November 9-én jelent meg a hazai hard / garázs rock csapat, a The Trousers hatodik soralbuma "Animal Gun" címmel a Music Fashion Records gondozásában: a Kőváry Zoltán (ének/gitár) vezette, 2005-ben megalakult budapesti együttes zenéjében keveredik a '70-es évek klasszikus rock and rollja / hard rockja és a kétezres évek pimaszabb, lazább garázsrockja, mindez pedig angol dalszövegekkel megtámogatva.
Ahogy véletlenszerűen végigkóboroltam magazinunk lemezkritikái között, alig találtam hagyományos hard rock albumokat: tény, hogy a Rozsdagyár fókuszában a modernebb, főleg extrém metal anyagok vannak, illetve hangsúlyosan foglalkoztunk a stoner / pszichedelikus vonallal is, de a The Trousers által játszott stílus nem igazán képviselteti magát nálunk.
A tíztételes, negyvenperces "Animal Gun" ugyanis játékos hangulatú: erőlködés nélküli cucc ez, mely nem is veszi nagyon komolyan magát, igazából csak szórakoztatni akar, tulajdonképpen valódi bulizene. Itt mutatóban sincsenek komolykodó, elvont, progresszivitásba hajló témák, a hangszerelés is a hagyományos két gitár - dob - ének - basszus felállást követi (melynél jobbat Lou Reed szerint még nemigen találtak fel), kiegészítve egy-két dalban a rock'n roll örök aduászával, a zongorával (lásd: Vanish In The Haze).
A korong első három számát korábbról már ismerhetjük, mert ezek jöttek előzetes dalokként a közel három évig készült és közben a Covid-időszak miatt halasztott albumról: ezek közül a Bag Of Bones egyértelműen a legerősebb tétel a szinte Motörheades döngölésével. A három-négyperces nóták szerencsére egyáltalán nincsenek túlhúzva: AC/DC-módra lecsontozott, a riffekre és az ütős refrénre kihegyezett darabok ezek és erejük pontosan a húzásukban van.
Az ezt követő My Kind Of Business szintén érdekes szerzemény: garázsrockosan indul, a verze és a refrén is ebben a szellemben íródott, szinte táncolhatóan laza az egész, de aztán két perc után egy gitárbridge, no meg a szóló révén kissé szigorúbbá válik a dolog. A Come Undone alapriffje szinte a '80-as évek hajmetalját hozza vissza, de aztán a refrén révén ez is amolyan indie/garázs slágerré válik.
A hangszeres teljesítményre panaszunk nem lehet: feszes, de mégis pimaszul feelinges minden és azt vettem észre, hogy egyrészt minden egyes meghallgatással jobb hangulatba hozott a lemez, másrészt automatikusan elkezd az ember lába mozogni a dalokra, szóval nagyon gyorsan magába szippant a The Trousers atmoszférája.
Vannak középtempós, nyugisabb szerzemények is itt, mint például a slide-gitárral megtámogatott The Great Beyond vagy éppen a kifejezetten gonoszul tapadó All Over Shakin' Down, illetve a záró Secret Symmetry, mely a zenekar mércéjével mérve afféle epikusabb, komplexebben kidolgozott, de az "Animal Gun" esztétikájába maximálisan illő szám.
Tulajdonképpen ennek a stílusnak a kereteit és jellemzőit már jó ötven éve kidolgozták és csak a hitelességen, az előadásmód feszességén és a dalszerzői fifikán múlik az, hogy mennyire érezzük ma, 2022 legvégén is frissnek az adott produkciót. Nos, a The Trousers azzal csavarja meg a jól ismert sablonokat, hogy a garázsrock pimaszságát és táncolható ütemeit/dallamait hozza be a mixbe.
Ezt Kőváry Zoltán énekesi teljesítménye egészíti ki: nem klasszikus, szőrös hard rock torok ő, sokkal inkább a már többször említett brit indie/garázs vonal aranydiplomával végzett hallgatója, de pontosan ezért lesz egyedi a dolog. Semmibe sem tudok belekötni, de nem is akarok: egyedül csak a magam monomániás módján hiányolt magyar dalszövegeket hozhatom fel.
Az egyébként király bulidalok mekkorát tudnának ütni okos, vicces vagy akár éppen elgondolkodtató magyar dalszövegekkel, mennyit tudnának hozzátenni az egész lemezhez! Remélem, ez hamarosan kiderül: tudom, a rockzene anyanyelve az angol (főleg ezé a kortalan stílusé), de én mégis reménykedem. Egyébként ez egy hibátlan anyag, az AC/DC - The Hellacopters - korai Arctic Monkeys spektrum által megrajzolt zenei vonal rajongóinak meg egyenesen kötelező.
9/10
