Hogy milyen lehet egy viking csatamező kellős közepén találni magunkat és átélni a mészárlás borzadalmait? Csak feltételezni tudom, de valószínűleg véres és brutális. Ehhez nyújt tökéletes aláfestő muzsikát a Hild bemutatkozó lemeze, a "ValFreiya".

A Hild egy igazán friss zenekar, annyira, hogy még csak tavaly alakult. Az egész Lars Brodesson (ének, gitár) fejéből pattant ki, aki leginkább onnan lehet ismerős, hogy a Marduk ütőse volt 2006 és 2013 között. Mellette még David Lecander (basszusgitár), Jonathan Albertsson (dobok) és Josef Danielsson (gitár) alkotják a bandát.

A Hild zenéje alapvetően groove-orientált thrash metal, néhol death és black metalos fűszerezéssel. A brigád erőszakos svéd metalnak nevezi magát, ami helytálló is. Kicsit olyan az egész, mint egy agresszívebb, nyersebb Motörhead és még Brodesson orgánuma is a megboldogult Lemmy-re emlékeztet, csak karcosabb formában.

A lemez úgy száguld, mint egy sebesvonat, és úgy döngöl, mint egy úthenger. Tizenkét tétel sorakozik az anyagon és az egész nincs fél óra. A dalok rendre két perc környékén mozognak és mindegyik egy adrenalintöltet. A "ValFreiya" egy felszabadult, nyers, könyörtelen energia.

A teljes koncepció tematizált, a Hild egy háborús, harci témájú projekt. Még a zenekarnév is harcot/csatát jelent. A "ValFreiya" központjában a viking mitológia valkűrjei állnak. Minden dal egy-egy konkrét valkűrről kapta a nevét és egy adott valkűr előtt tiszteleg, az ő tulajdonságait megidézve.

A korong a címadó ValFreiya nótával nyit, mely egyből beránt a harcok kellős közepébe. Nincs teketóriázás, nincs elmélázás, csak a kemény, gyilkos riffek. A későbbiekben sincs pihenő, egyedül akkor lehet feleszmélni, mikor már lepörgött a lemez. A dalokat így nincs értelme egyenként elemezni, ugyanazt nyújtja mindegyik. Lehetne azt mondani, hogy egybefolynak a nóták, de pontosan azt adják, amit kell, tizenkét tökéletes szerzemény. Nincs üresjárat, nincs töltelék, a srácok maximálisan kiforrott anyagot tettek le az asztalra.

Ebben az ütközetben nemcsak részt venni kell, hanem hősiesen kell elesni, hogy a valkűrök magukkal vigyenek a Valhallába, hogy Odin oldalán küzdjünk tovább a Ragnarök előre megjósolt csatájában.

Újabban nagy divatja lett a skandináv mitológiának, a viking kultúrának. Előbb-utóbb biztosan vissza fog ütni a dolog és az emberek már unalmasnak fogják találni. Azt is nehéz megmondani, hogy mennyi van egy zenekarban, ha csak erre húzza fel a munkásságát. Nem kell messzire menni, ott van az Amon Amarth is, akik szintén ebben a mondakörben tevékenykednek, és kinek mennyire fekszik még ez a dolog közel harminc év után. Ez mindenesetre a jövő zenéje, de jelenleg a Hildben ott van az a bizonyos szikra (akarom mondani a tűz, mely akkora, mint egy lángokban álló templom), hogy büszkén lehessen emlegetni.

A korong hangzása igazán mocskos, mint egy black metal albumé. Látszik, ügyeltek a részletekre, hisz a borító is tökéletesen passzol a koncepcióba. Egyedül a lemez rövidségébe tudnék belekötni, de lehet, hogy pont ez miatt lett tökéletes, csak a lényeg, semmi sallang. A "ValFreiya" október 7-én jelent meg az Odium Records gondozásában.

10/10