Tudjátok, mi a legjobb reklám egy viszonylag ismeretlen rockzenekar számára? Ha mocskosul lehúzza a kritikus a produkciót… Persze ennek a ravasz kis fogásnak is megvannak a maga árnyoldalai. Főleg akkor nem válik be a dolog, ha a kritika jogos. Ha pedig alaptalan, óriási reklámfogásként is funkcionálhat.

Természetesen a firkászt ilyenkor szétcincálják, de ez csak abban az esetben nem kifizetődő, ha valóban nem húz ebből hasznot. Esküszöm, néha nekem is kedvem lenne ilyen furfangos megoldásokkal egy kis ingyenreklámot rittyenteni egyes zenekaroknak, főleg amikor egy felmagasztaló recenzió sem lök szinte semmit a zenekar szekerén.

Tisztában vagyok amúgy vele, hogy félig-meddig zöldségeket beszélek, mert a rockzene már réges-rég meghalt vagy mi. Ezt persze nem én mondtam…Jim Morrison kezdte ezt a baromságot még akkor, amikor a műfaj aranykora még el sem jött igazán. Most pedig a mi Simmonsunk temeti folyton. A rock és a metal köszöni, jól van, él és virul, az persze már más kérdés, hogy az igazán befolyásos médiumok ebben már nem látnak pénzt és hagyják a mocsárban vergődni a szakmában tevékenykedőket.

A vírushelyzet is jól pofánköpte a szcénát, de van egy olyan sejtésem, hogy előbb-utóbb kivergődünk belőle és a műfaj új erőre kap majd. Az pedig, hogy egyre kevesebb korszakalkotó mű jelenik meg idővel, az egy természetes folyamat része, ezzel együtt kell élni és örülni minden egyes új produktumnak, még akkor is, ha az mondjuk simán csak átlagos.

Nem lehet minden lemez tízpontos, nem is ez a lényeg. A fontos az lenne, hogy mondjuk egy olyan bandát, mint a svájci Stoneforge, felkarolja a fősodratú média. Ja, persze, a tingli-tanglira lötyögő, elbutított fiatalság pont lesz..rná. Vagy mégsem? Mondok egy nagyon jó példát: amikor a Linkin Park még nem volt világhírű, egyszer a haverommal szaggattuk a városi aszfaltot a gagyi kettes vagy hármas Golfjával, amikor is benyomtam az egyes Linkin Park-CD-t az autómagnóba, a diszkózenén nevelkedett haver pedig mikor meghallotta, kivágta, mint macskát sz..ni. Nos, kicsivel később a banda világhírűvé vált és a mainstream média napi szinten okádta magából a zenéjüket. A haverom pedig ennek hatására nagy rajongójukká vált. És még számtalan hasonló eset megtörtént a környezetemben. Szóval a rock is dead egy fa...ság, szándékosan tartják a jelenlegi állapotában.

Szegény Stoneforge zenekarról még nem sok szó esett, pedig ez a beszámoló elvileg róluk szól. Akkor röviden: a stoner rockban utazó csapat 2021. január 1-én dobta piacra bemutatkozó nagylemezét "Ash Major" címmel. A héttételes és harmincöt perces anyag jófajta esszenciája a sabbathos doomolásnak, a mocskos stoner riffelésnek és az elszállós Kyuss-szerű jammeléseknek.

Nem egy korszakalkotó lemez, de bemutatkozásnak tökéletes. Profin nyomatják amúgy a szuggesztív, vastag riffeket (Smoke Ceremony) és a lazább, amolyan Sleep-ízű elszállós témákat (Vedauwoo). Túl nagy változatosságot mondjuk nem vittek bele az anyagba, de ide valahogy nem is illene egyfajta eklektikus jelleg. Így kerek a történet és kész.

Aki szereti a Sabbathot, a Sleepet és lesz..rja, hogy a Stoneforge nem éppen a világ legnagyobb hatású korongját szabadította a világra, az nyugodtan tehet vele egy próbát.

8,5/10