Az 1987-ben megalakult legendás hardcore alakulat, a budapesti AMD igazából csak 1995-ben keltette fel az érdeklődésemet a "Túlélők" című lemezzel. A kezdeti irányvonal túlságosan punkos volt számomra, az akkoriban megjelent anyagaik hangzása pedig kimondottan borzalmas minőséget képviselt.

Ellenben a  "Túlélők" album már jobban szólt, mint az előzőek és súlyosabb témákat pakoltak fel rá. A nyitótétel, a Te nem vagy idevaló horzsoló gitárrifje rögtön betalált nálam, szóval innentől már jegyeztem a zenekar nevét, de igazából Füleki Sanyi visszatérése volt az a pont, mikor kezdett érdekessé válni számomra a dolog (ez pedig már jóval későbbre datálható).

A 2012-es "Mindenen kívül" anyagukat is csak így utólag, a legújabb korong kapcsán vettem tüzetesebben górcső alá. A H-Music kiadó jóvoltából október 8-án "Temetetlen múlt" címmel megjelent ötödik AMD-nagylemez pedig megy tovább azon az úton, melyet az elődje is képviselt. Sokat fejlődött a zenekar a kezdeti éra óta, minden szempontból professzionálisabb az összkép, ez nyilván az elmúlt három évtized alatt megszerzett rutinnak köszönhető, de az is közrejátszik, hogy a felállás sem ugyanaz, mint a korai években.

Az újkori AMD egészen hasonló vonalon mozog, mint az SCHC egyik alapcsapata, a Liberal Youth. Engem kilóra meg lehet venni ezzel a fajta old school hardcore-ral, szóval nagy lelkesedéssel indítottam el az új lemezt. A Harag nyitja a sort: ezerszer hallott témákból építkezik, de rendesen odavág; akkora energiabomba, hogy szinte Hulkká változtatja az embert. Egyébként ez a teljes lemezre érvényes, szétfeszül a tesztoszterontól, robbanásveszélyes.

Kapunk egy jó kis gitárszólót a Hallgatás ára című darabban, a Nincs kontroll zakatol, akár egy gőzmozdony, hipergyors riffekkel bombáznak az Ébredj fel! alatt, a Mocskos játék pedig egyenesen leszakítja az ember fejét. Tipikus koncertfavorit, imádom! Felkerült az albumra négy újrafelvett régi nóta is, melyek sokkal nagyobbat ütnek ebben az új köntösben, de azért érződik, hogy egy másik korszak szülöttei.

Ebben a műfajban marha nehéz bármi újat mutatni, hiszen minimál témákra épül az egész. Ám rohadtul nagy kihívás az egyszerű panelekből nagyszerűt kovácsolni, és itt van a kutya elásva: az AMD tagsága vérprofi módon vezényli le ezt a harmincnyolc percet, melynek minden pillanata aranyat ér. Az már más kérdés, hogy ebből a fajta muzsikából egyszerre bőven elég ennyi, hosszabb távon bizony fárasztóvá válik.

A bődületes riffeket Füleki Sándor és Kemencei Balázs pengeti, a feszes, betonbiztos alapokat Kiskovács és Sík szolgáltatja, a brutál vokálért pedig Seza felel. Köszi, A.M.D., köszi, H-Music! Bivaly lemez, méregerős dalokkal: színpadra vele!

9/10