Még 2014 novemberében figyeltünk fel a rendkívül egyéni hangzású hamburgi stoner/doom metal csapatra: a High Fighter gyorsan kijött egy EP-vel (lemezkritika ITT), majd a Svart Records gondozásában június elején meg is jelent bemutatkozó albumuk (lemezkritika ITT). Ennek apropóján beszélgettünk Mona Miluskival, a csapat énekesnőjével.
Szia Mona! A High Fighter igen erősre sikeredett új albuma nemrégiben jelent meg. Kérlek, mesélj a csapat kezdeteiről, hogyan alakítottátok meg a bandát és milyen zenei tapasztalatokkal rendelkeztetek a High Fighter előtt?
Sziasztok, köszöntöm az olvasókat! Mindannyian több zenekarban is játszottunk már korábban, gyakorlatilag egész életünkben zenéltünk, de a High Fighter csak 2014 nyarán indult. A banda az A Million Miles és a Buffalo Hump nevű már feloszlott brigádok összeállásából jött létre. Christian és én több mint öt évig játszottunk együtt az A Million Miles-ban, amíg fel nem oszlottunk 2013 elején. Egy év elteltével úgy döntöttünk, hogy valami újba kezdenénk, és ekkor csatlakozott hozzánk Ingwer szólógitáron. Aztán az ő révén egészültünk ki a korábbi együttese, a Buffalo Hump maradék tagságával (Thomasszal és Constantinnal). Nekik nem volt akkoriban énekesük és az új projekt (a High Fighter) abban a pillanatban létrejött, amikor először nekiálltunk együtt zenélni. Az elmúlt két évben már nem is csak egy csapat vagyunk, hanem inkább egy család.
2014 novemberében jelent meg az első EP-tek “The Goat Ritual” címmel. Milyen reakciókat kaptatok az anyagra és mi történt a „The Goat Ritual” és az első album, a „Scars & Crosses” kiadása között?
Nos, a reakció lenyűgöző volt és igazából nem is számítottunk arra, hogy már az első EP ilyen visszhangot kelt. Amikor felvettük a „The Goat Ritual” anyagot, ráadásul élőben és egy hétvége alatt a próbatermünkben, különböző hátterű bandákból érkeztünk különböző felfogással. Addig az új zenekart nem is jelentettük be nyilvánosan, illetve az új néven nem is léptünk még fel sehol. 2014 nyarán, közvetlenül a megalakulásunkat követően rengeteget próbáltuk az első néhány közösen megírt nótánkat és az első EP-énket csak egy igen nyers demónak szántuk, hogy megmutassuk magunkat a nagyvilágnak. Amikor 2014 október végén szerzői kiadásban kijöttünk vele, ugyanazon a napon jelentettük be a High Fighter létrejöttét is és egyszerűen csodás volt az a visszajelzés és reakcióözön, amit a barátoktól, az első rajongóktól és a sajtótól kaptunk. Azóta sikerült rengeteget turnéznunk és olyan király fesztiválokon léphettünk fel, mint többek között a Stoned from the Underground, a Sonic Blast Portugáliában, a Red Smoke Lengyelországban, illetve olyan csapatok mellett játszhattunk, mint az Ahab, a Mammoth Storm, a Crowbar, a Corrosion of Conformity vagy éppen a Greenleaf. Tényleg rengeteget koncerteztünk és ez nagyon összehozta és összeérlelte a tagságot. De ez tovább erősítette a dalírás színvonalát, az is biztos. Volt időnk és lehetőségünk fejlődni a színpadon és ez a dalainkon is érződik.
Hogyan sikerült leszerződni a Svart Records-hoz? Eddig milyenek velük a tapasztalataitok?
2016 elején néhány igen nyers demót küldtünk számos kiadóhoz. A Svart Records volt az egyik legelső, amelyik szinte azonnal válaszolt, és akiket érdekelt a High Fighter. Hogy őszinte legyek, ők voltak a személyes favoritjaim és nagyon reméltem, hogy válaszolni fognak, mert nagy rajongójuk vagyok, bírom a náluk dolgozó bandákat, így egyszerűen zseniális, hogy náluk lehetünk az első albumunkkal. Néhány másik kiadó is érdeklődött, de úgy éreztük, hogy ez lesz a tökéletes választás, mivel ők teljes mértékben megértenek bennünket és a hangzásunkat. És eddig rendkívül elégedettek vagyunk velük, otthon érezzük magunkat náluk, jobban nem is sülhetett volna el a dolog, de tényleg.
