A 2017-ben elstartolt egyesült államokbeli stoner/doom formáció, a Hippie Death Cult soraiban lényeges változások történtek a két évvel ezelőtt kiadott "Circle Of Days" című lemezüket követően: távozott a csapatból Ben Jackson énekes-szintis, akinek játéka, egyedi hangszíne meghatározó eleme volt a Hippie Death Cult arculatának, valamint Ryan Moore dobos, aki szintén fajsúlyos pillérként szolgált.
Az énekesi feladatokat a basszusgitáros hölgy, Laura Phillips vette át, a dobok mögé pedig a Robots Of The Ancient World ütőse, Harry Silvers ült be. A friss felállás az új nagylemez ismeretében egész jól összekovácsolódott, sőt erről tanúskodnak a YouTube-ra feltöltött koncertvideók is. Hiányérzetem egyedül énekfronton van, ugyanis nem találom annyira markánsnak Laura hangját, mint amilyet Jackson képviselt. Viszont a basszusgitárja az veszettül hasít, nagyon komolyan odarakták az alapokat Harry-vel.
A vastag riffeket, a bódító pszichedelikus gityóeffekteket pedig a bandába bebetonozott bárdista, Eddie Brnabic hozza mint mindig. A "Circle Of Days" (erről ITT olvashatsz kritikát) nagyon betalált nálam a megjelenése idején, tetszett a pszichedeliában fürdőző dalok ívelése, szerkezeti felépítése. A banda legfrissebb nagylemeze, a Heavy Psych Sounds gondozásában október 20-án megjelent "Helichrysum" hangulatában, összeszerelésben viszont jobban hasonlít a debütalbumukra ("111") , mint a 2021-es korongra.
Visszatért a doomosabb, riffcentrikus jelleg, mely a "Circle Of Days" idején egy kissé a háttérbe lett szorítva. A nyitó Arise már ontja is a vaskos riffeket, melyek Laura megbabonázó énekdallamainak kíséretében érik el a maximális hatásfokot. Hasonló mederben csordogál a Shadows is, a Better Days Led Zeppelin-ízekkel megbolondított világa pedig egy kisebb fajta időutazás a hetvenes évekbe. A Red Giant az előző lemezük Hornet Party című dalának az ikertestvére, majd a Toxic Annihilator következik, mely egy jóval dühösebb irányba mozdul el.
Összességében kicsit másabb, mint az előző anyag, de van annyira erős. A hangzása viszont teltebb, vaskosabb. Laura becsülettel felnyomta a bőgő mellett az éneket, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik Jackson regisztere. A tagcserék ellenben nem gyengítették a csapatot, sikerült megtartaniuk azt a nívót, amellyel kezdetek óta dolgoznak.
A Hippie Death Cult továbbra is úgy hozza a régi életérzést, hogy kerüli a retro rock bandákra jellemző hozzáállást, akik mások sikereinek a farvízén próbálnak meg érvényesülni. A sajátos ízvilágú csapat munkamódszere tehát üdvözlendő, hála Istennek nem kell a kópia jelzővel dobálózni velük kapcsolatban. A "Helichrysum" betonbiztos lábakon áll egy rockzenére kevésbé áhítozó világban.
9,5/10
