Viszonylag kevés, csak és kizárólag a gyengébbik nem alkotta formáció dolgozik a rockszíntéren, ám az utóbbi években egyre nő ezen bandák száma. A doom/stoner stílus pedig egyáltalán nem vagy talán mindössze csak egy-két ilyen felállású együttest számlál. Én mindenesetre most találkoztam az első ilyen zenekarral a stoner vonalon az ausztrál Stonefield személyében.

A 2016-ban, Victoria városában megalakult csupa csajokból álló brigád tagjai a következők: Amy Findlay - ének/dob, Hannah Findlay - gitár, Holly Findlay - basszusgitár, Sarah Findlay - billentyűs hangszerek/ének. A zenekar eddig 2010-ben egy ötszámos EP-t ("Through The Clover"), továbbá 2016-ban egy nagylemezt ("As Above, So Below") adott ki a szóban forgó album, a "Bent" előtt.

A stoner stílus gerincét ugye alapvetően a betorzított, súlyos basszus-, illetve gitártémák adják, mindezek persze többnyire elszállós, belassult tempókra alapozva. A Stonefield esetében a női ének már alapból különlegességként könyvelhető el, és ehhez további pozitívumként, illetve érdekességképpen még hozzájön a billentyűs hangszerek által belevitt plusz, valamint a már említett nőuralom a zenekarban (ráadásul négy testvérről van szó), ami jócskán megkülönbözteti őket a többi stoner bandától.

Első hallgatás alkalmával amolyan tucatprodukcióként hatott rám az anyag, leszámítva persze a Hammond-orgona, valamint a különböző billentyűs hangszerek jelenlétét a dalokban. Második-harmadik alkalommal már kezdett jobban kibontakozni a korong: jól elkülöníthető, önálló karakterrel bíró dalok követik egymást, melyek a stoner vonal mellett space rock, és psychedelic rock hatásokat is tartalmaznak. A lemez hangzása tipikus: a stílus alapvető jellemvonásaként aposztrofálható.

A misztikus szintetizátorbetétek egyedi színfoltja teszi még inkább különlegessé őket, melynek következményeként jobban odaszegeződik a hallgató figyelme a bandára. A dalok alapvetően nincsenek túlbonyolítva: karakteres, fogós témákra van kihegyezve az egész, az anyag hossza is mindössze harminchárom perc. Odafigyeltek rá, hogy az összkép egy könnyen befogadható, barátságos nagylemez képében öltsön testet, remélhetőleg szélesebb rétegekhez is eljutva ezáltal. Persze azért ne legyenek illúzióink: valószínűleg csak kisebb sikereket fognak magukénak tudni, a stílus underground mivolta, valamint a bődületes dömping miatt.

A Sleep című tétel sejtelmes kezdése, majd az ezt követő súlyos/húzós riff adja meg a lemez alaphangulatát. A másodikként érkező, kissé átlagos Dog Eat Dog után a Dead Alive diszkós feelingje, valamint fogós refrénje turbózza fel a hangulatot. A People doomos, misztikus témákkal operál, a Route 29 egy space rockos utazás. A 66 című tétel egy könnyedebb hangvételű, slágeres darab, az album egyik legkiemelkedőbb pillanata.

A korong utolsó négy szerzeménye is az előzőekben kitaposott ösvényen halad: misztikus billentyűszőnyeggel átszőtt, pszichedelikus stoner rock dalok fogós témákkal. A Stonedield második, "Bent" című nagylemeze, a Flightless Records jóvoltából jelent meg 2019. június 14-én.

Adott egy rendkívül érdekes felállású stoner banda, egyedi ízekkel tarkított, jól megírt dalokkal, a tucatprodukcióknál jelentősen jobb végeredménnyel. Változatos, színvonalas, erősen ajánlott anyag! Hajrá csajok, csak így tovább!

8,5/10