Mindig lenyűgöz, mikor olyan zenekarokkal találkozom, melyek lényegében egyszemélyes alakulatok. Egy zenész felel mindenért: a különféle témákért, a mondanivalóért, a dalfelépítésekért és úgy a teljes összképért. Nyilván ez nagy felelősség és nem kevés tehetség is kell hozzá, átlátni, megalkotni azokat a dolgokat, melyekhez más esetekben több ember munkája és kreatívizmusa szükséges. Ezáltal sokkal nagyobb kihívás és teher is nehezedik az alkotóra, szerzőre. Esetünkben a dán multi-hangszeres Martin Haumannra, aki a Mother Of All formáció megalkotója.
Martin nem ismeretlen a szakmában, leginkább dobosként tevékenykedik és olyan zenekarokban fordult meg,mint az Afsky, Essence, Myrkur. A Mother Of All projektjéhez 2013-ban kezdett hozzá és eddig két EP-t tudhat maga mögött, valamint egy megosztott anyagot a szintén egyszemélyes Kvaennel. A bemutatkozó "Age Of The Solipsist" lemezért teljes egészében ő felel, minden az ő ötletein alapszik, ő a kompozíció megalkotója. A dobokat és az éneket a stúdióban magára vállalta, a többi posztra vendégzenészeket hívott: gitáron Frederik Jensen játszik, basszusfrontra pedig a legendás Steve Di Giorgo (Testament, Death, Control Denied) ugrott be.
Az anyag kilenc dalt rejt magában a nem egész félórában. Meglehetősen rövid, de ez még előnyére is válik, mindenféle mellékterméktől mentes, velős. És velő van itt bőven. A kezdeti EP-k megmutatták az irányt, jól látszik a szintlépés. Death metal ez, technikás death metal, ugyanakkor nem is nevezhető a szó szoros értelmében annak. Feszegeti a határait, különböző stíluselemeket épít a zenéjébe, sok forrásból merítkezik, mégis tökéletes eleggyé tudja formálni a dalokat, megadva az egyedi ízt. Azonnal magával ránt és beszippant, kellő erővel és dinamikával csap le ránk, nincs üresjárat. Az albumnak megvan az a hangulata, hogy egy teljes együttes játszotta fel, köszönhető ez a vendégzenészeknek is, akik hozzápakolták a magukét és ezáltal élettel teli, lüktető anyag született.
A korong a korábban kijött kislemez dalával indít, mely az Autumn címet viseli, mely remekül meg is alapozza a hangulatot, hiszen egy jól kidolgozott dallamos death metal himnusz. A dal a test és elme elkerülhetetlen bomlásáról szól, az öregedés folyamatában. Öt és fél percével a leghosszabb dal a lemezről, jól kidolgozott nóta, borús, az akusztikus betét külön szépséget kölcsönöz neki, íve van, akár csak a többi számnak. Már az elején magasra helyezték a mércét, nem fukarkodnak a minőséggel. A We Don't Agree egyből átvált a riff-orientáltabb muzsikára, a modern metal és a kortársak zenéje és hatásai tetten érhetők.
A Curators Of Our World továbbviszi elődje hangulatát, folytatódnak a nyakatekert ötletek, már-már djentes áthajlással. A címadó dalban visszatérnek a dallamok, sikerült is fülbe másznia, de a súly is kellő arányban jelen van, epikusabb tétel a többinél. Az At The Edge Of A Dream és a Blood Still Owed továbbfolytatja a progresszivitást, masszív darabok, egymás után sorakoznak a jobbnál jobb groove-ok, dallamok, nem spóroltak a kreativitással.
Az egyedüli negatívum talán a főhősünk hangját érheti, illeszkedik a produkcióba, de megvannak a korlátai. Egy ilyen kaliberű muzsikához ez kevés, egy képzett énekessel igazi alapműveket készíthetne. Ez az utolsó dalban, a Feel The Painben érezhető is. Az ötletgyáros ebben a dalban magára vállalta a ritmusgitár feljátszását is, valamint vendégénekeskedik Clausvicious Balling, aki nagyobb hangterjedelemmel bír és jobban meg is elevenedik a dal a fülbemászó refrénnel, ezzel nagyobb is a kontraszt, hogy ide el kell egy igazi torok. Ezt leszámítva nem lehet belekötni az anyagba, zenileg semmiképp, végig izgalmas a lemez, ötletek garmadáját zúdítja ránk a művész úr, széltében-hosszában változatos. Igazi csemege.
Sikeresen vette az akadályt, és ahogy képes megírni egy komplett zene anyagot, egymaga képes zenekarokat maga mögé utasítani kreativitás szempontjából. Egy nagyon tehetséges muzsikussal van dolgunk, aki szerteágazó zenei spektrumot képvisel, zenekarai révén is látszik, hogy igazán termékeny zenész. Biztosra veszem, hogy hallunk még munkássága felől ígéretes dolgokat.
A korong remekül szól, minden hangszer a helyén és hát külön öröm a legendás basszer játéka. Az anyag a Mordor Sound stúdióban készült, keverte és maszterizálta Hannes Grossmann. A borítót pedig az amerikai Travis Smith készítette (Opeth, Nevermore, Avenged Sevenfold és King Diamond). A lemez április 23-án jelenik meg a Black Lion Records gondozásában. A Mother of All nagyszerű lemezt rakott le az asztalra és mindazt tudni, hogy ez mind egy személy fejéből pattant ki, azért külön dicséret jár.
9/10
