
Amit mostanában a leginkább hiányolok a rockszíntérről, az a '70-es években nagy népszerűségnek örvendett - és az akkori idők egyik legnagyobb zenei kvalitást prezentáló - progresszív rock bandák által lefektetett alapokból építkező mai zenekarok felbukkanása. Ezek a csapatok, bár elvétve, de azért meglapulnak itt-ott, ám közel sem kapnak akkora publicitást, mint egyes stílusirányzatok a rockzenén belül. Jó, azt elismerem, hogy nem egy könnyed műfaj: slágeres témákat szinte majdnem teljes mértékben nélkülöző, összetett, többnyire hét perc feletti játékidővel operáló szerzemények alkotta nagylemezek látnak napvilágot a prog-rock vonalon.