Ha egy adott ország kifejezetten híres arról, hogy létrehozott egy zenei stílust a metalszíntéren belül, akkor az oda sehogy sem passzoló csapatoknak koránt sincs egyszerű dolguk. A klasszikus, régisulis vagy éppen a dallamos (göteborgi) death metal a svédeké, míg a black metal egyértelműen Norvégiához kötődik, a szimfonikus, illetve power metal meg a finneknél erős. Nos, a norvég Blood Red Throne tőrőlmetszett halálfémet játszik, ráadásul a groove-osabb fajtából, így ki is lóg rendesen országa felhozatalából.

A csapat 1998-ban jött létre és természetesen feketefém gyökerei vannak: az alapítótagok az Emperor és a Satyricon soraiból érkeztek. Mára már csak Død (Daniel Olaisen) gitáros és Freddy Bolsø dobos maradt meg az eredeti felállásból: a szeptember 13-án érkező "Fit To Kill" pedig immár a kilencedik soralbumuk.

A 2016-os előző anyagukról ITT írtunk lemezkritikát és akkor a reményünket fejeztük ki, hogy a "Union Of Flesh And Machine", mely a Spinefarm Records gondozásában látott napvilágot, végre meghozza számukra azt az áttörést, amely furcsa mód mindeddig elkerülte őket. Nos, ez sajnos nem igazán történt meg, mert a banda láthatólag nem érezte elégségesnek az istálló támogatását és az új korong már a dán Mighty Music égisze alatt jelent meg. Nem igazán értem a váltást, mert a finn Spinefarm a nagy multi, a Universal leányvállalata, míg a dánok mögött nem áll ilyen nagynevű háttér, bár lehet, hogy a kisebb kiadónál koncentrált promóciót kapnak majd: bízzunk benne, hogy így lesz.

Nos, a "Fit To Kill" album tulajdonképpen egyenes folytatása az előző anyaguknak: ami ott jó volt, az itt is jó, amit pedig akkor hiányként éltem meg, az most sem került orvoslásra, de igazából nem is olyan nagy probléma ez. A banda egyik erőssége a 2011-ben csatlakozott Yngve "Bolt" Christiansen énekes, aki egészen eszement produkciót tol végig az albumon. A pincemély hörgéstől elkezdve a blackes acsarkodáson át a fejhangú üvöltözésig minden van itt, mint a lecsóban.

A Blood Red Throne nem igazán cifrázza túl a dolgokat: afféle zsigeri, húzós, darálós death metalt játszanak, talán most egy csöppnyivel több keleties dallammal, viszont átkozottul király riffekkel. Egy darabig számoltam a jobbnál jobb témákat, melyek sorra jöttek velem szemben, de aztán feladtam és inkább átadtam magam a zúzásnak: mert kétség ne legyen senkiben, ez egy kegyetlenül pusztító, energiától szinte szétrobbanó anyag, mely azonban finomságokat is tartogat azok számára, akik kifejezetten ezt keresik. 

A nyitó Requiem Mass tökéletes példája ennek: blastbeatekkel telepakolt tufa death metal aprítás ez a javából, de a középrészen beérkezik egy nagyon finom, kifejezetten melodikus gitártéma, mely egészen más atmoszférát hoz be a dalba, helyenként blackes megoldásokkal. Számomra az album csúcspontja a Killing Machine pt. 2 című  szerzemény, melynek olyan irtózatos groove-os húzása van (az a riff, te jó Isten!), hogy aki erre nem indul be, annak tényleg nem érdemes komolyabban megismerkednie a norvégok produkciójával.  

A kiadó promóciós anyaga azt hangsúlyozza, hogy a "Fit To Kill" a csapat leginkább régisulis death metal anyaga másfél évtizede: nem tudom, én annyira nem éreztem ezt, de ízlése válogatja. Valóban van egyfajta koszos, mocskos hangzása az anyagnak, ez kétségtelen, de mind a vokál, mind pedig a gitárok hoznak be folyamatosan olyan dolgokat, hogy nem éreztem porosnak az album tartalmát. 

Fogalmam sincs és nem is merek már jósolni azzal kapcsolatban, hogy a Blood Red Throne mire jut ezzel a lemezzel: a minősége, a csapat hozzáállása és tehetsége alapján simán beférnének oda, ahol most az Amon Amarth vagy éppen a Sabaton tart Európában, azaz helyük lenne az első ligában. Azonban maga a választott stílusuk ezt eleve kizárja és ezzel szerintem ők is tökéletesen tisztában vannak.

Számomra rendkívül szimpatikus azonban, hogy rendszeresen adják ki változatlan minőségben albumaikat, tesznek a bármilyen módon történő megfelelés kényszerére és elfogadják a realitásokat. Továbbra is nagyon szurkolok nekik, mert megérdemelnék, így a fanatikusoknak erősen ajánlom a lemez fizikai példányának és egy pólónak a megvásárlását. 

9/10