A nemzetközileg is elismert magyar gitáros, Csarnogurszky István a korábbi, többnyire instrumentális-atmoszferikus projektjeihez képest súlyosabb, énekkel is megtámogatott dallamos doom/death metal bandát hozott össze nemrégiben The Betrayed Kingdom név alatt.
Volt azért némi átmenet, ugyanis a Stvannyr és a Realms Of Wolves lemezein már kaptunk tőle némi ízelítőt a súlyosabb, metalosabb oldalából, sőt ezeken már felfedezhetőek voltak hasonló szellemiségben fogant motívumok, mint amilyenek a The Betrayed Kingdom albumán is szerepelnek.
Istvánhoz Károlyi Gábor (basszusgitár), Antal Dávid (dobok) és Szölőssi Dániel (ének) csatlakozott, majd együtt készítették el az "On The Land Of Myth" című lemezt. Oké, akkor most álljunk meg egy pillanatra és játsszunk! Indítsd el, kérlek, a lemezt, és gondolj egy zenekarra! Megvan? Kitalálom: Paradise Lost.
Először is szeretném leszögezni, hogy a nyolcszámos korong minden egyes perce igazi csemege a dallamos doom/death metal kedvelőinek, igényesen megkomponált, nagyívű szerzemények egytől egyig. De!
Szándékosan vagy sem, Istvánék belebújtak a kilencvenes évek első felében készített Paradise Lost-albumok szerzőinek a bőrébe. És ha ez még nem lenne elég, az énekes hangja is kísértetien emlékeztet Nick Holmes stílusára.
Ahogy felcsendül a The Fox, The Ghost And The River, az akkora Paradise Lost, mint a ház. A tipikus PL-riffelés, a dalszerkezet, az énekregiszter, minden. Abszolút rosszindulat nélkül mondom ezeket. Azért is írtam fentebb, hogy szándékosan vagy sem. Persze teljesen véletlenül marha nehéz lenne ilyen mértékben hasonulni egy másik zenekarhoz.
Óriási bennem a dilemma, ugyanis jó pár zenekart lehúztam már hasonló okból kifolyólag, de a Betrayed iszonyatosan megfogott, rátapintott valamire, ami nagyon hiányzik a hazai palettáról. Itthon nemigen találni ebben a stílusban ehhez hasonló gyöngyszemeket, sőt, maga a műfaj is szinte teljesen kikopott már Magyarországról.
Ha valaki olyan dalokat tud írni, mint a Deer In The Sun, akkor mindent meg lehet bocsátani neki (Istenem, micsoda melódiák szárnyalnak abban a darabban!). Először ledöbbentem a PL-párhuzamon, de később teljesen megadtam magam a zenekarnak.
Most ugye azt kellene tanácsolnom a bandának, hogy hagyják el ezt a Paradise Lost-párhuzamot, de megmondom őszintén, annyira tetszik a lemez, hogy ezt inkább meghagyom másnak. Ha nem lenne ez a hasonlóság, akkor minden gondolkodás nélkül bevésnék egy tízes pontszámot.
8,5/10
