Ha a KK's Priestre gondolok, nehéz elmenni a sok szerencsétlen körülmény mellett, melyek a zenekarnév kapcsán eszembe jutnak. Először is itt van az ohioi születésű Tim "Ripper" Owens, akit a '90-es évekbeli Judas-béli szereplése okán ismert meg a világ, és akit azóta több helyre is hívtak énekelni, de a Halford helyét betölteni hivatott poszt magasságaiba azóta sem sikerült kerülnie. Vele kapcsolatban a sabbathos Tony Martin jut eszembe, aki szintén hasonló cipőben jár.
Aztán itt van K.K. Downing, aki a Judas Priest egyik alappillére (volt), most pedig majdnemhogy alulról kell építkeznie, ugyanis amit már nem az egykori bandájának neve fémjelez, hanem egy olyan szerencsétlen módon megválasztott zenekarnév, mint a KK's Priest, azzal nehéz labdába rúgni, legyen mögötte bármi. Nem tudom, emlékeztek-e rá, de Ozzy Osbourne-nak a szólókarrierje elején azt javasolták az okosok, hogy Sabbath's Son néven alakítson új bandát. Még jó, hogy végül a józan ész diadalmaskodott.
Szóval itt van a szerencsétlenül járt frontember és a szintén mostoha sorsra ítéltetett gitárhős, akik a lehető legbénább névvel állnak ki a nagyközönség elé visszahódítani magukhoz a rajongókat (olyan, mintha nem tudnának elszakadni a Priesttől, ráadásul JP-címkével akarják eladni a portékájukat).
A zenéjükkel egyébként nincs különösebb gond. Mivel kiváló hangszeresekről van szó, ez majdnemhogy természetes, a baj a körítéssel van, de ezen valószínűleg nem fognak változtatni, hisz a banda már a második nagylemezét ("The Sinner Rides Again") jelentette meg szeptember 29-én a Napalm Records gondozásában.
Downing és Owens mellett jelenleg A.J. Mills (gitár), Tony Newton (basszusgitár) és Sean Elg (dobok) állomásozik (ő Les Binks-t, a Judas egykori ütősét váltotta). A dalszerzés java Downing mester nevéhez fűződik, egyetlen számnál tüntetik csak fel Mills-t (Strike Of The Viper).
A lemez egyik legerősebb tétele a nyitó Sons Of The Sentinel: tetszik a vehemens kezdés, Ripper torokmetsző sikolyai, a gitárszóló, de a legnagyobb pillanatokat a refrén és az alatta felmorajló riffelés kettőse hozza. Nem rossz a döngölős gitártémával nyomuló Strike Of The Viper sem, rövid, velős, nincsen túljátszva. A Reap The Whirlwind teljesen átlagos menetelése viszont már nem igazán jön át, amolyan helykitöltő jellege van.
A jobban sikerült tételek közé sorolandó még a One More Shot At Glory, a címadó meg a záró Wash Away Your Sins. A többi dal sajnos a szürkeség ködében bóklászik, jól megvan nélkülük az ember. A lemez erőtlenségét mutatja továbbá, hogy még a viszonylag jól sikerült nóták sem váltanak ki lúdbőrözést, nem lehet egy lapon említeni a Priest fémzenéjével.
A KK's Priest létjogosultságát nem látom megalapozottnak, főleg nem ezzel a névvel és a JP árnyékában ellenzenekarként működve. Aki máshogy látja, annak jó zenehallgatást!
7,5/10
