Az érdemi fizikai lemezeladások megszűnésével, illetve azzal, hogy a mai zenefogyasztás döntő hányadát adó streaming-szolgáltatók rendkívül keveset fizetnek az előadóknak, a rock- és metalbandák számára a turnézás, a koncertezés vált a fő bevételi forrássá az elmúlt fél évtizedben. Ezért is volt tragikus hatású a bő kétéves koronavírus-járvány, mert a zenészek és az őket kiszolgáló szakmák művelői gyakorlatilag elvesztették a megélhetésüket.
2022 őszétől azonban a világ nyitni kezdett és ezzel párhuzamosan az élő fellépések is beindultak. Bandák szó szerint százai jelentették be turnéikat, ráadásul egyszerre, így az egész gazdasághoz hasonlóan itt is felmerült a szűk kínálat és az abból következő áremelkedés kérdése. Már tényleg csak hab volt a tortán az orosz-ukrán háború okozta energiaár-sokk.
Ezek a problémák természetesen egyformán érintenek mindenkit, ám a bandák felső 1%-át jelentő sztárok (Iron Maiden, Metallica, Slipknot) kivételével szinte megoldhatatlan anyagi terhet jelent ma már a turnézás, ráadásul sok köszönet nincs is benne. Az elmúlt hónapokban rengeteg hír érkezett arról, hogy az iparági körülmények miként lehetetlenítik el az egész színteret.
Tavaly szeptemberben az Anthrax volt kénytelen lemondani a teljes Európa-turnéját (a Brit-szigetek kivételével). Frank Bello basszusgitáros az alábbiakat nyilatkozta a helyzetről (legutóbbi lemezük kritikája ITT olvasható):
Mikor mondtunk le utoljára Európa-turnét? Soha az életben. De ez a pőre valóság: költségvetés szempontjából most minden kész őrület. Tavaly készítettük el a költségvetést és idén meg szembesültünk az üzemanyagárakkal és minden szarsággal. A költségeink hirtelen a háromszorosára emelkedtek. Rettenetes veszteségünk lett volna a turnéval. És a promóterek is azt mondták: nincs értelme átjönnötök, srácok. A buszok, meg a megélhetési költségek. Rettenetes.
Éppencsak kezdtünk visszaszokni a lezárások után a koncertezéshez, mentünk volna át Európába, erre a menedzserünk ezzel állított be: nem fog menni az Európa-turné. Mi van? Hogy történt ez? Aztán elolvasod a kimutatásokat és megérted. Elképesztő.
Devin Townsend kanadai gitáros-énekes tavaly decemberben fakadt ki a költségek kapcsán és ő átmenetileg belengette azt is, hogy átáll az akusztikus, egyszálgitáros haknikra (2019-es albumáról ITT írtunk kritikát).
Iszonyatosan rosszabb lett minden, valóban. A turnézás költségei, az inflációval, az üzemanyagárakkal, no meg azzal, hogy a pandémia során rengeteg király helyszínt elvesztettünk. Szerintem a kiszolgálószemélyzet legalább 50%-a szakmát váltott. Mit fog magával kezdeni egy gitártechnikus két évig? Hát talál magának másik munkát. És azok, akik maradtak, most alig tudják kielégíteni a zenészek menetrendjét, és ráadásul kétszer annyi pénzt kérnek a szolgáltatásaikért.
Most láttam, hogy a Live Nation 30%-ot levesz a koncerthelyszíneken történő zenekari merch-értékesítés bevételéből. A repülés költségei is emelkedtek. Szóval a turnézásból a művészek már képtelenek pénzt keresni, legalábbis az én szintemen.
Persze, vége a lezárásoknak, de a turnézás most tízszer olyan költséges. És akkor most mihez kezdesz? Még a legkisebb tételek is: oké, a hotelek drágábbak lettek, a kaja is. Szóval végülis miért koncertezünk? Azért, hogy meg tudd mutatni az alkotásodat azoknak az embereknek, akiket érdekel a munkád és ez számomra a lényeg. De ha valaki most azt gondolja, hogy újra király végre a helyzet, akkor gondolja át, mert próbálok 2023-ra turnékat beütemezni és nem tudok a költségkereten belül maradni, egyszerűen lehetetlen.
Szóval elmész turnézni és szembesülsz azzal, hogy nem mehetsz azzal a busszal, nem lesz meg az a hangtechnikai felszerelésed, fénytechnikád, látványvilágod, melyhez te és a közönséged hozzá van szokva. Aztán felmész a színpadra és a közönség azt mondja: szar a buli, nincs fénytechnika, nincs látványvilág. Akkor mit tegyünk? És sok zenész azt a döntést hozza, hogy akkor otthon maradunk és otthon alkotunk.
Most akusztikus bulikban gondolkodom, mert ezt engedhetem meg magamnak. Ha egy szál gitárral felmegyek a színpadra és énekelek az embereknek, akkor ez is jobb, mint a semmi. De akkor is, iszonyú gáz a helyzet.
Dino Cazares, az amerikai indusztriális metal banda, a Fear Factory gitáros-főnöke is hasonló problémákkal küzd, igaz, ő még nem jutott el az akusztikus koncertek gondolatáig (legutóbbi korongjuk kritikája ITT olvasható).
Annyi minden változott az elmúlt pár évben: az üzemanyagárak az egekben, de még sofőrt is nehéz találni. Az emberek nem értik a turnézási költségek kérdését. Minden kihatással van rád. A turnébuszok tankolása is brutális: 800-1000 dollár telenyomni a tankot. Egyre nehezebb lesz minden.
A leggusztustalanabb azonban, hogy a koncerthelyszínek 30%-ot is levesznek a merchandise-értékesítésből. Mindenki tudja, hogy a bandák fő bevételi forrása a turnézás során a merch-cuccok eladása a koncerteken. De így mi marad nekünk? Ha meg felvisszük a merch árát, akkor meg senki sem veszi meg. A parkolóba sem mehetünk kocsiból árulni, mert nincs kereskedői engedélyünk, illetve az még mindig a koncerthelyszín területe, így akár a rendőrséget is ránk hívhatják. Őrület.
Végezetül álljon itt a Miss May I amerikai metalcore csapat énekesének, Levi Bentonnak a keserű bejegyzése arról, hogy mennyi pénz van most az ő szintjükön az élő fellépésekben.
Király! Csináltunk egy nyári fesztiválturnét az Avenged Sevenfold társaságában és a zenekarunk tagjai fejenként 400 dollárt kerestek. Ez nagyon kemény. Tényleg éhező zenészek vagyunk.