Sokszor felmerül a kérdés, hogy egy régi motoros brigád mivel tud előrukkolni manapság, főleg, ha a múltban letettek ezt-azt arra a bizonyos asztalra. Reneszánszukat élik, vagy beálltak a régi slágerek haknizására, esetleg kísérletezgetnek. Mindegyikre található bőven példa. Mondjuk a thrash metal kicsit más tészta, az út elrendeltetett, főleg egy régisulis csapat számára.
A dán thrash veterán Artillery-t szerintem senkinek nem kell bemutatni, így hát mellőzöm is a csapat részletes jellemzését, csak nagy vonalakban a jelenig, annál is inkább, mert szeretnék a friss anyagra koncentrálni. A közel negyven éves alakulat (ha a feloszlásokat nem számítjuk) 1982-ben alakult, majd három lemez után (melyek megalapozták hírnevüket) 1993-ban feloszlottak. Egy rövid időre friss felállással újraalakultak egy lemez erejéig, ismételt szünet, de aztán 2007-től újra aktívak és sorra adják ki albumaikat. A két utolsó lemezükről a 2016-os "Penalty By Perception"-ről ITT és a 2018-as "The Face Of Fear"-ről ITT írtunk.
Persze a kezdetek óta több minden is változott, a zene melo-thrashesebbé vált és az alapító gitárosokon, a Stützer tesókon kívül mindenki lecserélődött, többször. Az utolsó lemez óta eltel idő szomorú fejleménye, hogy 2019-ben Morten Stützer elhunyt, ami érthető módon nagy hatással volt a zenekarra és az új anyagra is. Morten 2016 óta nem játszott a zenekarral élőben, a színpadi beugró társa vette át helyét, ami a gitárosi feladatokat illeti, így a jelenlegi felállás: Michael Bastholm Dahl - ének, Michael Stützer - gitár, Kræn Meier - gitár, Peter Thorslund - basszus, Josua Madsen - dobok.
A soron következő lemezük, a tizedik nemes egyszerűséggel az "X" címet viseli. Az irányt az előző lemezek kitaposott ösvényei adják, de sikerült jobban kidolgozni a témákat, érdekességekkel megfűszerezni a nótákat és növelni a sebességen. A korong tizenegy dalt rejt magában, valamint két bónusztételt, így több mint ötven perc, melyből lehetett volna faragni, de így is jutott bele anyag bőven.
Az egy kis keleties fűszerrel beindított Devils Symphony egyből szélvész gyorsaságra kapcsol és a sebességgel később sem lesz gond. Jól összerakott, de mégis tipikus metaldal. Az In Thrash With Trust nótát kicsit átlagosnak érzem, persze a minőséggel nincs gond, de semmi olyat nem hallunk, amit már ne hallottunk volna tőlük vagy akár más bandáktól. De aztán megmutatják az igazán erős oldalukat: a Turn Up The Rage remekbe szabott nóta, nagyszerű riffek, kemény és dallamos és az ének nagyon működik, hibátlan. Elő is jönnek azok az érdekességek, a Silver Cross szinte nu-metalosan indít, amiből könnyedén átváltanak a saját stílusukra, szintén telitalálat.
A recept, melyből dolgoznak, immár könnyedén felismerhető, de látszik is a rutin, tudják, hogy kell megpakolni egy dalt, hogy ütős legyen. Az In Your Mind már a bevezető riffel döngöl, megint elkapták, mitől döglik a légy. A refrén először idegenül hat tőlük, nagyon sok más bandában el tudnám képzelni (mint ahogy éltek is velük), de egyértelműen a legfülbemászóbb dal. A balladaszerű The Ghost Of Me szintén jól építkezik, szép dallamok, lágy ének, csak a refrénre keménykednek be, igazán ’80-as évekbeli hard rock hatása van, a refrén itt is betalált.
Innentől a banda kisebb sebességre vált át, ami a kreativitást illeti, mondhatni jön a b-oldal. A Force Of Indifference - Varg I Veum - Mors Onthologica hármas kevesebb csemegével kecsegtet, erős dalok meg minden, de érződik, hogy rutinmunkák. Az Eternal Nigh kicsit felrázza a végére az állóvizet, nem ér fel a Turn Up The Rage - Silver Cross - In Your Mind - The Ghost Of Me négyeshez, de elég erősre és érdekesre sikeredett. A záró Beggars In Black Suites szintén ezt a vonalat erősíti. Jönnek a bónuszdalok, a The Last Journey, lágyan induló balladaként mutatkozik be, de aztán beerősödik a végére, ez búcsú Morten emlékére. A dal két korábbi énekesükkel, Flemming Rønsdorffal és Søren Adamsennel készült. A másik egy feldolgozás, mégpedig a Metallica Trapped Under Ice című dala (Morten egyik kedvence), abszolút remekre sikeredett.
Annak ellenére, hogy nem minden szám kiemelkedő, mégis erős korong lett. Érződik a színtéren eltöltött idő, a tapasztalat, de a megszokás is, ugyanakkor mégsem álltak be a középszerűség táborába. Véleményem szerint jól áll a kísérletezgetés a csapatnak, több olyan dal kellene, ahol több fajta ízt visznek bele és jobban elrugaszkodnak a thrash metal sablonoktól. Meg hát ugye thrash és thrash között is van különbség. Piros pont a mellékelt dalszövegekért, melyek a társadalmi igazságtalanság, a korrupció, a személyes küzdelmek és az élet abszurditása témakörét járják be.
Az "X" a koppenhágai Medley stúdióban készült Søren Andersen producerrel, aki a 2009-es "When Death Comes" óta minden lemezükön dolgozott, valamint a The Ghost Of Me című dalhoz billentyűs hangszerekkel is hozzájárult. A zenekar pedig megkérte sofőrjeit és merch-embereit, hogy négy számban is közreműködjenek háttérvokálokkal. A korong május 9-én jelent meg a Metal Blade Records gondozásában.
7,5/10
Fotó: John Mortensson
