Az egykori MindControl-gitáros Sági János tavaly hívta életre I Bleed Lava néven futó atmoszferikus sludge/doom/death metal bandáját, melynek év végén jelent meg bemutatkozó EP-je (kritikánk ITT olvasható). Ennek kapcsán kerestük meg a zenekarvezetőt: szóba kerültek a régi idők, János súlyos magánéleti megpróbáltatásai és persze az I Bleed Lava összes aktualitása.

Szia János! Ha nem bánod, akkor a régi zenekarod, a MindControl kapcsán faggatnálak bemelegítésképpen. Ha jól tudom, több demót és egy EP-t is kiadtatok annak idején, nagylemez azonban nem készült. Miért?

Üdv mindenkinek! Óriási megtiszteltetés, hogy válaszolhatok a kérdéseidre, köszönjük a lehetőséget! A MindControlt 1995-ben alapítottam, tényleg sok demó készült a következő években. Akkoriban még számunkra elérhetetlen volt egy album elkészítésének finanszírozása. Többen még iskolába jártunk, de aki már dolgozott az aktuális felállásból, azoknak sem volt annyi bevétele, hogy egy nagylemez anyagilag kivitelezhető lehessen. Akkoriban még gyerekcipőben járt a hazai extrém metal, csak keveseknek adatott meg a nagylemez lehetősége. Eleinte kölcsönerősítőkön, -hangszereken tudtunk csak koncertezni, a demófelvételeket is épphogy ki tudtuk gazdálkodni. Nagyjából 1998-ra lett saját koncertképes cuccunk. Akkoriban még nem voltak ilyen berendezett és bérelhető próbatermek. Fűtés nélküli garázsokban, pincékben tudtunk próbálni jobb esetben. Mindent felülírt a lelkesedésünk.

Milyen zenét játszottatok, illetve kik hatottak rátok akkoriban?

Akkoriban robbant be a metalzene világába ez a modernebb vonal, amit például a Fear Factory, a Sepultura, a Machine Head, a System Of A Down képviselt. Szerintem ők hatottak a zenénkre leginkább. Tőlük játszottunk is dalokat a koncertjeinken.

A banda szétesése után beszálltál egy másik csapatba vagy egy időre szögre akasztottad a hangszered?

2000 körül szálltam ki a csapatból: akkor úgy éreztem, hogy megrekedtünk egy szinten a kreativitást illetően, és szükségem volt rá, hogy kicsit más irányba forduljak zeneileg. Voltak próbálkozások, de egyikből sem lett semmi komoly. 2007-ben megpróbáltuk feléleszteni a MindControlt, készült egy nagyon fasza EP, koncert is volt, de közbeszólt az élet és sajnos fel kellett adnom zenei ambícióimat. Édesanyám teljesen lebénult egy orvosi műhibát követően és az egész család az ő ápolására fordította energiáit. Ezután hosszú évekig nem volt gitár a kezemben. Nagyon kegyetlen időszak volt ez az életemben.

Az I Bleed Lava-t mikor hoztad össze, illetve hogy találtál rá a zenésztársadra, Kéményes Péterre?

2023 elején óriási késztetést éreztem, hogy alkossak valamit, mert eljutottam oda, hogy újra kézbe vettem a gitárt, és csak úgy ömlöttek belőlem a súlyos, mélyre hangolt riffek. Nagyon jólesett újra gitározni. Körvonalazódtak dalötletek és elkezdtem gondolkodni, hogy ki jöhetne szóba énekesként, aki passzolna az elképzeléseimhez. Először Felföldi Petit (Chief Rebel Angel) kerestem meg, akivel a múltban egy rövid ideig kollégák voltunk a MindControlban. Hallottam a fejemben, hogy a hangja és király dallamai nagyon jól működnének a dallal, melyet elsőnek készítettem (Cosmic Rebirth). Szerencsére tetszett neki a cucc és atomra odatette magát, óriási munkát végzett, amiért örökké hálás leszek neki. Azonban kellett a dalhoz egy hörgős hang is, így került a képbe Kéményes Peti. Ő a régi MindControlos gitárostársam, Kádár Laci új bandájában, a Dreadwolfban énekel. Felhívtam Lacit és megbeszéltem vele, hogy felkérném Kéményes Petit a közös munkára. Nagy örömömre gond nélkül összejött a közreműködés.

Az nem fogalmazódott meg benned, hogy újra összehozd a MindControlt?

Ilyen terveim abszolút nem voltak, az új ötleteim teljesen más irányt képviselnek. Lassabb tempójú, súlyos, doomos, deathes riffek gurultak ki a kezeim alól.

Mennyiben más az I Bleed Lava, mint a MindControl volt egykor? 

Talán úgy tudnám megfelelően láttatni a különbségeket, hogy a MindControl zenéje rozsdás vas, agyvelő és szív keveréke volt. Gyorsabb, kapkodósabb, matekosabb, gépiesebb muzsikát játszottunk, tele ifjonti hévvel. Az I Bleed Lava pedig olyan, mintha a csillagos ég alatt egy sötét, ködös erdőben üszkösödött csontokat és emberi vért összekevernénk ragacsos fekete földdel, ezt leöntenénk fortyogó lávával, majd ezzel a masszával bekennéd a lelked. Súlyos, sötét, atmoszferikus. Itt nem a hangszeres virtuozitás számít, hanem a hangulat. Biztos a koromból is fakad, idén 48 éves leszek, de nem tud motiválni az esztelen gyorsaság és a minél technikásabb hangszeres játék. A baszott súlyosság és az erő számít. Nem tudok finomkodni a hangszereken, nagy erővel pengetek és bazira odacsapok a doboknak.

Az I Bleed Lava-ban a hangszerek közötti kohézió és a súlyos sound egy nagyon masszív elegyet alkot. Ha csak egy árva kitartott hang kell a megfelelő hangulathoz, akkor annyi elég. A különféle modern technikák, szöszmötölések megölik az ilyen zene erejét, ez a véleményem. Ezért is nézek fel Kéményes Petire, nála nincs semmi fals hörgéstechnikázás, a lelkét is kiüvölti, tiszta erőből bömböl, nem foglalkozva azzal, hogy szétmennek a hangszálai. Ettől is kimagasló a hangja a mai mezőnyben.

Mesélte, hogy felvétel közben meghajlította a mikrofonállványát, mert abba kapaszkodik felénekléskor, sőt volt olyan is, hogy magára rántotta az egész stúdiós mikrofoncuccot egy brutális hörgés közben. Nekem ez az igazi művészet, ez a dolgok veleje. A kapkodós, technikás ötleteket meghagyom az ifjúságnak. Elismerem és értékelem a tudásukat és innovatív hozzáállásukat, de a legtöbben csak pufogtatják a kliséket a hangszereiken, lélektelenül tekernek, hörgéstanárhoz járnak, de igazi tartalmat nekem nem jelentenek. Én most visszanyúltam a régi kedvenceimhez, a '80-as, '90-es évek old school death és doom metaljának atmoszférájához. Ez jött belőlem teljes természetességgel, nem fogom meghazudtolni magam.

Nemrégiben jelent meg a bemutatkozó EP-tek, a "The Flames Want Us All". Említetted, hogy családi tragédiák árnyéka vetült rád a felvételek során. Mi volt az eredeti koncepció, illetve mennyiben változtatták ezt meg az imént említett történések?

