Mint ahogy az összes nagyobb fesztivál, úgy a Fezen is kihagyni kényszerült az utóbbi két évet, illetve tavaly Fezen Liget néven, szerényebb formában azért valamelyest pótolták. Most pedig, hogy a járványügyi korlátozások is lehetővé tették, újra gőzerővel üzemelhetett a rendezvény. A felszabadultság érzéséhez már csak plusz adalék volt, hogy egy 25. jubileumi fesztivál volt az idei. Mindemellett illusztris fellépőgárdát is sikerült összepakolni a szervezőknek.

A Fezent sűrűbben látogatók megszokhatták már, hogy az itt fellépők nem csak széles zenei skálán mozognak, de a szervezők igyekeznek minél több generáció igényeit is kielégíteni. Az eddigi évek folyamán is olyan nagy nevek tették már itt tiszteletüket, mint Alice Cooper, a Judas Priest, a Machine Head, a Skid Row vagy éppen a Helloween.

A két főszínpad a Harman és a Fehérvár, tematikusan is külön volt választva. Míg az előbbi a poposabb, addig az utóbbi a rock/metal zenekaroknak adott otthont. Kivéve az utolsó napot, amikor is helyet cserélt a tematika. Az első, úgynevezett beköltözős napon még csak a Fezen klub és annak a hátsó udvara üzemelt, mely a fesztivál idejére a Captain Morgan Cabrió nevet kapta. Aznap rockzenei szempontból a Phoenix Rt, a Fueled, a Rockstars Not Dead, és a Hollywood Rose műsorával lehetett melegíteni a következő napokra. 

Szerdán aztán némi csúszással - már ami a kapunyitást illeti - gőzerővel elindulhattak a programok. A kisebb csúszás ellenére a koncertek kezdésére mindenki bejutott, feltéve, hogy időben meg is érkezett. A Fehérvár színpadot az Iron Maidens nyitotta, Dickinsonék közismert dalaival. Ők meg is sínylették az első zenekar szerepét, ugyanis a hangzás náluk még korántsem volt tökéletes. Pedig megtették a tőlük telhetőt, és láthatóan élvezték is a bulit. 

Mivel ekkor már több színpadon is pörögtek az események, beindult az ingázás a helyszínek között, hogy ha még nem is teljes koncerteket, de néhány dalt elleshessünk más zenekarok programjából is, úgymint a Fezen klubban a Continoom, Omega Diatribe, Mudfield vagy éppen a Cabrióban a Slowmesh vagy az LGT-s Karácsony János műsorából.

A Leander Kills koncertjére helyrerázódott a hang a Fehérvár színpadon. A Meshuggah koncertjére pedig patent lett minden. A színpad előtti rész is megtelt bólogató emberekkel. Aki pedig nem fejlehajtva bólogatott, az elmerülhetett a remekül megkomponált fényjátékban. Külön pacsi a fénytechnikusnak, aki a többismeretlenes egyenletekkel szinkronban megkomponálta a fényeket. Felejthetetlen élményt nyújtott a banda.

Csötörtökön aztán a Port.hu színpad is bekapcsolódott a rockzenei helyszínek közé, a Paddy And The Rats koncertjével még jobban megnehezítve a választást az előadók között, ugyanis velük egy időben a Fatal Error játszott a Fezen színpadán. De a fősodor továbbra is a Fehérvár színpad volt, ahol a Death Angel zúzott egy hatalmasat késő délután. Majd thrash metallal folytatódott az este a Fezen klubban, ahol a Remorse olvasztotta az ércet. 

Eredetileg az volt a terv, hogy az Alvin és a Mókusok koncertjét veszem célba (ők végül a Subscribe helyére ugrottak be, akik betegség miatt lemondták a koncertet), de előtte még szerencsére belenéztem Anett & Livi akusztikus SOAD programjába a Cabrió színpadon. A Fezen talán leghangulatosabb koncertjét adták a lányok. Radó Édennel (Tiansen) kiegészülve annyira jó átiratokat készítettek a System-slágerekből, hogy többen még pogóztak is rá. Engem is teljesen magával ragadott, így hát ugrott az Alvin.

Igazi kuriózumként érkezett a Fezen színpadára a Mercyful Fate, akik legutóbb a Metallica társaságában jártak itt '99-ben. Úgyhogy rengeteg kiéhezett rajongó várta a színre lépésüket. Bár jómagam sosem voltam a csapat nagy rajongója, sőt leginkább azok táborába tartozom akik King Diamond hangját meglehetősen irritálónak tartják, de el kell ismernem, hogy show-t tudnak csinálni. Akinek pedig még nem volt ennyi elég a sötét témákból, az levezetésképpen még a Fezen klubban megtekinthette a Lazarus koncertjét.

