
Új, háromszámos EP-vel jelent meg az ismert hazai underground arcokból álló Enter The Void: az "Inner Struggles" súlyosabb, sötétebb lett a tavalyi bemutatkozásánál.

Új, háromszámos EP-vel jelent meg az ismert hazai underground arcokból álló Enter The Void: az "Inner Struggles" súlyosabb, sötétebb lett a tavalyi bemutatkozásánál.

Április 29-én a budapesti ShowBarlang Klubban tartja 4 éves, születésnapi koncertjét a Nomad. Azt est fényét olyan vendégzenekarok fogják emelni, mint a ’90-es évek kultikus underground bandája, a Slogan, valamint a nyíregyházi zenei élet kiemelkedő csapata, a Karmapirin.

A retro-hullám most már a metal minden ágát és oldalhajtását elérte. Maga a retro-hullám is már retro: valamikor húsz évvel ezelőtt, a kilencvenes évek második felében, a metal történetének legsötétebb időszakában indult ez a trend a svéd Hammerfall megjelenésével, akik teljes mellszélességgel felvállalták a tradicionális fémzenét és ezzel sikerült is megtörniük a jeget, valahogy berúgták a heavy metal lefulladt motorját és az alternatív/grunge letűntével ismét lendületet vehetett a műfaj. Saját hamvaiból, mintegy főnixként született újjá tehát a metal, de mit is kezdjünk a kétezres évektől induló divattal, melynek során volt itt már neo-thrash, neo-death, no meg neo-NWOBHM?

A fizikai elzártság, a minden jelentősebb zenei színtértől meglévő földrajzi távolság általában nem kecsegtet sok jóval: ha egy banda nincs benne a szcéna vérkeringésében, akkor általában nem is igen tudja követni a fejleményeket, illetve a csapat puszta létéről is hamar elfelejtkezhet a nagyérdemű. Kanada legnyugatibb részéből, Brit Columbia tartományból érkezett a négytagú Slagduster, mégpedig egy négyezer fős városkából (Grand Forks). A település mellett működött egy rézbánya, melyet még 1935-ben bezártak, de hatalmas salakhalmok maradtak ott az iparosítás mementóiként (innen a zenekar neve is). Ha most mindebből a sludge metalra asszociálnánk, akkor jó nagyot tévednénk: a játék neve technikás progresszív metal (ha tetszik: mathcore), mégpedig annak legkitekertebb formájában.

Április 25-én a Barba Negra Music Clubban lép fel a svéd metal mániákus Peter Tägtgren (Hypocrisy, Lindemann) Pain nevű zenekarával. A tavaly megjelent "Coming Home" című album második európai kanyarja adta az apropót a hazai koncerthez (lemezkritika ITT).

A New Wave of Folk Metal turnésorozat idei szériája három kelet-közép-európai modern folk metal zenekar összefogása, hogy hidat építsenek különböző stílusok és kultúrák között. A turné május 5-én Budapestet is eléri: a Dürer Kert középső termében (Room 041) alig 1500 forintért két külföldi és két hazai csapatot tekinthetnek meg a modern és folkos crossover stílusok rajongói.

Szokás a lengyel Hate-et a szegény ember Behemoth-jának nevezni, ami akár még igaz is lehetne, de szerintem túlzottan leegyszerűsíti a helyzetet. Igaz, vannak bizonyos hasonlóságok, a származáson túlmenően is. Alapból maga a sátánista kiállás, a műfaj, és azt is érdemes hozzátenni, hogy az énekes posztot elfoglaló Adam the First Sinner (Adam Buszko) hangja kísértetiesen emlékeztet a Behemoth-ban ordító Nergaléra, nem mellesleg mindkét banda 1991-től létezik (bár a Hate eredetileg 1990-ben alakult, először Infected, majd Somuchhate néven).
Nagyon ritkán futok bele olyan albumokba, melyekben ne találnék valami értékelhetőt vagy éppen szerethetőt. Úgy vélem, hogy ami kiadásra kerül, főleg egy nagyobb kiadó gondozásában (a zeneipar ismert kedvezőtlen körülményei mellett és ellenére), az megüt egy bizonyos mértéket és a tízpontos skálán legalább az ötös értékről indul. Nem kedvelem a csak negatívumokra épülő recenziókat: ha lehetséges, mindig érdemes a zenekarok felé a lehetséges továbblépés irányát is jelezni vagy akár kidomborítani a pozitívumokat. Most azonban ehhez bizony minden jóindulatomat össze kellett szednem.

Tavaly az A38 hajón volt szerencsém élőben is hallani az olasz Fall of Minervat. Az alábbi klip a tavalyi bemutatkozó album egyik legerősebb szerzeménye, a csapat pedig túl van egy sikeres turnén, így minden bizonnyal hamarosan jön a folytatás, ami ha még erősebbre sikerül, valószínűleg határ a csillagos ég.

Régen adott hírt magáról a Niburta zenekar, így beszámoltak röviden az elmúlt időszak eseményeiről, jelenlegi projektekről és a jövőbeli tervekről.