Egy kis anekdota: még anno, kis suhanc tinikoromban volt egy jól megszokott társaságom, akikkel, mint ahogy az lenni szokott, amikor csak tehettük ide-oda járkáltunk. Nagyon sokszínű csapat volt, punkok, rockerek, metalrajongók: igazából az egész elegyet lefedtük, és ahányan voltunk, annyifélét hallgattunk.
Én már akkor is az extrémebb vonal felé húzódtam (értsd: azelőtt nem sokkal fedeztem fel magamnak a Cannibal Corpse-ot és a Morbid Angelt, úgyhogy orrvérzésig death metalt hallgattam) és hatalmas világfájdalmam volt, hogy idehaza nincs egyetlen valamire való death banda sem. Persze, ez egy nagyon szűk látókörű kijelentés volt részemről, főleg, hogy már bőven az internet-korszakról beszélünk és nem voltam arra kárhoztatva, hogy kazettákat és házilag összerakott válogatás CD-ket cserélgessek a haverokkal, de ezt több mint egy évtizeddel ezelőtt nem igazán realizáltam, és arra a konklúzióra jutottam, hogy idehaza soha nem fogok találni semmit sem a halálfémre vágyó ízlésemnek.
Természetesen nem kellett sok, hogy bebizonyosodjon az ellenkezője, ugyanis egy, ebben a társaságban mozgolódó hölgy hívta fel a figyelmemet egy zenekarra, a beszédes nevű Kill With Hate-re. Úgy voltam vele, hogy a nevük szimpatikus, és mivel mást idáig úgysem találtam, ezért csak nyerhetek azzal ha belehallgatok. Srácok, az élmény letaglózó volt. Összesen annyit tudtam mondani: A **************-ba, én erről eddig mért nem tudtam?! A kérdéses anyag egyébként a 2010-es "Evolution Of The Beast" EP-volt.
Később persze már mindenre automatikusan ugrottam, amit a srácok csináltak, és soha nem kellett csalódnom. Az élmény minden alkalommal ugyanaz volt: tökéletesre polírozott, arcbezúzós death metal. A 2012-es debüt, a "Voices Of Obliteration" után majd egy évtizeddel itt a következő album, immáron új néven, új koncepcióval, hölgyeim és uraim: "...Into Oblivion"!
Az, hogy mennyire vártam ezt az albumot, szerintem nem is tükrözhetné jobban, hogy minden kisebb hírfoszlányra vetődtem, és már akkor volt Oblivion-mintás pólóm, amikor még Kill With Hate néven készült az album. Szóval igen, mondhatjuk, hogy végtelen türelemmel rendelkeztem az elmúlt 4(!) évben. Megérte várni? Rövid válasz: Igen. Hosszabb válasz: na, ezt találod lejjebb.
A nyitó Elegy hangulatosan rúgja be a nagykaput. A kísérteties intró után beindul a cséphadaró, és már az első 25 másodpercet követően nyilvánvalóvá válik, hogy egy méregerős anyaggal lesz dolgunk a következőkben. Ami az első között tűnik fel, hogy milyen szintű hangulatváltozás ment végbe. Az alapjaiban a Rings Of Saturn-feelinget idéző logó senkit se tévesszen meg. A végeredmény egy kicsit olyan, mintha a Vader találkozna a Hypocrisy-val. Nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek ez a képzettársítás fog beugrani, de nekem sokadik végighallgatásra is ilyen érzésem volt.
Míg a korábbi lemezeknek inkább volt egyfajta technikás, de zsigeribb, direktebb death metal világa, addig az "...Into Oblivion" egy jóval nagyobb ívűbb, progresszívabb, érettebb lemez lett. Valószínűleg részint ez is indokolta a névváltást (bocsi srácok, egy jó darabig még biztosan Kill With Hate-ként fogok hivatkozni rátok, a megszokás átka, haha), mert ugyan össze lehet hasonlítani a korábbi kiadványokkal az idei albumot, viszont nem érdemes. A régi alapok továbbra is jelen vannak, értem ezalatt a fogós, technikás szólókat vagy Turcsák Bence jellegzetes dobolását, de akár Gyémánt Krisztián csontba maró vokálját is említhetném, mégis az egész, hogyha például a debüt mellé tesszük, egy majdhogynem teljesen más bandát tükröz.
A dalok változatosságára nem lehet panasz. Az esetek többségében jól kiforrott, húzós death metal tételeket kapunk, de mindegyikben van legalább egy olyan momentum, mely miatt megragad az adott dal az ember fejében. A legjobb példa erre az album végén helyet foglaló Absolution, melynek a közepén helyet kapó atmoszferikus hangulatú rész a lemez tagadhatatlan csúcspontja. De ide sorolnám még a Chant Of Superior Death című dalt, mely egy horrorisztikus átkötés lényegében, de szöveg és vokál szempontjából szabályosan egy költemény. A végén hangsúlyt kapó utolsó sor (it's not a lake. It's an ocean) meg szintén tinikori emlékeket hozott vissza, ugyanis abból az időszakból az egyik kedvenc videojátékom az Alan Wake volt, melynek az utolsó mondata ugyanez. Nem tudom, hogy véletlen-e az egybeesés, de kimondottan jólesett.
Figyelemfelkeltő még a záró Oblivion is. Ez egy instrumentális tétel, és ugyan az X-akták hangulat egyeseknek talán megmosolyogtató lesz, de szerintem kimondottan bátor húzás volt egy ilyen dallal zárni a lemez kicsit több mint 40 percét. A lezárása meg ad egyfajta furcsa keretes szerkezetet az egésznek.
Számomra mégis a Refugee vált az abszolút kedvenccé. Kifejezetten szeretem a death metalon belül a dob/basszus intróval megáldott dalokat, főleg, mert azok után általában igazi darálás indul, és ez itt sincs máshogy. Maga a dal klasszikusabb death metal tétel, és még talán ez áll a legközelebb Krisztiánék eredeti világához. Komor, sötét és ultraagresszív, a szólót meg nem lehet nem imádni.
Őszintén szólva nem igazán van olyan aspektusa a lemeznek, melybe komolyabban bele lehetne kötni. A dalok remekül ki vannak dolgozva, tényleg négyévnyi kreativitást hallani rajtuk, ami ritka (ha ennyi ideig készül egy lemez, sajnos az az általános tapasztalatom, hogy vagy nagyon jól vagy borzasztóan sikerülnek, nagyon átmenet nem szokott lenni), de itt hála az égnek összejött. A borító már évekkel ezelőtt is tetszett, nem véletlenül vettem azt a mintát egy akkori koncerten (bár a neon zöld Kill With Hate-logó nem alkalmas fesztiválon akaratlan emberek elöli bujkálásra, hehe).
Az "...Into Oblivion" azon kevés lemezek közé tartozik, melyek kicsit visszahozzák a lelkesedésem a hazai extrém metal színtér és az underground felé. Őszintén remélem, hogy a következő albumra nem kell ennyit várni, mert érezhetően van ott még puskapor, ahonnan ez jött. Más, mint az eddigiek, de a Beneath The Void is más, mint a Kill With Hate. Koncerten biztosan éles lesz a kontraszt a régi és az új dalok között, de a változatosság mindig jót tesz. És nekem ez most nagyon jót tett!
10/10