A fesztivál első napjaiban meglehetős kánikula uralkodott, minek következtében a Deák Bill Blues Band is visszamondta a koncertjét, Gyuszi bácsi egészségi állapotára tekintettel (innen is jobbulást neki). Helyükre a Kalapács zenekar ugrott be, majd őket a Lord követte, akik idén már 50 éve állnak a világot jelentő deszkákon.

Az Ignite már visszatérő vendége a fesztiválnak. Már akkor is játszottak a Fezenen, amikor még a Bregyó köz adott otthont az eseménynek. Legutóbb pedig '17-ben játszottak itt, ám most először jártak nálunk az új énekessel, Eli Santanával, aki Téglási Zolit váltotta. Nyilvánvaló, hogy Zoli személye nagyban hozzájárult a zenekar hazai sikeréhez, ami meg is látszott a mostani érdeklődésen. Na meg persze a nagyszínpadról is lekerültek a Port.hu sátras színpadára. 

Brett Rasmussen meg is jegyezte, hogy van jó oldala is a dolognak, mert itt nem esik az eső. Na nem mintha ennek a veszélye fennállt volna aznap. Pedig kár leírni a zenekart Zoli távozásával, mert az új album is baromi jól sikerült, mint ahogy a mostani koncert is. A srácok mindent meg is tettek, hogy a magyar közönség kedvére tegyenek. Mivel Zoli nem volt itt, hogy body surfözzön egyet, így Brett jött le a nézőtérre, hogy a circle pit közepén gitározzon. A két legnagyobb ütőkártyát - Falu és Place Called Home - mégsem játszották ki, így mindenkiben maradt egy kis űr... Utánuk a Fish következett egy szintén jó hangulatú koncerttel.

Ezen a napon nagy volt az ingázás a jobbnál jobb zenekarok között, hiszen a Fezen klubban is olyan zenekarok léptek fel, mint a  Brigantik, a Cadaveres, a Useme, az Auróra és a nap metalblokkját záró Vulgar Display Of Cover, akiket már sajnos nem volt energiám megvárni.

A nap húzóneve aznap az Epica volt a nagyszinpadon, akiknek a koncert elején meggyűlt a bajuk a technikával. Konkrétan a teljes P.A. elhallgatott, de hamar orvosolták a problémát, és végül jó hangulatú koncerttel zárták a Fehérvár színpad műsorát.

A szombat délelőtti eső kellemesre hűtötte a levegőt az előző napok kánikulája után. Ez azért is volt szerencsés, mert mint az elején említettem, ezen a napon felcserélődött a két nagyobb színpad tematikája. A rock/metal zenekarok átkerültek a Harman színpadra, ahol nem volt lehetőség árnyékba húzódni. A programot a dinamikusan előretörő Down For Whatever nyitotta és már rajtuk is szép számban voltak érdeklődők.

Az előzetesen megjelent időbeosztásban még úgy szerepelt, hogy a Don Gatto egy időben lett volna a Cro Mags-szel, aztán végül Acélosék előrébb csúsztak, hogy ne ütközzenek, de aztán a koncert előtt egy nappal a Cro Mags is visszamondta a bulit. Mindenesetre Don Gattoéknak így is jól jött a programváltozás, ugyanis aznap este még máshol is volt jelenésük. Az ő műsoridejükre pedig a Monastery került. Az est további részében pedig a The Joystix, a Strong Deformity és a Dalriada koncertjeit lehetett élvezni a Fezen klubban. A cabrióban pedig a Diabolus In Musica szórakoztatta a nagyérdeműt.

A Harman színpadhoz visszatérve már lecsúsztam a Depresszióról, de őket két hete már láttam. Utánuk a Road következett füsttel, fénnyel, lángokkal, konfettivel és ha még ez nem lett volna elég, sörjegyek osztogatásával fokozták a hangulatot. 

Az est és a fesztivál legnagyobb durranása a Nightwish koncertje volt, pazar látványvilággal, na meg persze jó dalokkal. Ők az idén dupláznak is Magyarországon, ugyanis a két éve húzódó turnéjuk pótlására december 20-án kerül sor a Papp László Arénában.

A végére pedig a sok jó koncert mellé néhány negatívum. A legbosszantóbb az volt, hogy egy héttel a fesztivál kezdete előtt derült ki, hogy idén nem lesz kemping sem a fesztivál területén, sem mellette, illetve kempingként a város túlsó végén található Bregyó közi kempinget lehet igénybe venni plusz pénzért. Más fesztiváloknál többnyire ezt magában foglalja a bérlet vagy a jegy ára. De legalább meghatározott időközönként közlekedett odáig ingyenes fesztivál árat.

Másik, talán elhanyagolható dolog a repohár hiánya. Amellett, hogy kevésbé lesz szemetes ezáltal a fesztiválterület, ereklyeként is haza lehet azt vinni emlékbe. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. De ez legyen a jövő problémája.