Texas elsőre nem a fagyott tundrák, gleccserek vagy jégmezők kapcsán ugrik be, de századjára sem. Márpedig a Frozen Soul death metal brigád ebben az államban működik és tolja rendületlenül a régisulis halálfémet: a Century Media gondozásában január 8-án érkezik "Crypt Of Ice" címmel bemutatkozó lemezük, a csapattal kapcsolatban pedig az elmúlt egy évben kisebbfajta underground felhajtás alakult ki a szaksajtó berkeiben, de a rajongók között is.
A zenekar 2018-ban alakult meg, egy demó és két megosztott stúdióanyag után lecsapott rájuk a Century Media, azaz hamar révbe értek ahhoz képest, hogy alig kétéves múlttal rendelkeznek. Chad Green frontember már 2007 püfölte a bőröket egy helyi death metal banda ütőseként, de csak 2016-ban született meg a Frozen Soul ötlete, amikor a dobos egy helyi képregényboltban megismerkedett Michael Munday gitárossal.
A "Crypt Of Ice" album kezdőriffjeit meghallgatva azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy mi is volt a két zenész elsődleges inspirációja: a brit death metal horda, a Bolt Thrower. A korong minden hangjából és üteméből valósággal izzad és párolog ki a britek öröksége. A Frozen Soul aztán gyorsan kiegészült és mára az ötösfogat Texas és úgy általában a globális death metal színtér egyik üdvöskéjének számít, debütalbumuk több szaklapban is 2021 leginkább várt anyagai között szerepelt.
Nos, a körítés adott: tíz tétel negyven percben, azaz rövid, három-négyperces, lassan őrlő, legfeljebb középtempós döngölések kaptak itt helyet, ráadásul a hangzás az utóbbi idők egyik legjobbja. Tisztán, dinamikusan szól minden hangszer, a basszusgitár is remekül előtérbe került, ami általában a szcéna egyik legnagyobb hiányossága szokott lenni, Chad Green pedig mintha egy frissen feltárt több ezer éves sírkamra legmélyéről hörögne vagy bugyborékolna fel. A lemezborító is szép és tökéletesen illik a fagy és a sarkvidéki jégbirodalom tematikájához.
A korong esztétikája tökéletes módon a hőskorszakot idézi: a kövér, súlyos riffekre van kihegyezve minden, szólókat szinte nyomokban sem találunk, a groove ereje visz itt mindent. A death metal színtér az elmúlt évtizedben két irányban mozdult el: egyrészt a mértéktelen, szinte már pusztítóan öncélú technikai virtuozitás felé, ahol az egy időegység alatt lefogott hangok száma mutatja a fejlődés mértékét, másrészt az avantgárd, disszonáns elemek beépítése, illetve az extrém társstílusok (black, death, indusztriális metal) vonalán.
Nos, a Frozen Soul ezeket a megoldásokat teljesen hanyagolja és teszi mindezt rendkívül tudatosan: az egész lemez egységes atmoszférájú és a szcéna korai éveinek hangulatát hozza vissza (Obituary, Bolt Thrower, Mortician). Szóval nosztalgiázásnak, múltidézésnek tökéletes anyag ez, de a gondjaim is pontosan itt kezdődnek vele.
Ahogy a fentiekben már leírtuk, a death metal (habár kétségtelenül az egyik leginkább hagyományőrző színtérnek számít) az elmúlt években kétségtelen fejlődést mutatott. Ehhez elég a Rivers Of Nihil, a Blood Incantation, a Corpse Garden, a Replacire vagy éppen a Miasmal nevét megemlíteni, hogy csak azon megjelenésekből szemezgessünk, melyekről lapunk is írt recenziót.
Szóval jó album lett a "Crypt Of Ice", csak éppen újfent - mint annyi másik banda esetében - az alapkoncepcióval van gond. Egy rég lezárult korszak vagy együttes zenei örökségét feleleveníteni és szándékoltan továbbvinni nem más, mint halottidézés: borzongató lehet első hallásra, de aztán elmúlik a varázs és ott marad nekünk egy totálisan derivatív produkció.
Ilyenkor pedig mindig óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy miért ne az eredeti csapatok stílusalapító lemezeit hallgassuk harminc évvel ezelőttről? Erre persze nincs racionális válasz: a Frozen Soul hangszeres teljesítményét és profi hozzáállását látva nagyon remélem, hogy a következő lemezükre már kialakítják saját stílusukat és azzal állnak elő. Kíváncsi leszek.
7,5/10
