Szívesen mondanám, hogy valószínűleg senkinek sem kell bemutatni az angol My Dying Bride-ot, de sajnos ők manapság nem örvendenek akkora közismertségnek, mint a szintén angol Paradise Lost vagy a napjainkra sajnálatos módon a covid martalékaként végző Anathema. Tulajdonképpen itt is egy…

Bár abszolút képben vagyok a floridai Deicide megkerülhetetlen és korszakalkotó státuszával (úgy a death metalon belül, mint úgy általában a metal nagy egészét nézve), azt azért nem mondanám, hogy kettőnk kapcsolata zökkenőmentesen indult. Ennek már messze túl sok éve, de ami első körben nagyon…

A francia Benightedről utoljára a négy évvel ezelőtti "Obscene Repressed" albumnál írtam (ezt ITT el is tudod olvasni) , és ott nagyjából megosztottam a publikummal, hogy valójában hányadán állok ezzel a csapattal. Ebből kifolyólag kimondottan örömmel töltött el, amikor jöttek az első hírek az új…

2019 novemberének legvégén lezárult minden idők egyik legjelentősebb metalbandája, a Slayer zenei pályafutása: az akkor adott utolsó koncert jól jelezte azt, hogy a 2013 óta valamiféle kvázi-hibernációban működő csapat pontosan tudta, mikor kell abbahagyni. Nagyon kevés zenekar képes erre: kapásból…

Azt bírom a legjobban a Magma Rise-ban, hogy teljesen egyedi ízekkel dolgozik: nem lehet rájuk húzni, hogy mondjuk Trouble-ös vagy The Obsessedes az, amit csinálnak. Sokkal inkább magyaros. És persze doom.

Az oaklandi death metal trió, a Necrot négy év után jelentkezett új nagylemezzel, melyet ismét a Tankcrimes gondoz és mely április 12-én látta meg a napvilágot. A "Mortal" szerintem nem volt egy nagy eresztés (kritika ITT), azonban a "Lifeless Birth" előzetesként elpotyogtatott nótái alapján…

Ha Tony Iomminak a hetvenes évek elején azt mondják, hogy pár évtizeddel később egy komplett stílusirányzat jön majd létre a lassabb, súlyosabb dalaik hatására, valószínűleg homlokon döfi az illetőt a nyakában lógó ezüstkereszttel. Pedig így történt.

A 2020-ban megalakult olasz doom/black metal formáció, a Ponte Del Diavolo tevékenysége annyiban mindenképpen formabontónak számít, hogy black banda lévén hiányzik az egyenletből a hörgés és/vagy károgás, valamint hogy egyszerre két basszusgitárral dolgoznak, ami ismét árnyalja egy kissé a képet,…

A német illetőségű Leaves' Eyes mindig is nagyon komolyan tolta ezt a viking-témát - az alapító énekesnő, Liv Kristine klasszikusan képzett hangja tökéletesen illett a témához, és természetesen a frontasszony norvég származása is hozzáadódott az irányhoz.

Hazudnék, ha ezt mondanám, hogy nem szoktam időről időre kísérletezősebb zenék felé kacsintgatni. Mostanában például egész sok dungeon synth-et hallgatok, de egyre többször csendül fel nálam a vaporwave stílus is (mint metalon és rockon kívül eső stílus). Pont emiatt bátran kijelenthetem, hogy én…