Nem lehet okom a panaszra koncertek terén az utóbbi három hétben. Mötley Crüe, Def Leppard, Pantera, Nova Rock Fesztivál és most az egész megkoronázásaként a legnagyobb kedvencem, a Papa Roach. Ráadásul ez repeta volt, mivel néhány nappal előte már a Nova Rockon is láttam őket a Hollywood Undeaddel egyetemben.
Legutóbb 2020-ban a Covid-mizéria előtt járt nálunk a két zenekar. Ugyanígy egy közös turné keretén belül voltak itt és már akkor is látszott, hogy remekül működik ez a párosítás. Annál is inkább, mert a két banda ráadásul még jó barátságot is ápol egymással. Mindkét zenekar képes külön-külön is fergeteges partihangulatot csinálni, így együtt meg pláne. Az est sikere tehát garantált volt, de most ezúttal nem a fővárost vették célba, hanem egy vadonatúj koncerthelyszínt, a Gyárkert Kultúrparkot Veszprém belvárosában.
A Gyárkert idén nyitotta meg kapuit. Felépítését, illetve a hely méretét tekintve leginkább a Budapest Parkhoz tudnám hasonlítani. Nyilván, mint minden újonnan nyílt helynek, ennek is megvannak kiküszöbölendő hibái. Például az egyik, hogy sokáig bolyongtam körbe-körbe, míg megtaláltam a mosdót, mivel nincs kitáblázva, merre található. Nyilván a sokadik látogatás alkalmával az ember már tudja, hol találja.
A másik probléma, hogy ekkora rendezvényre kevés ez a mennyiségű WC. Csak hogy gyorsan túlessek a negatívumokon, meg kell említenem a kiszolgálás lassúságát is. De ez általában a legtöbb fővárosi koncerthelyszínen is probléma. Valahogy a több százezer fős Nova Rockon pikk-pakk meg tudják oldani a kiszolgálást úgy, hogy ne kelljen lemaradni egy fél koncertről a sorban állás miatt.
Viszont praktikus a helyszín kialakítása. A nézőtér a színpadtól szinte végig emelkedik, így az alacsonyabb növésűek is találnak maguknak olyan pontot, ahonnan jól látják a színpadot. De ha mindenképp be akarja magát biztosítani a néző, akkor VIP-jegy is váltható, amivel fel lehet menni a büfé sor feletti kiemelt helyekre, ráadásul ott minimális sorbanállással meg lehet úszni a büfét, illetve a mosdót is.
Bár az estet a Hollywood Undead nyitotta, mint a turné más állomásain is, nem előzenekari, hanem társzenekari minősítésben. Így teljes koncertprogramot toltak ők is. A srácok nagymesterei annak, hogy kell akár kora este is partihangulatot csinálni. A jó dalok, a fogós énektémák és a fülbemászó refrének már önmagukban is beindítják a közönséget.
A két fő frontember, Charlie Scene és Funny Man pedig felváltva poénkodnak és kommunikálnak a közönséggel, teljesen interaktívvá téve ezzel a koncertet. De ebből a többiek is kiveszik a részüket. Mint ahogy a hangszerkezelésből is. Felváltva akasztják a nyakukba hol a basszus-, hol pedig a szólógitárt, hogy az elektronikus alapokra rakjanak némi dögöt. Miután a Chaos, California Dreaming, Riot, World War Me csokorral megteremtették a hangulatot, színpadra hívtak egy gitározni tudó nézőt, majd a nyakába akasztottak egy gitárt, aztán egy rövid szóló produkció után a fogásokat megmutatva közösen eljátszották Comin' In Hot-ot dalt.
És ha még az olyan dalok, mint a Renegade és Gravity nem lennének elegek a hangulat megteremtéséhez, közbeszúrják a sokadszorra előtt poént, amikor is a közönséget megkérdezik, hogy milyen dalt énekeljen a dobos. Hogy, hogy nem, a választás mindig a Bon Jovi Livin' On A Prayer-jére esik, melyet persze a dobos playbackről el is énekel. Playback ide, playback oda, működik a produkció. Vagy például néhány riff erejéig bejátsszák az Enter Sandmant és a Du Hastot. A srácok kétségkívül tudnak bulit csinálni.
Ilyen felfokozott hangulatban mondhatni már könnyű dolgoa volt a Papa Roach-nak. Na, nem mintha nem menne nekik is zsigerből a hangulatkeltés. Legutóbbi ittjártukkor sajnos Jerry Horton gitáros nem tudott a csapattal tartani, mivel el volt törve az ujja. Őt akkor a most is háttérben gitározó, kongázó, billentyűző Anthony Esperance, a basszusgitáros Tobin öccse helyettesítette. Talán annak is köszönhető, hogy akkor gyengébb formát mutatott a csapat. Most viszont hamar megtelt energiával a hely.
A turné a legutóbbi albumot hivatott promózni, így a koncertet is egy új dallal, a Kill The Noise-zal kezdték, majd az újabb energiabomba, a Getting Away From Murder-rel és a Helppel. Aztán jött a Cut The Line, melyre Jacoby megjegyezte, hogy ez a kedvence az új albumról (nekem is). Az est folyamán még három új dal volt terítéken. A címadó Ego Trip, a No Apologies és a Swerve, melyet(ha már úgyis kéznél voltak) Funny Man és Charlie Scene közreműködésével adtak elő, akárcsak az albumon. A tíz éve józan életet élő Jacoby Shaddix is kirobbanó formában van. Remekül irányítja a közönséget, bár a wall of death-re és a body surfre inkább kevesebb sikerrel sikerült rávennie a jelenlévőket.
Hát, van mit tanulni a fiatalabb generációnak. Talán félnek, hogy akkor kiesik a kezükből a kib@..t telefonjuk. De neki elhisszük, hogy nem csak üres duma, hogy mennyire szeret minket. A koncert egy pontján le is jött az első sorokhoz, hogy szelfizgessen az ott állókkal. És hogy mennyire közvetlen, mi sem bizonyítja jobban, hogy koncert előtt a szerencsésebbek az utcán is elcsíphették egy szelfi és néhány szó erejéig. Mi több, nem kísérték kétajtós szekrények.
Az új dalok mellett bőven jutott csemege az old school rajongóknak is. A Blood Brother/Dead Cell kettőse, a Broken Home, a Between Angels And Insects mind-mind alapkövei a nu metal műfajának. Néhány feldolgozás is bekerült a programba. Ilyen például a Keith Flint előtt tisztelgő Firestarter, valahol érthető is, de a Cure Lullaby-ja és a Dr. Dre Still D.R.E.-je helyett jobban örültünk volna inkább Papa Roach-daloknak. tekintve, hogy olyan sok jó dal van még Jacoby-ék tarsolyában. A ráadásban előkerült még a Born For Greatness és a zárás mi más is lehetett volna, mint a Last Resort, mely annak idején meghozta a népszerűséget a csapatnak és ami a mai napig nem hiányozhat egyetlen rockdiszkó programjából sem.
Mint írtam, a két zenekar, külön-külön is képes jó hangulatú bulit csinálni. Így egyben meg egy tökéletes nyár esti rockpartit sikerült prezentálniuk, nem csak a veszprémiek nagy örömére.
Fotók: Gyárkert Kultúrpark / Pesthy Márton
További képgaléria ITT.
