Végre elérkezett Mátra-Sástón a 15. születésnapját ünneplő Fekete Zaj Fesztivál. A különleges, válogatott zenei és a jól bevált off-programok mellett újdonságnak számít a Fekete Zaj hivatalos applikációja, ahol minden fontos információt megtalálhatunk. Továbbá szintén az idei fesztiválon került bevezetésre a háromnapos bérlet és szállásfoglalás lehetősége is.
Azt már megszokhattuk, hogy ilyenkor a Mátra szívében koncentrálódik a hazai és nemzetközi underground zenei szcéna színe-java. A hosszú hétvége lehetővé tette, hogy a mérföldkőnek számító 15. alkalom okán idén ötnapos a fesztivál, így egy nappal többet kapunk a jóból. Az időjárás itt csak egy lepkefingnyit volt eddig kegyesebb hozzánk, mint a Rockmaratonon, mert a 35-36 fokban minden baja van az embernek. Talán annyival jobb a helyzet, hogy az árnyas fák alatt valamivel elviselhetőbb a klíma. Bár itt is van élővíz, de a tóban (még) nem láttam megmártózni az embereket.
Az első nap többnyire a becuccolással és a rég nem látott barátokkal történő cimbizéssel telt, de azért estére csak bekeveredtünk a táborból a fesztivál területére. A Zaj idén is repoharas és készpénzmentes, de nincsenek sorok a feltöltő pontoknál. A merch sátor viszont dugig van megfizethető árú rajongói tárgyakkal. Az étel- és italkínálat, a kiszolgálás gyorsasága kifogásolhatatlan és rengeteg off-program várja a lazulni vágyókat: túrák, filmek, fekete játszóház, talkshow-k, Lïdérc kiállítása, grafikai műhely, Mátra-hangja installációk, nyomozós játék, póló cserebere, reggeli jóga és még sorolhatnám, de minek?
A zenei események öt színpadon zajlanak, úgymint: Fanyűvő, ez a nagyszínpad, az Osztálykirándulás, a „felfújható” Delta, valamint a fesztivál területén kívül eső kicsi Kacsatónia és a Kilátó színpad. Bár a színpadok között kell némi gyaloglást abszolválni, de mivel ez egy családias hangulatú, létszámú és területű fesztivál, abszolút nem megterhelő legyűrni a távolságokat.
Csütörtökön többnyire csak lézengtünk a baráti társasággal, de azért nem hagytuk ki az osztrák post-black metal banda, a Harakiri for The Sky fellépését. A hangosítással nekem személy szerint volt némi problémám, de maga a koncert nagyon bejött. De erről majd bővebben még olvashattok, úgy hiszem. A Fanyűvőről átszédelegtünk az Osztálykiránduláshoz, ahol nem sokkal később kezdetét vette a számomra eddig totálisan ismeretlen Iskandr produkciója.
Ezért is szeretek a Fekete Zajra járni, mert mindig újabb és újabb előadókkal ismerkedem meg, ezzel is bővítve a zenei „hallókörömet”. Annak, aki szintén nem ismeri ezt a zenei formációt, elmondom, hogy mit láttam-hallottam a színpadon. A titokzatosságba burkolózó társulás egy tagja, a holland O, trombitával, gitárral samplerrel iszonyatos mélységeket boncolgatott. A burzumos, Bathory-s hatású, black metal, pszichedelikus, folkos, ambient zenei elemeket tartalmazó, olykor meditatív zene alatt a háttérben a kivetítőn hegyekkel, s más természeti jelenségekkel megspékelt előadás engem kilóra megvett. És az nem kevés.
Másnap, bár pihenhetett volna az ember lánya, de a faházakban és nyilván a sátrakban is akkora hőség volt, hogy nem sokat aludtam, korán ébredtem. Mivel innen át lehet libegővel menni az Oxygen Adrenalin Parkba, úgy gondoltam, jó móka lesz. Évek óta tervben volt, hogy libegőzöm egyet, de eddig elmaradt. Hatalmas élmény, ráadásul az Oxygenben egy egész napot is simán el lehet tölteni. Családi programnak is kiváló lehetőség.
