Javítsatok ki, ha tévedek, de szerintem kevés nemzetközileg ismert japán metalbanda ügyködik a színtéren. Egy, maximum két kezemen meg tudnám számolni azokat a japán zenekarokat, melyeket a metalzene iránti durván harminc éve tartó rajongásom alatt megismertem. Igaz, sosem kutattam nemzetiségi alapon együttesek után.
Az 1992-ben megalakult tokiói death metal formáció, a Defiled például azon kevesek egyike, mellyel keresztezték egymást útjaink. 2020-as lemezük (erről ITT találsz recenziót) jutott el hozzám elsőként, és még tisztán él az emlékeimben, hogy bizony nem vágtam magam hanyatt attól az anyagtól.
Viszont valamiért memorizáltam őket (talán azért, mert japánok?) és ennek köszönhetően a Season Of Mist gondozásában április 28-án megjelent „The Highest Level” című albumukra is kíváncsi voltam. Kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy ezúttal sem sikerült elnyerniük a bizalmamat a japán brutalizátoroknak.
Egyetlen hiányosságot észleltem mindkét alkalommal velük kapcsolatban, méghozzá a dalírói véna abszolút hiányát. Elszórnak egy-két király gitárszólót, felmorajlik itt-ott némi gyilkos riffelés, de ezeket a dalokat hiába hallgatom meg többször egymás után, csak porfelhő marad utánuk, semmi más.
A nyitó Off-Limits példának okáért rendesen lezúzza az embert, de úgy átfolyik rajtunk, mint a higany. A Stealth is hasonlóképpen funkcionál, majd a címadó nóta következik, mely már valamivel fogósabb, ez egyébként valamelyest be is ékelődött (talán a dallamok miatt?).
Összesen tizenöt nótát tartalmaz a közel háromnegyedórás nagylemez: mindegyikben vannak jó témák, de sehol egy fogós vezérfonal, melynek segítségével jobban rá lehetne hangolódni a korongra. Most mondanám azt, hogy erre még gyúrniuk kell, de ha ennyi idő alatt ez nem forrta ki magát, akkor talán nem is fogja már. Vagy nem is céljuk.
Az az igazság, hogy a jelenlegi lemezmegjelenés-dömping kellős közepén ez a teljesítmény kevés ahhoz, hogy az ember különösebb figyelmet szenteljen neki. Próbálkozni persze lehet vele, az mindenkinek szuverén joga.
7/10