A zenétekben rengeteg stílus nyomai felfedezhetőek, főleg a groove, a sludge, de legfőképpen a stoner metal. Kérlek, mesélj a zenei hatásaitokról, például kik a személyes metal példaképeitek?
Nos, mind az öten nyitott személyiségek vagyunk. Nem érdekelnek bennünket a stílus szabályai és korlátai. Ennek révén könnyebben tudjuk az általunk kedvelt stílusokat egy hangzásba belekeverni, mely így válik a High Fighter hangzásává. Nem akarunk tisztán stoner zenekar lenni, de doom vagy sludge metal sem. Imádjuk a metalt, a rock ’n rollt, a bluest, a sludge metalt, a doomot és a desert rock búgását-lüktetését. Olyan zenekarok hatottak ránk, mint a Pantera, a Kyuss, a Monster Magnet, a Crowbar, az Eyehategod vagy a Down, hogy konkrétan megemlítsek néhányat, de a listát órákig tudnám folytatni. De azért elég vicces látni, hogy az emberek azonnal kategorizálni kezdenek, nem? Ez igen emberi dolog, a természetünk része. Ha találkozol valakivel, vagy a mi esetünkben először hallasz egy bandát, először kategorizálnod kell. Ez azonban elég bonyolult a High Fighternél, mivel nem egy adott stílusban dolgozunk. És ez néha bizony összezavarja az embereket. Néha még ez nehezebbé is teszi a magunkfajta brigádok dolgát, azt hiszem, de emiatt nem túlságosan aggódunk, imádjuk csinálni a saját dolgainkat, szerintem különleges zenét játszunk és továbbra is szeretnénk a nekünk tetsző dolgokat, stílusokat vegyíteni. Másrészt ez előnyt is jelent a számunkra, mert egy stoner rock fesztiválon is felléphetünk, mint például a berlini Desertfest, aztán zúzhatunk egyet egy metalfesztiválon, mint például az ez évi Summer Breeze. Tehát mindegy, hogy keményvonalas metalrajongó vagy, vagy éppen imádod a bluest, a stonert, a doomot vagy a sludge metalt – biztos vagyok abban, hogy tetszeni fog a zenénk.
A „bluescore” kifejezést gyakran hallhatjuk veletek kapcsolatban. A blues egy zenei hatás, magatartás, megközelítési mód számotokra, illetve látsz bármiféle kapcsolatot köztetek és a blues között?
Persze, egyértelműen. Ha figyelmesen hallgatod a zenénket, akkor egy csomó blues-alapot vehetsz észre benne. Minden egyes súlyos csapat, legyen akár metal vagy egyéb zúzós zajbrigád, rengeteg blues-hatással rendelkezik, ez nem is lehet másként, egyszerűen ezt le sem lehetne tagadni. A blues nélkül nem lenne ma metal, rock ’n roll, egyszerűen a súlyosabb zenék nem is léteznének. Igen, a blues az egyik fő zenei hatásunk, szeretjük azt beleszőni a zenénkbe, kombinálni azzal a súlyos, sötét, mocskos és agresszív hangzással, amit akár –core stílusnak is hívhatsz. Persze mi nem metalcore banda vagyunk (nevetés), de a rengeteg összetevő mellett, -core hatásaink is vannak, talán azért, mert elég sokat üvöltök is, illetve ezért is hívnak minket gyakran „bluescore”-nak. De rengeteg mindent mást is tudunk a zenénkkel adni, ehhez elég meghallgatnod a dalainkat, különösen az új albumunkat.
Nehéz volt a különösen jól sikerült EP-t követően előállni valami újjal? Hogyan megy nálatok a dalszerzés? A dalokat külön-külön írjátok vagy próba közben, közösen?
Igazából, ahogy kijött az első EP-énk, azonnal meg is kezdtük az új nóták írását a bemutatkozó nagylemezre. A tavalyi év során már élőben, koncerteken is sok új dalt játszottunk. Így a dalok mintegy velünk együtt értek a színpadon. Ennyi koncert persze alapvetően meghatározza és befolyásolja a dalszerzés mikéntjét és a csapatszellemet is. Általában csak együtt jammelünk. Valaki elővirít egy király riffet, körbejárjuk a témát, felvesszük, elküldjük mindannyiunknak, otthon meghallgatjuk és a következő próbára már mindenki hozza a saját ötleteit, elképzeléseit, riffjeit, melyeket beledolgozhatunk a dalokba. Nem volt nehéz a „The Goat Ritual” folytatása, mivel úgy érezzük, hogy a High Fighter tele van kreatív energiákkal, így azonnal megkezdhettük az új dalok írását, melyek aztán megértek a színpadon és az eredmény a „Scars & Crosses” albumon meg is hallgatható.
Látsz bármilyen változást a dalokban vagy a stílusban az új albumotok kapcsán az EP-hez képest? Ha igen, mi ennek az oka?
Van különbség, mivel rengeteget játszhattunk élőben a két anyag között, így az új lemez sokkal egységesebb, kompaktabb, mint a „The Goat Ritual”. A sok koncertezés megerősítette a zenekari egységet.
A dalszövegeitek nagyon személyesek. Te írod őket vagy közösen születnek meg? Miről szólnak a High Fighter dalszövegei, mi a mögöttes koncepció?
Valóban személyesek a dalaink: minden dal és dalszöveg igen különleges és személyesen is sokat jelent nekem. Én írom a szövegeket, a súlyos riffeket pedig a társaimra bízom. Amint a hangszeres szekció elkészül az adott nótával, én is feléneklem a magam részét. Általában egy riff meghallgatásakor már tudom is, hogy hörgést, üvöltést vagy tiszta éneket nyomok alá – ezt egyszerűen csak megérzem, és kész.
A szövegek a „Scars & Crosses” albumon az egyes emberek sötét múltjáról, a lelkünk sebeiről és sérüléseiről szólnak, melyeket az életünk során mindannyian megkapunk. A belső démonainkkal való szembenézés, a mennyország és a pokol közti lebegés mind megjelenik a dalokban, ezért is választottuk a mindannyiunk által viselt keresztet a rossz szimbólumává, metaforájává. De a nóták arról is szólnak, hogy meg kell tanulnunk együtt élni a sebeinkkel, még akkor is ha egy adott társadalomban vagy kapcsolatban a másik ember a sérüléseidet negatívumként éli meg vagy rossznak tartja. Gyakran kell magunkat eltakarni, szerepet játszani, hogy elfogadjanak, megkedveljenek vagy megszeressenek bennünket. Az új albumunkon mi azt mondjuk, hogy nem: ha sérüléseid vannak, az nem a rossz szemlélet vagy jellemvonás megnyilvánulása és nem kell megváltoznod vagy ezeket a sebeidet figyelmen kívül hagynod, hogy érdemes legyél mások szeretetére. Tanuld meg azokat is szeretni, akik sérültek, a múltjukat magukkal cipelik, mivel mindannyiunknak vannak ilyen sebeik: az élet sötét, elveszett napjai, pillanatai, a démonjaid, az egész múltad mind-mind gazdagít téged, hozzánk tartoznak, csakúgy, mint a jó oldalunk és értékeink.
Most teljes gőzzel a High Fighter sikerére koncentráltok vagy mindannyiótoknak van rendes munkája, állása? Egyébként hogyan látod most a metal színteret/iparágat, van-e egy kezdő bandának bármilyen kilátása az anyagi megbecsülésre, sikerre?
Ha-ha, király is lenne! Bárcsak meg tudnánk élni a zenénkből! De nem, ez csak vágyálom, és nem ismerek olyan bandát, különösen a mi színterünkön és stílusunkon belül, akik meg tudnak élni az együttesből és ebből fizetik a gázszámlát. Semmilyen illúziónk sincs a sztárkarrierrel és a hírnévvel kapcsolatban és szerintem a többi hasonszőrű csapatnak sem kéne, hogy legyen. Mindannyiunknak van rendes munkája és állása. Én szerencsés vagyok, mert a zeneiparban dolgozom, így az egész életemet körbefonja a zene. De igen okosan kell terveznünk, hogy melyik turnéra menjünk: mi csak egy jókedvű csináld-magad csapat vagyunk, akik rengeteg munkát és erőfeszítést tolnak bele a bandába és nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy az általunk játszott zene révén soha az életben nem fogunk meggazdagodni. És ez nem is fontos a számunkra. Egyszerűen csak jól akarjuk érezni magunkat, annyit akarunk koncertezni, amennyit csak lehet, egy csomó király arccal találkozhatunk és számos fantasztikus helyre sikerült már eljutnunk, azaz a koncertezés, turnézás számunkra a legjobb dolog a világon. Igazi barátok vagyunk, ahogy mondtam, szinte egy család és egyszerűen élvezzük a közös zenélést, a bandázást. Rengeteget lógunk együtt akkor is, ha nem próbálunk vagy turnézunk. Ez a csapatszellem, nem? Minden zenekarnak először is erre kéne koncentrálnia és sosem kéne elfelejteniük, hogy miért kezdtek el zenélni. Túl sok olyan együttes van, akik a hírnévre és a karrierre koncentrálnak, ezért is oszlik fel ennyi csapat mostanában.
