Rozsdagyár

MOLTO - Napok halottja (2022)

2022. december 11. - chris576

316952427_526482256159366_1070309507556546727_n.jpg

Hogy is van a mondás? Általában a zenekarok harmadik lemeze a vízválasztó, ha az (is) tarol, akkor a csapattal már számolni kell, nincs mese. A 2017-ben megalakult debreceni, egykori Beholder-, Necropsia- és Szeg-tagokból verbuválódott Molto nevű groove metal bandának november 25-én jelent meg a harmadik sorlemeze "Napok halottja" címmel.

Örömmel jelentem, hogy a Moltóval bizony számolni kell: lemezről lemezre egyre jobbak, az új korongjuk pedig bivalyerős, lesöpör mindent az asztalról. Az sem elhanyagolható tényező, illetve beszédes, hogy kik is alkotják a zenekar tagságát: Katona Péter énekes, Szilágyi István dobos, Patai Károly gitáros és Plank Károly basszeros korábban már letette névjegyét a hazai rockszíntéren.

Idén szinte csak olyan magyar lemezről írtam kritikát (Diaftora, The Betrayed Kingdom, Trident), melyek hangulatilag egyenesen a kilencvenes évekbe repítik vissza az embert, ezeket hallgatva a fémzene egyik legerősebb évtizedének kellős közepében találhatjuk magunkat. Jómagam akkor voltam tinédzser, a metallal is akkortájt kerültem szorosabb kapcsolatba, szóval ez az időszak nálam egyébként is prioritást élvez.

A kilenc dalt felvonultató, durván harminchárom perces "Napok halottja" kompaktabb már nem is lehetne, lényegre törő, töltelékdalok nélküli erődemonstráció. A kegyetlen groove-val támadó Arcok nyitja a lemezt: tipikus Molto, de érezni rajta, hogy feszesebb, értettebb, mint a korábbi dolgaik.

Megállíthatatlanul zakatol a következő, Holnap című dal, majd a Tiltott ajtók szaggatott riffelése szedi le az ember fejét. Már a Diaftora-kritikámban is megemlítettem, kifejezetten örülök annak, ha egy magyar zenekar az anyanyelvén szólítja meg a hallhatóságot, főleg ha mindez kegyetlen jó dalszövegekkel párosul. Ez a Molto esetében is adott, szóval maximális respect feléjük, hogy nem az angolt választották.

A mágikus erejű címadó, a Machine Head-ízű Senki és a Maradnék még gyilkos riffelése, őrjítő groove-jai, vagy a Hét Jellel közösen előadott Engedj el egytől-egyig tarol, nincs itt kérem üresjárat, csak pusztító erejű fémzene. Abba meg már bele sem merek gondolni, hogy ezek a dalok koncerteken milyen tombolást eredményezhetnek...

Hamarosan érkezik az év végi toplistánk, azt pedig a Molto nélkül nem is tudnám elképzelni. Kihagyhatatlan anyag, az egyszer biztos.

10/10

molto2022_2_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3317999758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása