forrás: Bands Through The Lens
Tavaly részt vettem mind a kettő Amon Amarth koncerten, és bár nem vagyok egy őrült rajongó, mindig magával ragadott az, amit a színpadon művelnek. Ezúttal a színpad elejéből felcsapó lángok káprázatában és melegében élveztem végig a 90 perces északi zúzdát. (A legutóbbi lemezről ITT írtunk, a decemberi koncertbeszámoló pedig ITT olvasható.)
A koncertre percre pontosan érkeztem, ami nem a svédek buliját jelenti, hanem a Sear Bliss kezdését. A srácok korán kezdtek, de nem akartam lemaradni róluk, mert nem túl gyakran csíphetőek el. Körülbelül 7 éve találkoztam először velük, még egy malomvölgyi Rockmaratonon. Azonnal elvarázsolt az egyedi zene és azóta is szerelmese vagyok a zenekarnak. A hangzás ezúttal nem volt hibátlan és a színpadon is általában lecövekelve álltak a napfényben, azonban így is jól éreztem magam és örömmel vettem, hogy egy egész órát kaptak a vikingek előtt. Mindenképp megérdemelten jutottak a lehetőséghez, amit az is alátámasztott, hogy sokan voltak már rajtuk is.
forrás: Bands Through The Lens
A hazai csapat után egy közel 45 perces szünet következett, mely alatt összegyűltek az emberek és kezdődhetett az Amon Amarth zúzda. A dalok listája ismét kellően vegyesre sikerült, így mindenki meg tudta találni a neki kedves számokat. A levegőbe csapódó metálvillák és a "Raise Your Horns"-nál a közös ivászat persze nem maradhatott el. A hangzás ismét nagyszerű volt, főleg az első néhány szám után, a látványra pedig egyáltalán nem lehetett panasz.
A Barba Negra Trackben amúgy is mindig meg voltam elégedve a látvánnyal, ám most a szokásos fényekhez sokkal több füst, a csapat egyedi dobemelvénye (szarvakkal), az olykor felcsapó hatalmas lángok és a koncert végén egy óriási sárkány társult. Kellemes szerdai időtöltés volt, hatalmas élményként könyveltem el az estét és természetesen legközelebb is ott leszek, ha jönnek.
forrás: Barba Negra
