Rozsdagyár

DESERT STORM - Sentinels (2018)

2018. június 07. - Kovenant

desert_storm_cover.jpg

A nemzetközi metal undergroundban nagy trendje van most a sátánista/okkult szövegvilággal megtámogatott, mellesleg a tudatmódosító szerek használatát kiemelt mértékben favorizáló stoner vonalnak. A 2007-ben megalakult brit Desert Storm egyrészt jóval régebben kezdte az ipart, semmint hogy felszálljon erre a divatvonatra, másrészt mondanivalója is távol esik ettől a (finoman és szofisztikáltan szólva) agyament hülyeségtől, harmadrészt zenéjében is sokkal szerteágazóbb és izgalmasabb hatásokkal bír, mint a Black Sabbath diszkográfiáját és riffjeit random jelleggel újrajátszó kópiabandák.

A csapat negyedik soralbumát az APF Records jelentette meg március 16-án "Sentinels" címmel: a tavaly indult független brit kiadó a szigetország legkirályabb stoner/sludge bandáival foglalkozik, sorra adja ki a jobbnál jobb anyagokat és ez alól a Desert Storm friss korongja sem kivétel.

A stoner vonal mellett ugyanis az Oxford városában működő zenekar előszeretettel nyúlt a hetvenes évek hard rock riffjeihez, a southern metal dallamvilágához, de teszi mindezt egyértelműen sludge metal megközelítéssel. Ha valahová szeretnénk belőni a zenéjüket, akkor a Mastodon, a Corrosion Of Conformity és a High On Fire rockosabb, melodikusabb dolgaihoz hasonlíthatnánk a Desert Storm szerzeményeit.

Ahogy többedszerre pörgettem újra az ötvenkét perces, tíztételes albumot, két dolgot vettem észre. Az egyik, hogy mindegyik végighallgatás után egyre több részlet, finomság és addig észre nem vett apróság rögzül az agyamban, a másik pedig, hogy a brit banda valami eszement mennyiségű és minőségű gitártémát pakolt bele ebbe a lemezbe. Tulajdonképpen egy folyamatosan működő, kétszáz százalékos fordulatszámmal pörgő riffgyárral van dolgunk: más zenekar - némi túlzással - a lelkét is eladná az ördögnek, csak hogy fele annyi és olyan riffet írhasson pályája során, mint tették itt az angolok.

A szerzeményeken belül is ellenállhatatlanul gördülnek elő az irgalmatlanul súlyos vagy éppen lábat-fejet beindítóan groove-os ütemek és témák, melyekhez tökéletesen passzol Matt Ryan rekedtes, szőrös, a southern vonalhoz illeszkedő torka. Azonban ha a balladisztikusabb tételekben a dallamokra helyeződik a hangsúly, akkor is remekül teljesít. 

A korong dalainak sorrendje is kiválóan van felépítve. A nóták alapvetően kétfélék: vannak a már említett hard rockos vagy southern metal riffekre kihegyezett, rövidebb, kompaktabb tételek (a Too Far Gone a remek szólójával, a The Brawl, a Drifter vagy a The Extrovert), de ahol izgalmassá válnak a dolgok, azok bizony a hat-hét perces, összetett és kifejezetten progresszív sludge ízekkel operáló hosszabb szerzemények.

A nyitó Journey's End, a Convulsion, de legfőképpen a korong gerincét alkotó és legerősebb pillanatait tartalmazó három kulcstétel mind kiváló: a Kingdom Of Horns egészen zseniális, epikus, komplex darab, mely olyan érzelmi ívet ír le, melyet tanítani kellene. A Gearhead egy hatalmas klasszikus rock riffel nyit, hogy aztán akkora progresszivitásba váltson, hogy a fal adja a másikat. A Capsized pedig a banda líraibb oldalát is megmutatja: itt is beérkezik egy varázslatos, igazi rockízű gitárszóló, hogy aztán fokozatosan szigorodjon be a szerzemény.

Ezekben a dalokban villan meg igazán a Desert Storm dalszerzői képessége és jövőbeni potenciálja. Tudom, furcsa ezt egy több, mint tízéves banda kapcsán megjegyezni, de a britekben érezhetően jóval több rejtőzik, mint a hasonszőrű stoner/sludge zúzdát toló pályatársaikban. A Kingdom Of Horns és a Capsized tételek a progresszivitással, az elszállós, pszichedelikus részekkel, a kiváló gitárszólókkal egészen zseniálisak. Ez régi vesszőparipám, de a következő albumokon még nagyobb teret kellene nyitni a szólóknak, mert nem is emlékszem arra, hogy ilyen ízes, dallamos rockszólókat sludge/stoner albumon mikor hallottam utoljára.

Természetesen a "Sentinels" nem céltalan, kortárs komolyzenei vacakolás, ettől ne ijedjen meg senki: ez egy ízig-vérig zúzós, óriási, ólomsúlyú riffekkel teli metalalbum, melynek mélyén azonban igazi érzelmekkel, dallamokkal, szépséggel teli mélység húzódik meg. Nagyon komoly produkció a briteké: pontosan az ilyen zenei élmények tartják az egyszeri recenzióíróban azt a bizonyos lelket.

10/10

desert_storm_promo.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4614029608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása