Rozsdagyár

REVOLUTION SAINTS - Rise (2020)

2020. február 08. - chris576

82825200_1244650212405853_1324072223320834048_o.jpg

Harminc év. Nagyjából ennyi idő választja el a Revolution Saints nevű formációt attól, hogy a rádiók rongyosra játsszák a dalaikat és hogy a banda stadionokat töltsön meg a rajongótáborával. Hogy miért is mondom ezt? Azért, mert a zenekar olyannyira elképesztően fülbarát és minőségi dallamos hard rockot játszik, melyet ha a nyolcvanas évek derekán írtak volna, akkor most valószínűleg a szupersztár-státusz kategóriából néznének vissza ránk.

Sajnos eléggé elkeserítő, hogy csak a régi, már jól bejáratott nevek tudnak manapság nagyot tarolni, az újonnan érkezetteknek (ezek közé még a nagy nevekkel operáló szupergroupok is bele-beletartoznak) csak morzsák jutnak, bármilyen mesterművet is tesznek le az asztalra. A helyzet persze bármikor megváltozhat, sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.

Tulajdonképpen a Doug Aldrich - gitár, Deen Castronovo - dobok és Jack Blades - basszusgitár/ének alkotta Revolution Saints is egy afféle szupergroup, viszont nem egylemezes zenekar, hanem a jelek szerint hosszú távra szeretnének berendezkedni. A Frontiers Records kiadó gondozásában 2020. január 24-én megjelent "Rise" című albumuk már a harmadik a sorban.

A tizenkét számos lemez első két nótája valami elképesztően zseniális és slágergyanús szerzemény. Vidám, energikus, friss és mai, egyszóval telitalálat. A nyitó When The Heartache Has Gone egy lendületes, életvidám nóta, melyet a megaslágergyanús, klipesített Price We Pay követ. Annyira betaláltak nálam ezek a tételek, hogy esküszöm, a hideg futkosott a hátamon a gyönyörűségtől.

A címadó Rise következik: jó kis riffelős nóta, melyben továbbra is a vidámság dominál. A Coming Home sem gyenge: ennél a dalnál már kezdett megfogalmazódni bennem valami hasonló, mint az új Magnum-lemez esetében. Ez is egy kicseszett hard rock mestermű vagy mi. Eddig legalábbis minden egyes lefogott hang széles mosolyt csalt az arcomra.

A Closer a balladisztikus vonalat viszi és bár ez sem egy gyenge dal, ám a lúdbőrözés ezúttal elmarad. Egy rossz szavam sincs, de hallottam már ettől érzelmesebb, monumentálisabb balladát is. A Higher nem rossz, de nem is kiemelkedő, a Talk To Me viszont ismét egy zseni tétel. Mindössze egy-két kevésbé jól sikerült szerzemény csúszott be az egyenletbe, de ezek sem szégyellnivaló darabok.

Összegzésképpen elmondhatom, hogy a Revolution Saint harmadik soralbuma nagyon is közel jár a tökéleteshez, ha egy kissé lerövidítették volna az anyag játékidejét és a kevésbé jól sikerült darabokat lehagyják, akkor ez egy kikezdhetetlen, tízpontos nagylemez lenne számomra. Így "csak" kilenc és fél. Az év eddigi egyik legjobb hard rock korongja, ezt nyugodtan kijelenthetjük.

9,5/10

rs_promo_20119.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5715464292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása