A kanadai, Brit Columbia tartományból származó egyszemélyes projekt, az Old Graves, melyet Colby Hink működtet, július 23-án jelentette meg bemutatkozó albumát "Long Shadows" címmel a Naturmacht Productions gondozásában. A kiadó atmoszferikus black metalként hivatkozik a produkcióra: ebben van is valami, bár érzésem szerint az Old Graves zenéje már sokkal közelebb áll a post-black metal vonulatához. Azonban számos olyan elemet találhatunk a lemezen, mely egyértelműen kiemeli a kiadványt a mostanában olyannyira divatos post-x áradatból.
Colby Hink a Wormwitch nevű kaotikus black/death/thrash metal zajbrigád gitárosa és dalszerzője: a banda jövő év elején adja majd ki debütalbumát a Prosthetic Records gondozásában. Nos, aki a Wormwitch alapján próbálná megközelíteni vagy behatárolni az Old Graves zenéjét, azt bizony hatalmas meglepetés érné. Míg azoknál a sebességen, a brutalitáson és a daráláson van a hangsúly, a szólóprojektben minden a hangulatról, a zeneiségről és az érzelmekről szól.
2013-ban indult el a dolog, azóta Hink két EP-t és egy, a Paths zenekarral elkészített közös split kislemezt adott ki. Nem tudom, hogy ezek fogadtatása milyen volt, de gyanítom, hogy az underground körökben sokkal jobban ismert és nagyobb respekttel bíró Naturmacht Producitons kiadó szárnyai alatt a bemutatkozó album sokkal több helyre eljut és a "Long Shadows" megkapja azt a figyelmet, melyet megérdemel.
Brit Columbia Kanada legnyugatibb tartománya, "a Csendes-óceán kapuja", fjordjairól, csodálatos tájairól és fenyőerdőiről híres: mindez visszaköszön már az albumborítóról, a promóciós képről és az egész produkcióból is. Mintha valóban egy furcsa árnyékokkal és évszázados fákkal teli erdei ösvényen járnánk, ahová a napfény már csak villanások erejéig jut el, de az avarillat és a kellemes hűvösség mindent körbeölel és lassan elzsongít bennünket.
Elsőként a korong hangzásáról kell beszélnünk: gondolom, nincs itt szó neves producerről, no meg súlyos pénzekkel és költségvetéssel megtámogatott, profi hangstúdióról, hanem minden (a felvétel, a keverés, a maszterelés) otthon, a projektgazda házistúdiójában történt. Ehhez képest egész elképesztően kellemes a megszólalás: megvan benne egy kicsit az a kosz, ami visszautal a black metal stílus kilencvenes évek eleji kezdeteihez, de a fekete fémhez képest minden tisztán kivehető, és gyakran az összhatás annyira epikus, monolitikus, rétegzett, hogy szinte ledönt a lábunkról. De ami mindennél fontosabb: az egész produkció csodálatosan organikus, természetes, nincs benne semmi digitálisan csikorgó, mesterkélt számítógépes trükk.
A dalokban igen nagy hangsúlyt kapnak az akusztikusan előadott folkos, instrumentális részek. A két részre bontott Aethernaut című tétel végig ilyen, igazi atmoszferikus varázslás, ahol még a visszafogott billentyűsöknek is szerep jut. Ezek a lemez legihletettebb pillanatai: egyszerűségükben is megejtően szép dallamok és hangulat jellemzik a tételeket.
A post-metal anyagok egyik visszatérő jellemzője a végtelenített, tízperces szerzemények, melyekben az alapriff szinte soha véget nem érően ismétlődik, a repetitív jelleg ad egyre mélyülő réteget a daloknak. Ez ritkán sikerül, az esetek legnagyobb részében azonban igen fárasztó tud lenni ez a megoldás. Nos, az Old Graves is él ezzel, de szerencsére itt kellő mennyiségű váltás és gyönyörű dallamok kísérik végig a hallgatót a dalmonstrumokon.
Másik jellegzetesség ezen a színtéren, hogy az ének leginkább puszta hangszerként működik: a jellegzetes black metal acsarkodás képez ellenpontot a gyakran már-már túlcsorduló dallamok számára. Valami nagyon hasonlót csinált idén a szintén egyszemélyes ausztrál Germ projekt (lemezkritika ITT), de úgy érzem, hogy az Old Graves kiadványa jobban sikerült: emlékezetesebbek a dallamok, változatosabbak a szerzemények és hozzám az egész természetközeli koncepció közelebb is áll.
Aki szereti a rendkívül hangulatos, belefeledkezős, szomorkás, melankolikus, de cseppet sem negatív töltetű zenéket, annak telitalálat a "Long Shadows" album. A százával érkező post-metal anyagok között ez egy kifejezetten üdítő, igen jól sikerült produkció, csak ajánlani tudom mindenkinek.
9/10
