A 2011-ben alakult osztrák post-metal csapat, a Harakiri For The Sky új, negyedik albuma 2018. február 18-án fog megjelenni az Art Of Propaganda kiadó jóvoltából "Arson" címmel (előző korongjuk lemezkritikáját ITT olvashatod), melyről most a Tomb Omnia című dalukkal ismerkedhettek meg. December 5-én pedig a Dürer Kertben találkozhattok velük.
A svéd black/thrash brigád, a Witchery a Century Media kiadó gondozásában november 10-én jelenteti meg "I Am Legion" címmel új albumát, melyről most a Welcome, Night című dalukat hallgathatjátok meg a hajtás után.
Bár nálam világbajnok a svéd death metal, azért kár lenne elvitatni Amerikától, hogy ők is a világra szabadítottak nem egy klasszikus csapatot. Közülük számomra a legmeghatározóbb a majdnem 30 éve túró Cannibal Corpse. Zenéjükben valahogy megvan minden, ami a műfaj eszenciája és jöhet bármilyen malacvisítással kísért gore- meg porn-grind csapat, ezt a súlyosságot nem tudják túl szárnyalni.
Lehet-e egy teljes zenei karriert egy másik, legendás és stílusalapító együttes tudatosan és büszkén felvállalt árnyékában leélni? Legfőképpen: van-e ennek bármiféle értelme? A brit Electric Wizard, melynek neve is két Black Sabbath nóta összeforrasztásából jött létre (Electric Funeral és The Wizard), élő példája ennek a tiszteletadáson jóval túlmutató, leginkább egyfajta rajongásként és imádatként jellemezhető megközelítésnek. A november 10-én a Spinefarm Records gondozásában "Wizard Bloody Wizard" címmel érkező kilencedik soralbumuk (kell még valamit mondanom, Ildikó?) mintha valamiféle stagnálást vagy elbizonytalanodást mutatna, melynek következtében először tűnik olybá a csapat, mintha saját magát plagizálná.
Bár az olasz trió már levetkőzte a kezdeti szuicid-black mivoltát, és időközben az össze létező extrém irányzatot magukra húzták, valahogy a gyökereiket mégsem tudták/akarták teljesen elfelejteni. Náluk a zene van a hangulat alá rendelve és nem fordítva. Ez lényegében az első album óta érezhető. Ugyan soha nem voltam elkötelezett rajongója a az ilyen típusú bandáknak, azért a "We Owe You Nothing" korongra kíváncsi voltam, mert a csapat 2015-ös "Hurt Yourself And The Ones You Love" albuma egészen megkedveltette velem a Forgotten Tomb zenéjét, melyhez idáig kicsit visszafogottan közelítettem.
A dallamos thrash/death metal brigád, a 2003-ban Szófiában megalakult bolgár Eufobia még tavaly novemberben jelentette meg harmadik albumát "Eufobia" címmel, melyről most a Graveyard című tételhez forgattak klipet.
Számtalan olyan metalrajongó van (és nem kevés webzine/szerkesztő/szakíró is egyben), aki szép lassan felhagyott a rockszíntér fősodorhoz leginkább közelálló csapatainak követésével, új lemezeik meghallgatásával, mondván, hogy ezek kiüresedtek, végletesen önismétlővé és kiismerhetővé váltak (ha tetszik, kommercializálódtak). Véleményük szerint értéket kizárólag csakis az underground kiadók hasonló módon underground és jóformán teljesen ismeretlen bandáinál lehet találni, hiszen ezeket még nem rontotta meg a kereskedelmi szemlélet, a népszerűség hajkurászása és a közönségigények erőltetett kiszolgálása.
Októberber hatalmas klubkoncertet adott Budapesten a Doors Emlékzenekar. A közel két órás showt az Under Budapestben tartották és ez volt az ősz első Doors Emlékzenekaros bulija. A következő alkalom igazán különleges lesz mind a közönség, mind a zenekar számára, ugyanis Jim Morrison születésnapján tart a csapat egy közel két órás emlékestet az énekesre emlékezve. A koncerten klasszikus jól megszokott slágerekre és különlegességekre egyaránt számíthatunk. A kapunyitás ismételten 20 órakkor várható és fél óráva később pedig már el is kezdik a koncertet. A bulira kifogás nincs, ugyanis a jól megközelíthető helyen a 32-esek terétől néhány percre gyalog, a körúton (József krt. 60.) kerül megrendezésre. (Facebook esemény ITT!)
Az Anathema kiadott egy lemezt idén, ezért felkerekedett, hogy szerte a világon élőben is megismertesse azt az emberekkel, szárnysegédként pedig hóna alá csapta az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő francia Alcestet. Két fajsúlyos banda a viszonylag kemény zenék világából, semmi sallang és noname előzenekar – alapvetően pártolom, hogy a feltörekvő bandák a pinceklubokon túl is lehetőséget kapjanak megmutatni magukat, de nekem most ez a leosztás kifejezetten ínyemre volt.
