A lengyel Godz Ov War kiadó egyike azon underground istállóknak, melyek fáradhatatlanul ontják ránk a black, thrash, death metal anyagokat: az elmúlt években számos kiadványukról írtunk kritikát, melyek között akadt egészen kiemelkedő, de bizony a futottak még kategóriába eső album is. Most a szintén lengyel Soulcarrion január 26-án érkező második korongja, az "Enthrone Death" promója akadt a kezem ügyébe és szerencsére nem kellett csalódnom.
A Soulcarrion projektzenekar (legalábbis a rendelkezésre álló információk alapján), melyet a varsói Michał és Greg gitárosok működtetnek, előbbi pedig a basszustémákért is felel. Állandó stúdiós vendégdobosokkal és énekesekkel dolgoznak, élő fellépésükről még nem hallottam, ráadásul zenekari fotó sincs róluk, azaz az egész produkció kifejezetten tartózkodó, olyannyira, hogy se honlapjuk, se közösségi médiás oldaluk sincs.
Nincs ezzel igazán gond, mivel így tényleg a zenére koncentrálhatunk, semmilyen lényegtelen információ nem vonja el a figyelmünket. A duó által művelt stílus pedig a régisulis death metal: ne keressünk itt disszonáns, avantgárd megoldásokat, de groove-orientált húzást sem, amúgy Six Feet Under módjára. A zenekar 2019 óta működik, eddigi teljesítményük pedig egy 2022-es debütalbum és egy 2023-as EP, egyszóval szépen, organikusan építkeznek, rendszeresen jelentkeznek új anyagokkal.
Nyolc tétel található itt szinte pontosan fél órában és a sokadik pörgetés után azt kell mondjam, hogy ebből a szikár, ámde korántsem egyhangú zenéből ennyi az a mennyiség, melyet egy ültő helyünkben be tudunk fogadni. Az underground jelleghez képest iszonyatosan jól szól az anyag, különösen a dobok rögzítése sikerült szenzációsra.
Mateusz Sibila énekes megbízhatóan hozza vokálfronton a kötelezőt: hörög, köpköd, de van egy középregiszteres, szinte már thrashesen reszelős hangja is. Greg szólói bitangjók, ráadásul rendesen el is sül a keze: természetesen technikásak ezek a futamok, de nem a mai értelmében véve, azaz nem lelketlen arpeggiózások és skálázások folynak itt, hanem azok a földöntúli, kozmikus hangulatú tekerések, melyeket élvezet hallgatni.
A dalok tematikája jórészt a sátánizmussal foglalkozik, amúgy Deicide, Vital Remains, Incantation módjára: ez a lengyel extrém metal brigádoknál már-már klisészerű dolog, a többségi társadalommal és annak értékrendjével szembehelyezkedő alapállás.
A nyitó Cage Of Nothingness hihetetlenül eltalált nóta a maga pulzáló, menetelő alapriffjével és atom szólójával, csakúgy, mint az utána következő Night Ceremony, melyben a szinte D-beates tempó szépen váltakozik a blastbeattel.
Igazából nagyon egységes színvonalú az egész produkció és a változatosságra sem lehet panaszunk, mert a darálást többször oldja szinte akusztikus betét vagy belassult, gonosz hangulatú téma (egyébként ez utóbbira a már említett Night Ceremony is remek példa).
Összességében tehát ez egy kifogástalan minőségű lemez, sem a hangszeres produkcióban, sem pedig a dalszerzői munkában nem lehet kifogást találni. Az igaz, hogy semmi olyat nem hallunk, amit az elmúlt harmincöt évben ne hallhattunk volna már, de bőven van itt annyi ötlet és remek gitárszóló, hogy ne érezzük kidobott félórának a Soulcarrion korongjának meghallgatását.
Aztán hogy ezen a mai, elképzelhetetlenül túlzsúfolt színtéren ilyen marketingellenes hozzáállással és tudatosan nulla promócióval hová sikerül eljutnia a varsói duónak, az már tényleg más kérdés. De gyaníthatóan a két lengyel zenész akkor is ezt a stílust játszaná, ha életük végéig be lennének zárva egy kambodzsai börtönbe és csak egy próbaterem, no meg a hangszerek nyújtanának nekik némi szórakozást. Jól teszik.
8/10
