Nem hiszem, hogy bárkinek bizonygatnom kellene a skandináv metalszíntér kiemelkedő minőségét: ha meggondolom, kedvenc bandáim többsége innen érkezett, míg a hagyományosabb (értsd: régebbi) rockcsapatok túlnyomóan Britföldről. A svédek, norvégok, finnek és dánok mellé az elmúlt öt-hat évben Izland és a Feröer-szigetek is felsorakozott: ha a tendenciát figyeljük, akkor hamarosan Grönland és Åland is produkál néhány ígéretes és feltörekvő brigádot.
Az északiak legújabb üdvöskéje a dán Iotunn: a Metal Blade kiadó február 26-án "Access All Worlds" címmel jelenteti meg bemutatkozó anyagukat. A csapat 2015-ben alakult meg hivatalosan és az egész a gitáros testvérpár, Jens és Jesper Gräs projektjeként indult.
Az instrumentális szekció elég hamar felállt, de hiányzott még egy karizmatikus és kiváló hangi adottságokkal rendelkező énekes. 2018 márciusában aztán ez a kérdés is megoldódott, mert csatlakozott a Feröer-szigeteki Jón Aldará (Hamferð, Barren Earth). A frontember két másik együttesének előző lemezeiről ITT és ITT írtunk kritikát: érdemes ezeket elolvasni, mert mindkét banda kimagasló színvonalon alkot, igaz, egészen eltérő stílusokban.
A kiadós promóanyagban a zenekar progresszív power metalként került jellemzésre: nem ez az első eset, hogy totálisan félremegy ez a fajta bemutatás. Édes jó Istenem, ha ez lenne ma a kortárs power metal, akkor én lennék a szcéna legnagyobb rajongója, de sajnos egyáltalán nem ez a helyzet. A Iotunn leginkább egyfajta progresszív, dallamos doom/death vonalon mozog, helyenként hagyományosabb heavy metal megoldásokkal dolgozva (ez főleg a gitármunkában érhető tetten).
Jón Aldará énekesi teljesítményét felesleges kiemelni: a gyönyörű, kristálytiszta, éteri melódiáktól az agresszív hörgésig mindent bevet a dalokban, ráadásul a hangjának van valami drámai éle, mely leginkább a '80-as évek brit gót rock csapataiban volt meg utoljára. Olyan érzelmi töltetet képes bepasszírozni az egész lemezbe, hogy már önmagában csak emiatt is érdemes elmerülni a korong atmoszférájában.
Mert itt bizony mélytengeri búvárkodásról lesz szó: bő egyórás a lemez, melyen mindösszesen hét tétel kapott helyet és három szám is a negyedórás játékidőt közelíti. Az album egyfajta filozofikus sci-fi történetet mesél el, melyben időutazók próbálnak választ találni az apokalipszis okaira és kérdéseire, szóval minden adott egy utaztatós, ezoterikus metalélményhez.
A szólók kifejezetten remekek: komplett kis minioperák a dalokon belül, terük és helyük van a szerzeményekben. Sokszor nekem a norvég Borknagar ugrott be, talán az ének miatt is, habár ők más stílusban alkotnak, de mégis a dallamok miatt tényleg fennáll a hasonlóság. Ugyanaz a míves, a végletekig kidolgozott finomság és veretesség húzódik meg a dánok munkájában, mint a másik skandináv banda esetében.
A Metal Blade is érzi a potenciált a zenekarban, mert többalbumos szerződést kötött velük és ez nem véletlen: habár a Iotunn muzsikája korántsem tartozik a metal leginkább befogadható vonalához, szóval teltházas stadionturnékra a járvány és a korlátozások lecsengését követően se számítsunk a dánoktól, ám erre a fajta minőségi zenére mindig van stabil vevőréteg.
Nagyon kellemes meglepetés tehát az Iotunn bemutatkozása: egy számomra eddig teljesen ismeretlen gárda állt elő egy bitangerős anyaggal, mely alapján külön figyelni fogok rájuk. A skandináv (death, doom, progresszív, akár black) metal rajongóinak telitalálat lesz, ehhez különösebb jóstehetségre sincs szükségem.
9/10
Fotó: Nikolai Bransholm
