A brit Sylosis kétségtelenül egy olyan zenekar, amelyet nem kell bemutatni. Egy több mint húsz éve aktív formációról van szó, melynek határozott zenei identitása van. Viszont az új albumciklus, amely az "A Sign Of Things To Come" megjelenésével veszi kezdetét, minden bizonnyal karrierdöntő lesz a Sylosis számára.

Ha megkérdeznénk a metalrajongókat, hogy melyik az elmúlt évtized legjobban alábecsült zenekara, a Sylosis valószínűleg elég magasan szerepelne a listán. A readingi brigád az ezredforduló óta dübörög és az eddigi öt albumuk mindegyike a fülbemászó, modern, technikás thrash egy-egy kiváló példája. Mégis úgy tűnik, hogy még mindig nem érték el azt a bizonyos monumentális magasságot. Remélhetőleg az új koronggal átszakad a gát, mivel az "A Sign Of Things To Come" folytatja a csapat kiváló formáját.

Egy kis ideig úgy tűnt, ennyi volt a Sylosis története, amikor a főnök Josh Middleton (énekes, gitáros) 2016 végén bejelentette, hogy csatlakozik az Architects zenekarhoz: sokan joggal tűnődtek azon, hogy vajon az út végére értek-e. Mint kiderült, épp ellenkezőleg.

A mainstreamet megrepesztő siker íze alaposan felbátorította hősünket és négy hónappal később, hogy barátságosan elváltak útjai a brightoni nehézfiúkkal, a Sylosis visszatért, feltöltődve a sokatmondó "A Sign Of Things To Come" című hatodik lemezével. Ez az album jelentős eltérést jelent a korábbi munkáiktól, a csapat fejlődött, de a lényegük háborítatlan maradt.

A Sylosisnak egy feszes, finomra csiszolt, mégis himnikus lemezt sikerült összehoznia, amely kombinálja a láncfűrészes gitárokat, a mesterien kidolgozott riffeket és a legjobb éneket, melyet Middleton valaha produkált. A lemez megírásakor Middleton olyan klasszikus albumok hallgatását említette, mint a "Far Beyond Driven", a "Black Album" és az "Iowa". Abszolút érezhető is, hogy valami nagyszabásút képzelt el és összevetve az eddigi Sylosis-diszkgráfiával valóban ilyen hatású lett a végeredmény.

Nagyon nehéz számonként elemezni az anyagot vagy épp olyat mondani, ami kiemelkedik az albumról, mert akár mindegyikről úgy tűnik, hogy a banda legjobb munkája. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a korong első fele igazi arcleszaggató, zsigeri, fülbemászó tételekből áll. A Deadwood, a címadó, a Pariahs, a Poison For The Lost, a Descent egytől egyig telitalálat.

Változatosságban sincs hiány, legyen szó a poszt-indusztriális, visszafogott énekű Absentről vagy éppen a progresszív hatásokkal teletűzdelt Thornsról (itt mondjuk az Architects-beli évek visszaköszönnek). Igazából mindegyik dalt kiemelhetném, mert szinte egymásra licitálnak, hogy melyik a jobb és minden újbóli hallgatással más és más a kedvencem a lemezről.

"A Sign Of Things To Come" dühös, pokolian erős, meglepően ötletes anyag, egy vadállat, egy pörölykalapács, egy sikoly a hallgató arcába, amely figyelmet követel. Ez egy fenomenálisan kielégítő visszatérés a maga nemében.  "A Sign Of Things To Come" az az album, amely végre kivezetheti a Sylosis-t a brit metal undergroundból a nagyvilágba. A korong szeptember 8-án jelent meg a Nuclear Blast gondozásában.

10/10

Fotó: Jake Owens