Valamikor kimondottan igénylem a különleges, újfajta megközelítésű zenéket, de olyan is sokszor van, hogy egy jól bejáratott vonalon belül akarok magamévá tenni egy-egy új albumot. Ezúttal nem voltak elvárásaim, egyszerűen csak elindítottam egy promót a sok közül.

A 2010-ben megalakult kondorosi Ajna zenekar (Altmann János - dob, Uhljár Szabolcs - gitár, Piller György -  basszusgitár) saját bevallása szerint az általuk képviselt muzsika az instrumentális, pszichedelikus progresszív rock talaján vert gyökeret. Ezzel én nem is vitatkoznék, valóban ezek a legkifejezőbb jelzők a 2020. április 9-én a finn Inverse Records gondozásában "Rengeteg" címmel megjelent bemutatkozó lemezüket illetően.

Zenekarnevekkel nem nagyon tudok dobálózni velük kapcsolatban, mert amit játszanak, az teljesen egyedi. Egészen biztosan vannak még páran rajtuk kívül, akik erre a vonatra szálltak fel, de az biztos, hogy ezen a járaton kevés a férőhely. Sokféle zene jön velem szembe nap, mint nap, az Ajna éppen egy különleges fajta és ez már önmagában hatalmas fegyverténynek minősül.

Az egész lemezt áthatja egy enyhén darkos atmoszféra. Merengős, kissé elszállós, mély, fejhallgatót, nyugalmat, teljes elszigeteltséget és átszellemülést igénylő instrumentális rockzene. Amikor nem ebben a formában hallgattam, akkor kevésbé is jött át. És bár nem egyetlen dal képezi a nagylemezt, ennek ellenére mégsem tudom számonként elemezgetni az anyagot: a komplett egész fest le egy bizonyos képet. És ez a kép nagyon szép.

A korong telis-tele van érzelemmel, kifinomult hangszeres játék jellemzi, nincsenek rajta öncélú virgázások (hála Istennek, nem is lenne idevaló). Az instrumentális jellege és az, hogy tulajdonképpen hangulatfüggő, eleve korlátok közé szorítja a produkciót, de kötve hiszem, hogy a srácok a Papp László Sportaréna színpadát célozták volna meg ezzel az anyaggal.

Akik kimondottan az efféle muzsikákat keresik, azok nagyon jól fognak szórakozni az Ajna lemezével. Abszolút nemzetközi szint, sallangmentes, komoly anyag. Mindig örömteli esemény ilyen tehetséges zenekarokat megismerni, mint például ez a kondorosi trió.

Rengeteg rockzenét kedvelő embernek ajánlom ezt a lemezt, és amikor csak tehetem, ajnározni fogom a bandát! Szerintem mindent leírtam, amit akartam, talán még annyit hozzáfűznék, hogy a korong év legjobb magyar lemeze gyanús (mondjuk, idén eddig még nem túl sok új hazai muzsikát hallgattam).

9/10