Ideje ismét számot vetni a magyar rock/metal színtér 2016. évi termésével, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy évvel ezelőtt is megtettük (2015-ös listánkat lásd ITT). Valahogy 2016 erőtlenebbre sikeredett, mint a tavalyi év, legalábbis rockalbumok terén mindenképpen. Panaszra azonban mégsem lehet okunk: bár a műfaj sajnos folyamatos defenzívában van, de azért kifejezetten kemény, az utolsó töltényig tartó utóvédharcokat folytat, melynek során új harcosok is feltűnnek a mezőnyben. Az alábbi lista ismét kizárólagosan azon korongokból lett összeállítva, melyekről a Rozsdagyár idén recenziót közölt.

8. hely: KIES - Kaland az élet  

Nagyon hiányzott már ez a fajta sallangmentes zene a magyar színtérről: értelmes, elgondolkodtató, de mindenféle világmegváltó erőlködést elkerülő szövegek és húzós, szélsőségek nélküli, kifejezetten slágeres, bulis rockzene. Bemutatkozásnak tökéletes ez a kecskeméti csapattól: reméljük, a KIES bírja a tempót és jövőre egy hasonlóan kerek, de talán egy kicsit hosszabb és kiforrottabb albummal jelentkeznek majd. A lemezkritika ITT olvasható. 

7. hely: Nagaarum - D.I.M.

Nem túl gyakori, hogy valaki a periódusos rendszert megalkotó orosz tudósról, Mengyelejevről és a különböző kémiai elemekről írjon albumot, de a veszprémi Nagaarum tizenharmadik korongján pontosan ezt tette. A jéghideg, post-metal, black, death, thrash elemekkel tarkított dalokhoz igen szokatlan, gyakran irodalmi igényességű szöveg párosul. A Nagaarummal készült interjú ITT, a lemezkritika ITT olvasható.

6. hely: Apey - Foxes

A Neck Sprain, az Apey & the Pea, a Trillion és a Grand Mexican Warlock soraiból ismert Apey szólóalbuma a klasszikus énekes/dalszerzői hagyományok vonalán született: egy szál akusztikus gitárral a kezében énekli fel ezeket a külön kis történetekként is felfogható angol nyelvű nótákat. Talán egy kicsit sok bennük a The Verve-életérzés és hangulat, no meg Alaska és Mississippi, de ettől függetlenül igen kellemes hallgatnivaló, mely - köszönhetően Apey egészen egyedi hangkarakterének - képes magába szippantani. A lemezkritika ITT olvasható.

5. hely: Guruzsmás - Üst a gríz felett

A budapesti négyes, a Guruzsmás albuma úgy hoz létre valami egészen elképesztő, őrült instrumentális, progresszív gitárzenét, hogy minden daluk a magyar népzene alapstruktúráján alapul. Saját képükre formálják a népzenei örökséget, élővé, lüktetővé varázsolva azt. Rövid, velős elszállás huszonhat percben: a zenei sablonokat, kliséket már nagyon unó zenehallgatóknak erősen ajánlott. A lemezkritika ITT olvasható.

4. hely: Bornholm - Primaeval Pantheons

A pagan/black metal csapat negyedik soralbuma egyben a Bornholm legerősebb kiadványa is: zenéjük az epikus norvég black metal és a folkos dallamok mellé az okkultot és a mágiát megidéző szövegvilágot párosít. A gyakran szélvészgyors dalokat a szenzációs gitártémák és riffek teszik kifejezetten befogadhatóvá: extrém metal fronton egyértelműen az év magyar csúcsprodukciója. A lemezkritika ITT olvasható.

3. hely: Arkhē - Λ

A post-(black) metal hullám 2016-ban is kitartott és egyre több hazai zenész kóstolt bele ebbe a stílusba. A szombathelyi Sear Bliss zenekarvezetője, Nagy András is összehozott egy kezdetben projektnek indult csapatot és az Arkhē egy rendkívül hangulatos, sokszínű, helyenként kifejezetten rádióbarát nótákkal teli albumot tett le az asztalra. Nem tudni, hogy Nagy András folytatja-e ezt az igencsak erős bemutatkozást (reméljük igen), ettől függetlenül ez a korong megérdemelten került fel a képzeletbeli dobogóra. A lemezkritika ITT olvasható.

2. hely: SVOID - Storming Voices Of Inner Devotion

A miskolci Svoid a hagyományos black metal felől érkezett, az évek során azt hagyta el vagy alakította át valami egészen különlegessé: a dalaikban egyformán ott van a post-rock, a nyolcvanas/kilencvenes évek depresszív brit indie rockja, mindez három-négyperces, szellős hangszerelésű tételekben kibontva és kifejezetten a hangulatra, a dallamokra kihegyezve. A lemezkritika ITT olvasható.

 1. hely: Thy Catafalque - Meta

A jó tíz éve már az Egyesült Királyságban (Skóciában) élő Kátai Tamásnak lassan bérelt helye van az év végi listáinkon. Tavaly a barátságtalan, nehezen befogadható, jéghideg és szúrós "Sgúrr" albuma került fel a 2015-ös összesítésünkre és mintha csak az akkori recenziónkban leírtak meghallgatásra találtak volna, a Thy Catafalque az idei "Meta" koronggal tulajdonképpen visszatért a "Róka hasa rádió" és a "Rengeteg" lemezek fémjelezte világhoz, legnagyobb örömünkre. Hosszú, változatos és a hallgatótól valódi elmélyülést kívánó, hibátlan korong. A lemezkritika ITT olvasható.