Úgy látom egyébként, hogy a metal és a zeneipar egyre erősebb, sokkal erősebb, mint akár néhány éve volt. Hatalmas egy iparág ez és rengeteg underground stílusnak és csapatnak sikerült magát egy szélesebb piac és hallgatóság előtt megmutatnia, különösen a közösségi média és az innovatív eszközök, mint például a Bandcamp révén. Szerintem ez nagyszerű! Miért is kéne egy adott bandának undergroundnak maradnia, ha sokkal több emberhez is elérhetnek és több látogatót vonzhatnak be a koncertekre? Tudom, hogy most sokan utálni fognak azért, hogy ezt mondom. De egy zenekar számára sokat jelent, ha szélesebb rétegeket ér el a dalaival. De ennek ellenére úgy vélem és nincsenek ezzel kapcsolatban illúzióim, hogy rengeteg új banda számára nagyon nehéz bármilyen anyagi megbecsülést vagy sikert kivívni. Tényleg értened kell az üzleti oldalt is, amikor szerződést akarsz kötni egy kiadóval. A High Fighter esetében mi sokkal inkább arra koncentrálunk, hogy jól érezzük magunkat ahelyett, hogy a hírnévvel vagy a pénzzel foglalkoznánk. És ez tök király, mert rengeteg szabadságot és kreatív kötetlenséget ad és különösen elősegíti a jó munka- és csapatszellemet. A többi dolog pedig úgyis jön majd magától. Vagy nem.
Vannak már turnéterveitek? Lekötöttetek már fesztiválfellépéseket, illetve van bármilyen esélye egy magyarországi/felvidéki klubkoncertnek?
Igen, az új albumunkat nagyon keményen meg fogjuk turnéztatni és reméljük, hogy idén rengeteget koncertezhetünk majd. A 2016-as koncertjeinket már meg is kezdtük a berlini Desertfesttel, néhány albummegjelenéshez köthető koncertet is adtunk, illetve az idei fesztiváldátumok mellett (pld. Summer Breeze, MetallerGrillen vagy ar Up in Smoke Fesztivál) egy teljes promóciós turnét is lenyomunk majd a nyáron a Mammoth Storm és az Earth Ship társaságában, mely júliusban kezdődik. Nagyon reméljük, hogy hamarosan Magyarországon és Szlovákiában is játszhatunk majd. Egyszer már volt alkalmam koncertezni Budapesten a korábbi bandámmal (A Million Miles) néhány évvel ezelőtt és szuper volt az egész! Mindenképpen szeretnénk arra is tenni egy kanyart, nagyon jó lenne!
Mona, köszönjük a válaszaidat, reméljük, hamarosan láthatunk benneteket Magyarországon vagy Szlovákiában! Minden jót!
Köszönjük mi is az interjút! Mi is reméljük, hogy mihamarabb találkozhatunk és zúzhatunk egyet nálatok!
www.highfighter.de
www.facebook.com/highfighter
www.highfighter.bandcamp.com
www.svartrecords.com
Unedited, original English version of the interview:
Hi Mona! High Fighter’s magnificent new album has just been released. Please, tell me about your band’s early days, how did you form High Fighter, what were your musical experiences prior to this band?
Hi, thanks for having us! We all have been active in several bands before and doing music our entire lifes, but High Fighter got together in the summer of 2014 and it's a fusion of former band members of A Million Miles and Buffalo Hump. Christian and me played together in A Million Miles for more than five years, until this band split up in early 2013. About a year later, we wanted to start something new, when we got joined by Ingwer on our lead guitar. He brought the rest of his band Buffalo Hump - Thomas and Constantin - , who had no singer to that date, into our new project and the first moment we have met for a jam session, High Fighter was born. Over the last 2 years it became more than just a band, it's family to me.
In November 2014 your first EP, “The Goat Ritual” was released. What reactions did you receive and what happened in the time period between “The Goat Ritual” and “Scars & Crosses”?
The reaction was amazing, and we never expected this great feedback on our first EP. You need to know, when we recorded 'The Goat Ritual', live and on one weekend in our rehearsal room, we all just came out off different bands with different backgrounds, to that date the new band haven't gone public as well and we also never shared a stage together as High Fighter. In the summer of 2014, right after we formed the band, we heavily jammed our first songs we have written, and the first EP was supposed to be a rough demo only, to introduce our tunes to public. When we self-released it in the end of October 2014, same date we unveiled the band, we were stoked by the great feedback and reactions we got from friends, first fans and the press. Since that day, we got the chance to heavily tour, and play amazing festivals such as Stoned from the Underground, Sonic Blast in Portugal, Red Smoke Poland and many more, and shared the stages with bands such as Ahab, Mammoth Storm, Crowbar, Corrosion of Conformity or Greenleaf. Playing live so much as we did, really got the band together in first place. This surely also influenced all our further songwriting. We had the chance and time to grow on stage, and so did our songs between both records.
How did you manage to get signed by Svart Records? What are the experiences related to the label so far?
In early 2016 we sent a couple of super rough demos to some labels. Svart Records were one of the first labels that got back to us immediately and who showed us their interest. To be honest, it was even my personal dream-choice and I was hoping to hear back especially from Svart, big fans of their label and roster, so we're stoked to have found a home in Svart for our first album. There were a few more labels interested in working with us, but we had to go with Svart, as we felt this would be a perfect match and they totally understand and dig our sound. And so far, we're more than happy with them, feel home and very welcome in such great company.
Your music incorporates many styles, particularly groove, sludge, but mainly stoner metal. Please, tell us about your influences in music, who are your personal metal heroes?
Well, the thing is, we are five open minds. We don't care about any genre-rules. This way it makes it easier for us, to combine several styles we personally dig into one sound...the High Fighter sound. We're not trying to be a pure stoner band, nor do we try to be a doom or sludge band only. We love metal, rock n roll, blues, sludge, doom and the fuzzy sound of the desert rock. We're influenced by bands such as Pantera, Kyuss, Monster Magnet, Crowbar, Eyehategod or Down, to name just a few, the list could be long. But it's funny to see, that people mostly have to categorize. That's human and our nature. If you see someone, or in that case listen to a band the first time, you need to categorize in first place. It's really difficult to do with High Fighter, as we have so much more to offer than one style. And that sometimes confuses people. It even sometimes makes it harder for a band like us I think, but we don't care too much about it, we love what we do, I think it's special, and we won't change to mix and combine different styles with each other, for no one. On the other hand it's also sometimes a plus for us, as we are able to play a stoner rock festival like we just did at Desertfest Berlin, and then you hit hard at a metal festival such as Summer Breeze coming up for us this year. So no matter if you're a pure metal head, or if you're a fan of the blues, stoner, doom and sludge – I am sure we got something for you.
The term “bluescore” is often cited in relation to High Fighter. Is blues an influence, an attitude or do you see any connection with blues music yourself?
Absolutely, it is. Listen to our music closely, and you will find a lot of blues. Every heavy band, no matter if metal or other heavy styles, HAVE to be influenced by the blues, there is no other way and it would be a lie to deny this influence. Without blues, there would be no metal, no rock n roll, simply nothing of all heavy styles we got nowadays. So yes, blues is one of our main influences, and we love to transport it in our music, always combined with the heavy, mean, dark and aggressive sound, you could call core, or whatever. Obviously, we are not a metalcore band (laughs), but beside so much more that our music offers, we do have some core elements, maybe because I scream a lot, that's why you may have the term 'Bluescore' related to our band. But we have a lot more to offer, when you listen to our tunes and especially the new album 'Scars & Crosses'.
Was it hard to follow your particularly good debut EP? How did song-writing go? Do you write songs individually or together as a band via jamming?
Actually, right after we released our first EP 'The Goat Ritual', we started to write new songs for the album. We even already played lots of them live over the last year. This way, the songs could grow with us together on stage. Playing live so much totally influenced all our songwriting and the band spirit. Usually, we're a jam band. Someone comes up with a good riff we jam on, record it, send it around and listen to it at home, so next time we rehearse everyone can bring his/her new ideas, more riffs and input into a song. It did not feel hard to follow up on 'The Goat Ritual' for us, as High Fighter is full of creative energy, and right after the first EP we started to write new songs, which had the chance to grow live, and that's the result of what you can hear on 'Scars & Crosses'.
