Rozsdagyár

AVATARIUM - Hurricanes And Halos (2017)

2017. július 28. - Kovenant

avatarium_cover.jpg

Harmadik albumához érkezett a svéd Avatarium: a Nuclear Blast május 26-án jelentette meg a banda új lemezét "Hurricanes And Halos" címmel. A kiadó a doom metal címszó alá sorolta be az anyagot, de messze nem csak erről van szó: Leif Edling ki tudja, hányadik projektje ma már egy stílusokon átívelően és saját jogán működő zenei entitás, mely - nem túlzás - köröket ver számtalan, sokkal nagyobb nevekből álló retro-rock produkcióra és olyan lazán mutatja meg, hogy mi fán terem manapság a kreativitás és a klasszikus rockzene, hogy létezésével szinte önálló színteret teremt.

Leif Edling - hosszan tartó és rendkívül kellemetlen, krónikus fáradtsággal járó betegsége ellenére - talán élete legtermékenyebb alkotói korszakát éli. A Candlemass jövője egyelőre ugyan tisztázatlan (nincs kizárva új album készítése, de erre utaló hír sem ismert), van helyette azonban a The Doomsday Kingdom, mely a nyolcvanas évek heavy metaljával keresztezett doomot tol, ráadásul kiváló minőségben (lemezkritika ITT), illetve az Avatarium, melyet feleségével, mint énekesnővel hozott létre. A három banda között igen nagy a személyi átfedés, illetve mindannyiuk mögött Leif Edlinget találjuk, aki a stúdiós basszusgitárosi poszt mellett fő dalszerzőként határozza meg a zenei irányt.

Ha az Avatarium stílusát szeretnénk felvázolni, akkor elmondhatjuk, hogy egész egyszerűen mélyebb zenei merítéssel és nagyobb ambíciókkal dolgoznak, mint a The Doomsday Kingdom. Ha akarjuk, rájuk aggathatjuk a metal jelzőt, de a friss anyagon annyi már a kikacsintás egyéb területek felé, hogy nehezen lehetne beszuszakolni őket a fémdobozba. Ráadásul Jennie-Ann Smith személyében egy egészen szuggesztív és kiemelkedő hangi adottságokkal rendelkező énekesnő áll a mikrofon mögött, aki egyre nagyobb mértékben folyik bele a dalszerzésbe, a dalszövegekbe és önmagában is egy egészen más, izgalmasabb (ha tetszik, művészibb) minőséget képvisel, mint Niklas Stalvind a másik bandából.

A doom alapvetően egy hetvenes években létrejött stílus, de az Avatarium előszeretettel merít annak a korszaknak a klasszikus hard rock vonaláról is (Deep Purple, Blue Öyster Cult), ráadásul igen gyakran és szívesen használja a Hammond-orgonát, ami tovább fokozza a hangulatot. De a svédek itt nem állnak meg: sokszor olyan megoldásokat, eszközöket alkalmaznak, melyek leginkább a hatvanas évek második felében az amerikai Jefferson Airplane dalaira voltak jellemzőek, azaz teret engednek a hagyományos metaltól teljes mértékben idegen art/avantgárd rock hatásoknak is.

A manapság pestisként tomboló retro-copy/paste rocktrend tucatbandáitól egy egész világegyetem választja el a svéd csapatot: a dalszerzői minőség, a zenészek játéka, de legfőképpen az Avatarium ma már messziről is felismerhető egyedi arculata mind-mind olyan tényezők, melyekkel például a különböző Whitesnake- és Thin Lizzy-hasonmások sosem fognak rendelkezni. Itt nem arról van szó, hogy néhány levitézlett zenész összeáll, hogy egy - a kiadó által összetákolt és általában pár hónap alatt a süllyesztőben végződő - projektben kiélje karaoke-szenvedélyét és megnyerje a "Ki tud többet a '70-es évek rockzenéjéről?" kerületi döntőjét. 

Az Avatarium dalokat ír: kerek, önmagukban, a saját lábukon megálló, azonnal memorizálható - ráadásul átkozottul fogós - nótákat, melyek mélyén ugyan valóban meghúzódik egy-egy klasszikus rockbanda adott hangszerelési fordulata, de mindez csak fűszer az önnön jogán is rendkívül erős produkcióban. Fényévekre van ez attól, ahogy például tavaly a Spiritual Beggars amolyan Deep Purple epigonként adta elő a Might Just Take Your Life című örökzöldet saját szerzeményeként (lemezkritika ITT). 

Színes, változatos korong lett a "Hurricanes And Halos": van itt hagyományosabb hangvételű blues-ballada (When Breath Turns To Air), epikus, körüljárós doom-szörnyeteg a Medusa Child és A Kiss (From The End Of The World) című dalok képében, valamint egy egészen kitűnő, elszállósabb, folkosabb darab is, a Road To Jerusalem, mely a dalszerzői építkezés és kibontás tökéletes példája is lehetne.

Kevés olyan album született eddig 2017-ben, melyre jobban illene a klasszikus rock címke: ez bizony az, mégpedig a bátrabb, kalandozósabb fajtából. Egyszerre tud örök érvényű módon megszólalni, de mégsem gondolhatjuk azt, hogy valami letűnt korszak mementójaként maradt volna itt nekünk a régen elköltözött szomszéd lemezgyűjteményéből. Erősebbnek érzem az Avatarium friss anyagát, mint a The Doomsday Kingdom lemezét, igaz, más területen is mozognak: a "Hurricanes And Halos" - bár doom metal gyökerei megmaradtak és több nóta is kifejezetten húzósra sikeredett - többet nyújt, összetettebb és izgalmasabb, így nagyobb eséllyel érhet el szélesebb közönséget, mint Edling másik bandája. 

9,5/10 

avatarium_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5312585871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása