Lehetetlen lenne felsorolni azon zenészek, illetve formációk számát, melyeket a szakmának és a blues-rocknak az idő előrehaladtával folyamatosan csökkenő rajongótábora ugyan elismer és a lehetőségeikhez képest felemel, de közel sem kapnak akkora figyelmet, melyet valójában megérdemelnének.

Szebényi Dániel és Gotthárd Mihály a hazai mezőny legkiemelkedőbb muzsikusai közé sorolandó, akik több különböző formációban is képviseltetik magukat. Jómagam azon későn ébredők táborába tartozom, akik bár hallották már a fentebb említett úriemberek nevét, zenéjükkel azonban csak a közelmúltban ismerkedtek meg.

A godfater. debütalbuma (erről ITT találsz kritikát) tehet mindenről, a csapatban ugyanis mindketten oszlopos tagok, amit pedig arra a lemezre feljátszottak, az igazán elismerésre méltó. Szóval a Tátrai Tibor gitároslegendát is magában foglaló szupergroup nyitotta fel a szememet és terelgetett Dani és Misi másik bandájának, a Blues MD-nek az irányába.

A 31. alkalommal megrendezett paksi Gastroblues Fesztivál pénteki főattrakcióinak egyike az eredeti tervek szerint a Blues MD-vel kiegészült Miller Anderson gitáros/énekes produkciója lett volna, azonban a zenész figyelmetlenségéből adódó akadályok meghiúsították a rendezvényre való megérkezését, így a Blues MD nélküle lépett fel, viszont mindettől függetlenül olyat muzsikáltak, hogy attól még a fesztiválozók kezei által szorongatott söröspoharak is megolvadtak.

Kézdy Luca pszichedelikus köntösbe burkolt hegedűjátékával melegítette be a hangulatot, majd mikor már a pattanásig feszült, feltüzelt légkör közel járt a maghasadáshoz, felsétált a színpadra a Blues MD tagsága és elementáris erővel belecsapott a Crosstown Traffic című Hendrix-klasszikusba. Szinte belém hasított a felismerés, hogy bármennyire is vártam Miller Anderson fellépését, Misiék játéka pillanatok alatt elűzte enyhe csalódottságom viharfelhőit.

Dani örömét fejezte ki azért, hogy ismét a Gastroblues deszkáin állhatnak és a blues nyelvén szólhatnak az értő fülekhez. A műsoruk a felhőtlen örömzenélés csimborasszójaként funkcionált, melyben bár Dani és Misi kettőse volt a leginkább központi szerepben, a többiek is rendesen odatették magukat. A Gudics Marcell és Gudics Martin testvérpár felelt a ritmusszekcióért, akik szintén képzett zenészek.

Mivel most láttam/hallottam első ízben a Blues MD-t, nem tudom pontosan idézni a programjukat. Arra emlékszem, hogy Misi szólólemezéről volt egy dal (Electric Shock), Hendrixtől több is (az All Along The Watchtower volt talán az est fénypontja, Misi gitárszólója egész egyszerűen levitte a fejemet). Kézdy Lucával is előadtak közösen egy dalt, viszont a többi nótának az eredetét és a címét sajnos nem tudom.

Amit még kiemelnék, az Szebényi Dani billentyűjátéka. Kiváló vokális teljesítménye mellett olyan érzékkel járatta az ujjait hangszerén, hogy az csakis a legnagyobbakhoz hasonlítható. Ezért is kezdtem azzal a beszámolómat, hogy nagyobb figyelmet érdemelnének az ilyen páratlan tehetséggel megáldott muzsikusok.

A Blues MD learatta a babérokat, nem lettem volna a Texas Flood helyében, akik utánuk léptek fel…