Sosem voltam, sosem leszek folk metal-rajongó. Ennek egyetlen oka van: nem az én világom. Ilyen egyszerű. Ellenben ellenszenvet sem érzek a stílus iránt; ha írok is egy ilyen jellegű anyagról, próbálom a számomra értékes momentumokra helyezni a fókuszt és nem rommá alázni a produktumot.

A folk metalban mindig a saját identitásunknak megfelelő kultúrával tudunk a leginkább azonosulni, egy másik nemzet folklórja pedig maximum érdekes lehet a számunkra. Én viszont úgy vagyok ezzel, hogy legyen az bármilyen kultúra, akár a saját hazámé vagy bárkié, maximum csak érdekes lehet.

A jelenleg Berlinben székelő, de litván identitású Romuvos február 9-én jelenteti meg negyedik soralbumát a Hammerheart Records gondozásában "Spirits" címmel. A bandát 2014-ben alakította meg Velnias énekes-gitáros-billentyűs, aki a balti hagyományokra épülő koncepcióba ágyazva kezdett bele a zenekarépítésbe.

Az egyszemélyes formációként létrejött Romuvos idővel rendes csapattá formálódott, de 2019-ben lecserélődött Velnias körül a tagság. Jelenleg Morax dobos, Monarch Erhelbeta gitáros, Bendor Blackwolf gitáros és Ažuolas basszusgitáros segíti ki Velnias-t. A balti nép keresztény hitre térítése előtti pogány hagyományok felelevenítése és mindezek rockzenébe ágyazása a Romuvos küldetése.

Az albumot nyitó Snake Dance című tétel egy misztikus ködfelhőből kúszik elő, melyben a népi hangszerek hangsúlyos szerepe mellett a kántálós jellegű ének is meghatározó. A Sun And The Morning Star a nyitótétel egyenes folytatása: a szintén egy afféle törzsi rítusként funkcionáló darab hasonló tempóban és hangulatban zajlik.

Érkezik a World Tree és szomorúan veszem tudomásul, hogy bizony nem éppen a változatosság elvén íródtak a "Spirits" dalai. Szinte az egész lemez ugyanabban a tempóban cammog, az énektémák pedig olyannyira egyensémára lettek formázva, hogy az embernek olyan érzése támad, mintha ugyanazt a dalt hallgatná újra és újra.

A koncepció alapvetően tetszik, a dalok is igényesen lettek megkomponálva, de a végtelenített kántálás, a szüntelen dorombolás és a tempó beakadása nagyot ront az összképen. Jelen esetben még azt is zárójelbe tettem, hogy nem a folk metal a kedvenc stílusom, egyszerűen csak a változatosságot hiányolom, de azt nagyon.

Kíváncsiságból belefülelek majd a korábbi lemezeikbe, hogy azok is ilyen egyhangúak-e vagy sem. Kár ezért az anyagért.

7/10