Két veterán power metal csapat is visszatérésre adta a fejét mostanában: a kultikus, stílusalapítónak is tartott amerikai Jag Panzer (lemezkritika ITT), illetve az eltűnésüket tíz évvel követően ismét jelentkező svéd Nocturnal Rites, mely az AFM Records gondozásában szeptember 29-én jelentette meg "Phoenix" címmel kilencedik soralbumát. A svédek se nem kultikusak, se nem stílusalapítók, lévén csak a kilencvenes éve közepére értek el a power metalig, addigra meg ugye az már bőven a kiskamaszkorba lépett.
A Nocturnal Rites még 1991-ben állt össze igazi death metal bandaként, de pár év alatt szépen bedallamosodtak és mire 1995-ben megérkezett hivatalos bemutatkozásuk az "In A Time Of Blood and Fire" címmel, egy korrekt európai power metal csapattá értek. 2000 óta Jonny Lindqvist az énekesük, aki egyfajta hard rockos ízt csempészett a zenéjükbe, ami egyáltalán nem vált hátrányukra, sőt, kifejezetten slágeresebbre (vagy ha úgy tetszik), befogadhatóbbra varázsolta a Nocturnal Rites dalait.
A 2007-es (mind ezidáig utolsó) "The 8th Sin" korongjuk sajnos nem futott be valami fényes pályát: az erőltetett poposodás, illetve a modernebb (főleg billentyűs/sampleres) hangszerelési megoldások használata eléggé elidegenítette a stílus jellemzően keményvonalas, konzervatív rajongóit. Pontosan most sem tudni, hogy a feloszlásuk, illetve tízéves eltűnésük indoka mi is volt, de ma már talán lényegtelen is ez. A fontos az, hogy úgy döntöttek, eljött az idő a visszatérésre: Per Nilsson érkezett gitárosként, akit a Scar Symmetry, a Kaipa vagy éppen most már a Meshuggah bárdistájaként ismerhetünk (azért jegyezzük meg ezt a referencialistát, mert ilyennel máshol nem találkozhatunk, kivéve Svédországot!).
Ha a legalapvetőbb változást kell beazonosítanunk a 2017-es Nocturnal Rites anyagán, akkor egyértelműen a riffelés terén tehetjük ezt meg. A dalok az eddigi húszéves zenekartörténethez és bevált gyakorlathoz illeszkedően maradtak a standard verze-refrén-verze-refrén-szóló-refrén (esetleg bridge) szerkezeti sablonnál, de ez egyáltalán nem jelent minőségbeli csökkenést: mindig is szerettem azt, ha egy zenekar az ismert formulák és zenei keretek között alkot kiugrót.
Most azonban - talán Per Nilsson jelenlétének köszönhetően - átkozottul csibészesen hangzó, mélyre hangolt, már-már djentes riffmunka sorjázik a dalok alatt, ráadásul a szólók is kifejezetten érdekesek: a standard dallamos power metaltól fényévekre van ez, ami hatalmasat dob az egész produkción. Mert egyébként a dallamok, a refrének hozzák a szokásos, ismert megoldásokat, teszik mindezt Jonny Lindqvist hagyományos, de meggyőző előadásában.
Találunk itt még egy csipetnyi billentyűs/szintis/sampleres varázslatot, de éppen csak annyit, hogy az ne legyen feltűnő. Mondjuk sosem értettem, hogy erre pontosan mi szükség van (éppen egy power metal csapat esetében), de rontani nem ront a dolgon, így tulajdonképpen nem zavaró ennek a jelenléte.
Mert bizony a melódiák a helyükön vannak, ahogy ezt egy svéd acélgyártól el is várhatjuk. Azon a nagyon finom határon mozognak a szerzemények, mely a power metal és a dallamosabb hard rock között húzódik: több dal esetében is eszembe villant egy adrenalinkúrán átesett Pretty Maids. Egyetlen kivétel a The Poisonous Seed című tétel, mely egyrészt progosabb a keleties hatásaival, másrészt sokkal izmosabb és tempósabb, mint a korong többi része.
Be kell vallanom, a várakozásaim nem voltak túlságosan nagyok, amikor elkezdtem a "Phoenix" meghallgatását (ennél mondjuk kevésbé klisés címét is keríthettek volna derék svéd barátaink), de rendkívül kellemesen csalódtam. Nem voltam biztos benne, hogy tízévnyi kihagyást büntetlenül figyelmen kívül lehet hagyni, de amíg a Nocturnal Rites képes egy Repent My Sins című zseniálisan húzós és slágeres nótát írni, addig bizony én bármikor vevő vagyok egy újabb lemezükre. Összességében sokkal erősebbnek és életrevalóbbnak érzem a skandinávok visszatérő anyagát a Jag Panzer aktuális korongjánál: aki minőségi power metalt szeretne hallgatni modern, zúzós megszólalásban és zseniális gitárszólókkal, az mindenképpen tegyen egy próbát ezzel a hamvaiból föltámadt főnixmadárral.
8/10
