Rozsdagyár

DUNE PILOT - Magnetic (2023)

2023. december 10. - chris576

dune-pilot-768x768.jpg

Amikor beleszaladtam a 2014-ben megalakított Dune Pilot néven futó német stoner csapatba (Andris Friedrich - ének, Christian Schmidt - gitár, Veit Schlembach - dob, Konst Fischer - basszusgitár), akkor az első dolog, ami eszembe jutott velük kapcsolatban, az a volt Kyuss-énekes, John Garcia Slo Burn csapatának Pilot The Dune című száma volt.

A névválasztás nem lehet véletlen: egyrészt a stílusbeli hasonlóság, másrészt pedig az inspirációforrásként megjelölt csapatok között felbukkanó Kyuss miatt. Ez a pragmatikus módszer azonnal felkelti az érdeklődést egy olyan emberben, aki hatalmas stoner rajongó.

A Slo Burn egyetlen EP-t jelentetett meg, majd feloszlott. Viszont az az anyag a mai napig etalonként szolgál számomra, a Pilot The Dune című dal pedig az egyik legjobb stoner nóta, melyet valaha hallottam, szóval a Dune Pilot új korongja finoman szólva felkeltette az érdeklődésemet.

Úgy látszik, nem csak a kaliforniai sivatag homokdűnéin átívelő látvány- és érzésvilág együttes hatása termel ki autentikus stoner rock lemezeket, Németországban is vannak, akik tűpontosan megidézik ezt az atmoszférát. Tagadhatatlan azonban, hogy ehhez a hatásaikként szolgáló bandák munkásságának alapos tanulmányozása is szükségeltetett.

A Dune Pilot harmadik stúdióalbuma ("Magnetic") az Argonauta Records gondozásában jelent meg december 1-jén: a srácok most is ugyanazt a muzsikát tolják, mint tíz évvel ezelőtt, nincs tévesztés. A lemezborító ultragyenge, ám ez korántsem tükrözi a beltartalmat, ugyanis az album tizenegy nótája a stoner rock paradicsoma.

Na persze nem kell világmegváltó dolgokra gondolni, a német srácok egyszerűen csak szétrúgják a valagunkat, ennyi. A lendületes címadó nóta jófajta zakatolással nyitja a sort, mely egyfajta esszenciája annak, amire a továbbiakban számíthat a hallgató.

Kellemes dob/basszus pulzálások és mennydörgő erejű riffelések váltakozásait csodálhatjuk meg a Visions című darabban, a Lumi pedig úgy robog, akár egy vadkenderrel fűtött sivatagi kisvasút. A So Mad ellenálhatatlan sodrása, a lebegős Heap Of Shards, a funkys Pied Piper vagy a záró Let You Down mind-mind elsőrangú szerzemények.

A félméteres müncheni hótakaró bár nem éppen az effajta zenék vizuális kiegészítőjeként szolgál, a bajor stoner rockerek korongja azért becsempész egy kis sivatagi hangulatot a németországi otthonokba, ahogy a mieinkbe is.

10/10

dsc8766-4-1024x683.jpg

Fotó: Maximilian Reimer

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4918277825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása