Szerintem a Venom zenekart senkinek nem kell különösebben bemutatni. A ’80-as évek elején elkészített "Welcome To Hell" (1981) és "Black Metal" (1982) lemezek örökre beírták magukat a rockzene történelmébe. Azóta eltelt negyven év, sok minden változott, a zenekar kettészakadt, melynek a Venom Inc. az egyik fele.
A Venom nevet már csak Conrad 'Cronos' Lant énekes/basszusgitáros viszi tovább, így hát 2015-ben Jeff ’Mantas’ Dunn gitáros megalakította az ex-Venom tagokból verbuválódott Venom Inc. formációt. Többek között az anyazenekar klasszikus felállásának ütősével, Tony 'Abaddon' Bray dobossal és Tony ‘Demolition Man’ Dolan énekes/basszusgitárossal, akikkel korábban három Venom-lemez is készült (a "Prime Evil" 1989-ben, "Temples Of Ice" 1991-ben és a "The Waste Lands" 1992-ben).
A trió ezzel a felállással el is készítette a bemutatkozó lemezét 2017-ben Avé címmel (melyről ITT írtunk kritikát). Azóta Abaddon lecserélődött és helyét Jeramie ’Warmachine’ Kling vette át. Vele készült ez az új anyag, a "There’s Only Black". A lemezre tizenkét dal került fel és közel egyórás a játékidő.
A nyitó How Many Can Die valahogy több neki futásra se tud levenni a lábamról. Nehezen tudok ráhangolódni és vele a lemezre is és szerintem az első dalnak pont ez lenne a lényege. A későbbiekben ez az érzés elmúlik, hisz a srácok aprítanak rendesen és az album közepéig egy szavunk sem lehet. Az Infinitum – Come To Me – There’s Only Black – Tyrant négyes tökéletesen bemutatja a Venom Inc. velejét, a zenekar sava-borsát.
Innentől kicsit hullámzóbb a teljesítmény. Igazából nincs rossz dal a korongon, mert a következő Don’t Feed Me Your Lies – Man As God – Burn Liar Burn – Nine négyesben mind vannak emlékezetes témák, jó megmozdulások, melyekre az ember egyből felkapja a fejét, csak nem lettek kerek egészek, kicsit kiforratlanok.
A korong csúcsteljesítménye minden tekintetben a Rampart nóta. Egyből üt, az elejétől a végéig horzsol, tökéletes lezárása is lenne a lemeznek. Ehelyett még kapunk két dalt a The Dance Macabre és az Inferno képében. Mondjuk, ezeket le lehetett volna faragni, hogy feszesebb legyen az összkép, másfelől ezek már semmilyen pluszt nem tudnak adni, csak olyat, amit már hallottunk és abból sem kiemelkedőt.
A brigád ott folytatja az új lemezt, ahol az előzőt abbahagyta. Stílusát tekintve egy centivel nem tér el a kiszabott útról. Az mindenképp dicséretes, hogy ennyi év után is, amit a színtéren töltöttek a zenészek, ennyire 100%-on tudnak pörögni, érződik, hogy van élet a dalokban, csak úgy röpködnek egymás után a gyilkos riffek. Összességében a "There’s Only Black" erős anyag lett, fejlődni is tudtak az előző albumhoz képest és zenekarilag is többet mutat, mint a Venom hosszú évek óta.
A zenészek teljesítménye pazar, Warhammer csak úgy kalapálja a bőröket, Demolition Man meg úgy üvölt, mint egy őrjöngő medve, Mantas néhány éve súlyos szívinfarktust kapott, de mára kirobbanó formában van a játéka. Ez a halálközeli élmény ihlette a lemez címét is. A "There’s Only Black" szeptember 23-án jelent meg a Nuclear Blast gondozásában.
8,5/10