Délután ismét barátostól belevetettük magunkat a feszivál forgatagába. Zene terén bőven akadt a kedvemre való program. Első utunk az Osztálykirándulás színpadhoz vezetett, hogy megnézzük a már 23 éve működő Sollen zenekart. Éppen két nappal ezelőtt jött ki az új Sollen-nóta, a Social Interception, melyet a BandCamp oldalukról le is tölthetünk. A Csörgő Norbert vezette thrash metal banda úgy tolta végig a délutáni matinékoncertet, hogy a szép számmal megjelent közönség elfeledte a 36 fokos, tűző napos időpontot. Jó kis napindító koncertben volt részünk, na!
Továbbra is a thrash vonalon mozogva a következő banda a klasszikus csapást képviselő Archaic volt, amit megnéztem. Az új lemez kiadására készülő banda kissé megtépázott állapotban viszi ezt a szezont, ugyanis a basszusgitáros pozícióban a Christian Epidemic segítette ki őket, ráadásul a dobosuknak, Csabának két napja beállt a keze, így fájdalomcsillapítőkkal teletömve tolta végig a koncertet. Egyébiránt ebből semmi nem jött át, tökéletes koncertet kaptunk.
Amit nagyon vártam, mint mindig, az a Perihelion koncertje volt. A Kilátó színpadon léptek fel, amely véleményem szerint kicsit szűkös volt, tekintve a tetemes rajongói tábort. Az ismét debreceni illetékességű (néhány évig Miskolcon volt a próbatermük), idén tízéves zenekar a megszokott élményt nyújtotta. Egyszer voltam Miskolcon az avasi pincesoron egy szűk körben meghirdetett fellépésükön, ahol egy sörsátornyi terület szolgáltatta a színpadot. Na! Az a koncert volt ehhez a zajos fellépéshez fogható. Láthatóan jobban fekszenek a zenekarnak a kisebb területen megrendezett koncerek. Vasvári Gyuláék eltolták többek között a Bardót, az Égrengetőt, az Aggot, az Örvényt. Végtelen sajnálatomra a Feneketlen ismételten kimaradt a repertoárból.
A második nap húzóneve a norvég black metal banda, az Enslaved. Sosem voltam eddig Enslaved-koncerten, úgyhogy nagyon vártam. A norvégok nagy utat tettek meg a korai black metal alapművektől a progresszívabb megközelítésig, amelyek ugyan az ősrajongók egy részét már rég elijesztették, viszont kétségkívül sajátos hangvételű, sokat hallgatós alkotások. Lehet pro és kontra vitatkozni a lemezeken, szerintem mindenki megtalálja közöttük azt, amelyik sokat jelent számára. Előzetesen ugyan sok reményt nem fűztem hozzá, hogy visszanyúlnak az egészen korai dolgaikig, de a koncert rácáfolt erre.
Természetesen a tavalyi "Heimdal" lemez volt terítéken, de a "Below The Lights" (a Havenless különösen megkapó volt), az "Utgard" és a "Ruun" is képviseltette magát, ahogy az "Isa" címadója is. Nagy meglepetés volt viszont a Magyarországon élőben még sosem játszott Gylfaginning a méltán legendás "Frost" lemezről. A keménymag rögtön vette a lapot és bizony jó is volt hallani a tradicionális ős-black riffeket (hail Snorre!). Minden ízében tökéletes előadás, kiváló fények, jó hangzás és színpadi előadás, nem die-hard rajongóként is azt tudom mondani, hogy a fesztivál első két napjának legjobb koncertjét adták.
A black metal után éles kontrasztként érkezett a Delta színpadra a Molly "elszállós" hangulata, majd a Kilátó színpadra a Pozvakowski, ami méltó levezetése volt a napnak.