Do you see any change in the songs or the style you play on your new album compared to “The Goat Ritual”? If so, what is the reason for that?
There is a difference, and it's because we could play live a lot in between both records. I would say, the new album sounds way more homogenous now, then it did on 'The Goat Ritual'. We have found ourselves as a band due to playing live a lot.
Your lyrics seem very deeply personal. Do you write the lyrics or is it a joint effort? What are the lyrical themes behind High Fighter?
They are, all songs as well as the lyrics are very special and personal to me. I write the lyrics, and leave the great riffs up to my band mates. As soon as our instrumentals are done, I add my vocals to the tracks, I usually also already know when I hear a riff, if I will scream, growl or add clean vocals to it – this is something you just feel.
On a lyrical side, 'Scars & Crosses' deals about a dark past, about the wounds and scars of your soul that life may have given you. It's about your inner demons, a life between heaven and hell, this is why we also chose the cross as a symbol or metaphor as the 'roots of all evil'. But it's also about to learn to live with those scars, even people in society or in any relationships will find your scars as a bad attitude, a bad character. You often need to be a 'Blinder', change yourself until you're accepted, liked or loved. On this album we say no, having your scars are not a bad character and you should not change yourself or try to ignore these scars until you're “worth” to be loved. Learn to also love those who have their scars, we all have them...these darkest days, moments and demons in life, your entire history, our scars engrave us, they belong to you as much as the good sides.
Do you concentrate full-time on High Fighter right now or do all of you have daily jobs to make a living? Anyway, how do you see the metal scene/industry right now, is there any chance for a new/beginner band to achieve financial success
Ha, that's awesome and I wish we could live from our music! But no, it's not reality, and I don't know many bands, especially in this scene and styles we play, who can live from their band and pay their bills with it. We do not have any illusions about the big career and fame, and many bands out there shouldn't have as well. We all have our daily jobs. I am lucky enough working in the music industry, so my life is surrounded by music only. But we do need to plan wisely to make any tours happen, we are a very happy do-it-yourself band who puts a lot of own manpower into this, and we are more than aware of, that we will never get rich with the music we play. And that's also not what's important for us. We simply wanna have a good time, try to play live as much as we can, meeting great people and seeing amazing places in the world, as being out on the road are the best moments for us...We're very close friends, like I said we're like a family, and we just enjoy what we do with a lot of fun inside the band. We hang a lot together even when we're not in our rehearsal room or on tour. That's the spirit. Every band should focus on the good vibes first, and never forget why you have once started a band together. There's too many bands out there, focusing on the fame and career only, that's why you see so many bands split up as well.
I see the metal and music industry going strong, even stronger than it's been some years ago. It's a huge industry, and many underground styles have become visible for a wider market and audience, especially because of social media and tools such as Bandcamp. Which is great I think! Why should bands stay underground, if they can reach out to more people, get more fans to their shows. I know some people will hate me for saying it. But for a band, it's great to get your tunes being heard by a wider audience. Although I do think, and I don't have any illusions about it, it's hard for a lot of new bands, achieving the financial success. You really need to understand your 'business', nowadays it's not just about writing good music, especially when it comes to getting a deal with a major label. In High Fighter, we are more focused on the good times in the band, instead of caring about the fame and how to pay our bills with music. And it feels good, as it gives you a lot of freedom in your creativity, and it especially helps a healthy band spirit. The rest will always come out naturally. Or not
What are your plans in relation to touring? Do you have already booked festival appearances or any chance for a club tour with dates in Hungary/Slovakia
Yes, we will be heavily supporting our new album 'Scars & Crosses' live, and we hope to play as much as possible again this year. We just recently started our live season for 2016 with Desertfest Berlin, played some first album release shows and beside a bunch of festival dates this year – such as Summer Breeze, MetallerGrillen or Up in Smoke Festival, we have also just annnounced a full album release summer tour with our friends in Mammoth Storm and Earth Ship, kicking off in July. We really hope to play Hungary and Slovakia sometime more than soon, I have once been to Budapest when our former band A Million Miles played there a couple of years ago, and it's been a true blast. We definitely wanna tour over here soon, would be more than awesome!
Mona, thanks for your answers and we hope to see your concert very soon in Hungary or Slovakia! Cheers, FRM.
Thank you for having High Fighter on FRM! Stay high, and we hope to see you very soon out on the road!