Az eredeti koncepcióm szerint is lassabb, atomsúlyos témákra épülő muzsika volt a cél. Azonban az, hogy 15 évnyi brutális szenvedés után elhunyt édesanyám, akivel nagyon közel álltunk egymáshoz, megváltoztatta a lelkivilágomat. Ennyi idő alatt azért valamennyire felkészül az ember lelkiekben, hogy elveszíti azt a csodás lényt, aki a világra hozta, de hatalmas teher volt számomra, hogy már nincs köztünk. Eszméletlenül felfoghatatlan az érzés a mai napig. Emellé még jött pár csapás, a nagybátyámat a Covid vitte el, az unokatestvérem gyermeke halva született, édesapám súlyos betegségekkel küzd és még sorolhatnám, szóval nem volt hiány abban, hogy sötétség boruljon a lelkemre. Az újabb zenei ötleteim is ezt az állapotot tükrözték.

Az pedig pont volt az i-re, hogy Kéményes Peti eszeveszett brutális hangja totálisan kifejezte azt, ami zajlott bennem. Ebből jött létre a “The Flames Want Us All” EP. Peti olyan átéléssel tolmácsolta a gondolataimat, hogy el sem hittem. Elküldtem neki a zenei alapokat és a dalszövegeket, majd ő otthon fel is énekelt mindent. Egyszerűen nem kaptam szikrát, hogy mennyire átérezte a dalok mondanivalóját. A fura az a dologban, hogy még sosem találkoztunk személyesen. Még telefonon sem beszéltünk. Minden távmunkában zajlott online. Ritka és megbecsülendő értékek ezek.

Terveztek-e az EP-nek komolyabb terjesztést, lesz-e korlátozott példányszámban legyártott CD esetleg?

Egyelőre digitális formában elérhető az anyag a Bandcamp-oldalunkon, hamarosan a Spotify-on és társain is hallgatható lesz a cucc. Mindenképp szeretnék fizikai hanghordozós megjelenést is, dolgozom az ügyön, építem a kapcsolatokat kiadókkal is. CD, bakelit, kazetta: mindenre nyitott vagyok.

Milyen visszajelzések érkeztek az anyagra?

Meglepően sokan értékelik a munkánkat, rengeteg pozitív visszajelzést kapunk nap mint nap a világ minden tájáról. Úgy látszik, sokakat megérint az anyag őszintesége, hitelessége és érzelmi síkja, aminek nagyon örülünk. Lassan épül egy kis összetartó közösség más bandákkal, zenészekkel (Embertears, Faded Remembrance, Zivar, BalashToth, Arkas). Segítjük, támogatjuk egymást. Eddig abszolút nem éltem a közösségi médiában, most tanulom a modern világ lehetőségeit. Nem azért csinálom, hogy sztárok legyünk, egyszerűen megőrülnék, ha nem élhetném ki a kreativitásomat a zenén belül. Ha csak 100 ember érti és érzi igazán az egész világon, hogy mit szeretnénk kifejezni, én már akkor boldog leszek. Egyébként már készülnek az új dalok, szeretném, ha ősszel kiadhatnánk egy nagylemezt. Sosem dolgoztam még teljes albumon, ez most nagyon motivál. Addig is jelentkezni fogunk egy-egy dallal, videóval, hogy köztudatban maradjunk. 

Az I Bleed Lava amolyan stúdióprojektféle vagy kibővített tagsággal tervezitek a folytatást koncertekkel megspékelve?

Jelenleg abszolút stúdiós projektként működünk. A munka, magánélet mellett még nem volt energiám tagokat toborozni, akikkel meglenne a közös hullámhossz. Peti is dolgozik, sportol, mellette zenekarai vannak, szóval eléggé elfoglaltak vagyunk. Turnézni, sok koncertet adni nem is szeretnék. Viszont ha adódna olyan lehetőség, ahol teljes mértékben átadható lenne a zenénk ereje és légköre, akkor minden erőmmel azon lennék, hogy tagokkal kiegészülve színpadra vigyük a produkciót. Napsütésben, vidám környezetben semmiképp nem lépnék fel. Sötétség kell és misztikum. Egy kistermes Roadburn-fesztiválos koncert lenne az álmom, ahol olyan közönség lenne, akik értik, hogy mit is akarunk kifejezni, átadni. Ott lehetne igazán áramoltatni az energiákat. Durva lenne...