A magyar extrém groove metal csapat, az Omega Diatribe már az ötödik albumánál tart: ez tizenöt év alatt nem tűnik olyan nagyon soknak, azonban az általuk választott stílus, ez a poliritmikus, djentes, tördelt ütemekkel és rendkívül szigorú riffekkel operáló muzsika korántsem a tömegeknek szól és akkor még finoman is fogalmaztunk (a zenekarral három éve készült videointerjúnk ITT nézhető vissza).
A metal modern, kortárs ágának hazai rajongói azonban mindig kihegyezett, a végletekig finomított produkciót várhatnak tőlük és ez a december 1-én a Metal.hu gondozásában megjelent "Deviant" esetében sincs másként. Ahogy már megszokhattuk, a neves dán producer, Tue Madsen (Meshuggah, Suicide Silence, The Haunted) felelt a keverésért/maszteringért, illetve ő volt a társproducere is az albumnak.
A három évvel ezelőtti "Metanoia" korongot hatalmas előrelépésnek éreztem a diszkográfiájukban (kritikánk ITT olvasható): a dallamok, a fogósság előtérbe helyezése a korábbi, sokszor céltalannak tűnő ritmushalmozás, matekozás és instrumentális virtuozitás kárára számomra egyértelműen jelezte azt, hogy a csapat a befogadhatóság és egyben a húzósság irányába lépett.
A két alaptag, Hájer Gergő gitáros-zeneszerző és Szathmáry Ákos basszusgitáros mellett a 2017-ben csatlakozott énekes, Lucsányi Milán jelenti az Omega Diatribe magját. Mellettük gyakran cserélődött a felállás: a hármast most a nemrégiben csatasorba állt Gróf Adolf (dob) és Kelemen János (gitár) egészíti ki. A "Deviant" közel negyvenperces anyag kilenc tétellel, azonban a záró Molecular Torsian az "Iapetus" című debütalbumról lett átemelve, újragondolva és újrakeverve.
Sokadik hallgatás után a friss korongot szikárabbnak, keményebbnek, komorabbnak és horzsolóbbnak érzem elődjénél: kevesebb az atmoszferikus, elszállós betét, illetve a dallamokkal is spórolósabban bánt most a csapat. A nyitó Stench Of Demise egy iszonyatosan húzós ütemű riffel indít, melyet a rendkívül jó ritmikával rendelkező, helyenként már a rap határait súroló vokál egészít ki.
Az ezt követő Mindreader is istentelen csapatás: ez a két tétel rendesen beindítja az albumot, gyakorlatilag kilenc percig lélegzetvételre sem jut időnk. Az utóbbi szám - a "Metanoia" lemezhez hasonlóan - némi Fear Factory-hangulattal bír és itt már előjönnek azért a lebegtetősebb témák is.
Az egész anyag legerősebb darabjainak a My Sphere - Indoctrinated - Seclusion hármast érzem. Az első feltekeri a tempót a verzében, majd a refrénben végre megérkeznek azok a dallamok, melyek azonnal megtapadnak a fülünkben.A középsőben Sean Zatorsky énekes hallható, aki Hájer Gergő másik projektjében szerepel (Vented - tavalyi lemezük kritikája ITT olvasható) és a zenekar itt is ügyesen játszik az ütemekkel és a groove-val. Az utolsó számban a csapat ismét rálép a gázpedálra, de a melódiák is ütnek rendesen.
Összességében tehát a "Deviant" is bőven megugorja azt a bizonyos minőségbeli lécet, habár most nem érzek akkora szintlépést, mint a "Metanoia" esetében. A 2020-as korongjuk kritikájának végén utaltam arra, hogy nehéz lesz stúdiófronton überelni azt az albumot: nos, a brigád most elkészítette annak az anyagnak a dühösebb, harapósabb verzióját.
Az Omega Diatribe hallhatóan a 2018-as "Trinity" lemez környékén megtalálta azt az utat, melyen járni szándékozik és ettől a csapásiránytól nem is nagyon akarnak elszakadni. Ezt a zenei környezetet gyakorlatilag teljesen belakták és inkább már csak finomítgatják, csiszolják, semmint meghaladni akarnák azt. Mivel hazánkban gyakorlatilag egyedül játsszák ezt a stílust, ez teljesen indokolt is a részükről.
Bevallom, én már legalább három-négy éve azt várom, hogy a csapat berobbanjon külföldön is (a berobbanást természetesen a metal mai körülményei és lehetőségei által behatároltan értve). Ez a produkció a maga szcénájában simán beférne a hasonszőrű európai/amerikai zenekarok közé és sokszor kifejezetten dühítő látni, ahogy náluk jóval szerényebb zenét játszó együtteseket kezd el hype-olni a (főleg) angolszász szaksajtó.
Mindezektől függetlenül (vagy talán pontosan éppen ezért) az év végi hazai toplistánkon bérelt helye van a lemeznek, ez nem is kérdés.
9/10
