Liam Gallagher idei szólólemezét már jóval megjelenése előtt tolták rendesen a hazai oldalak, általában ezzel a beharangozó szöveggel: „Az összesen tizenegy fantasztikus felvételt tartalmazó album szeptember második felétől lesz elérhető.” Hát ez így is lett, de tisztességes elemzéssel azóta sem találkoztam a lemezanyag kapcsán, ami szerintem nem véletlen. Olyan gyenge lett az egész, mint a lepkefing. Mit is lehet vele kezdeni?

Nem sokat. A Budapest melletti Korda-stúdióban forgatott Shockwave videó nem lett rossz, a szám is bőven a fogyasztható kategória, na de aztán… A többi… Elkezdtem hallgatni, majd körülbelül a negyedik dalnál tovább már nem akartam menni. A tisztesség kedvéért végigrágtam magam az egészen, néhány belepörgetéssel túl lehetett élni, születtek már ennél sokkal rosszabb lemezek is, csak azt nem értem, mi szükség volt neki erre? Pusztán azért, mert valaha rocksztár voltál egy menő együttesben, még nem kell kijönnöd egy szólólemezzel, ha semmi mondanivalód nincs. Márpedig neki nincs. Az egyik klisét lövi el a másik után, a maga nazális - szerintem kifejezetten irritáló - orrhangján, miközben állandóan vonósok nyekeregnek, üresen puffog a dob, és annyira rockzene ez már, mint Robbie Williams vagy Pink munkássága.

Az a megdöbbentő ebben a show-bizniszben, hogy csak magából a Shockwave videó árából több zenekar fel tudna venni egy egész lemezt! Méghozzá nem is rossz bandák… Miközben neki ez az egész mondjuk annyira jó, hogy kifizeti belőle az elvonókúrái árát. (Most blöfföltem egyet, de túlságosan nem lőhettem mellé.) Kizárt, hogy ismét vissza tudjon térni az élmezőnybe ezzel a koronggal, akárhány videót is készít a számokhoz. Kissé dühítő egyébként, hogy a One Of Us című középszerű dalocskájához olyan gyönyörű videót forgattak, mely magasan a zene fölött áll, érdemes megcsodálni a rendező (Anthony Byrne) munkáját.

Nem szeretnék rosszmájúbb lenni annál, mint amilyen vagyok Gallagher ügyben, készséggel elismerem, hogy az Oasis írt legalább egy albumra való kiemelkedő számot, de ez nem ma volt, s mostanság bármelyik Gallaghert is nézem, csak a vergődésüket látom. Esetleg össze kellene állniuk újra?

Nézzük, mi van még? A Once című szám akkora nyúlás, hogy Lennon forog a sírjában. Konkrétan a Jealous Guy dallamára írt Liam egy új szöveget, ezt talán nem kellett volna, e nélkül is elhisszük neki, hogy imádja a Beatlest, hiszen az egész életműve erre épült. Talán kicsit kevésbé direkt tiszteletadás jobban hatna a közönségre. A Halo már jobb lenne, élőben előadva akár még tetszene is, így ebben a hangszerelésben fröcsög a nyáltól. Egy másik nótában, a Meadowban azt várnám, hogy rázendít a „You say goodbye and I say meadow” sorra... Szerencsére ez nem történik meg.

A lemez vége felé felüti a fejét egy jó szám, a címe The River. Egyből megdörren a cucc, mindjárt erősebb a végeredmény, jó kis rocknóta, fúvósokkal színezve. Ilyen kellett volna több. Világsztárról lévén szó, nem mondhatjuk, hogy óriásit bukik ezzel a lemezzel Liam, de túl sok új rajongót nem fog szerezni véleményem szerint. Különösebben nem fog bánkódni miatta, részben nem érdekli a véleményem, részben a törzsközönsége viszonylag stabil. Hiszen a Shockwave június óta 2 és fél milliós nézettségnél tart, úgyhogy éhen halni nem fog hősünk, a többi meg nem érdekli. Lehet, hogy neki van igaza?                                           

4/10

Fotó: Stefan Brending