Február 7-én érkezik a brazil Sepultura tizenötödik soralbuma a Nuclear Blast kiadó gondozásában "Quadra" címmel és ahogy az lenni szokott, a megjelenés előtt menetrendszerűen fellángoltak az ellentétek a csapat és a Cavalera-tábor között. Max Cavalera felesége és menedzsere, Gloria a sajtón keresztül üzengetett a zenekar jelenlegi énekesének, az amerikai Derrick Greenek, meglehetősen barátságtalan módon. Nagyon marketingízű ez az egész, ráadásul fogalmam sincs, hogy több mint húsz év után ez még kit érdekel és ki számára releváns ez a szánalmas műbalhé.
A Sepultura 2017-ben egy egészen érdekes albummal állt elő a "Machine Messiah" képében (a lemezkritika ITT olvasható), melyen a szokásos thrash/hardcore/groove darálások mellett új dolgokat is beépítettek a zenéjükbe, nevezetesen a (modern és tradicionális) progresszívitást. Számomra pontosan ezek a pillanatok és irányok voltak az érdekesek, habár tetszettek a durvulatok is, de mégsem ezek miatt maradt emlékezetes a korong. Változatos anyag volt, habár nekem nem teljesen állt össze a sokféle összetevő elegye.
Mindeközben a Cavalera-tábor (részben a Soulfly, részben pedig a tesók közös Cavalera Conspiracy formációja révén) szépen visszakanyarodott a kezdeti idők zenéjéhez, azaz a klasszikus thrash/death/black metal extremitásához és jól is állt ez nekik (a lemezkritikák ITT és ITT találhatók). Ellentétesen mozognak tehát az ellenérdekelt felek, már ha egyáltalán jellemezhetőek így a zenészek. Ismerve a rockpiac beszűkült anyagi lehetőségeit, érzésem szerint inkább a Cavalera-testvérek szorgalmaznák az újjáalakulást, amúgy Guns N' Roses módra és a hasonló siker reményében.
Az Andreas Kisser gitáros vezette brazil banda azonban nagyon helyesen és kitartóan előre tekint és egyelőre úgy tűnik, hogy hallani sem akar semmiféle nosztalgiakörről. A "Quadra" című új korong pedig egyfajta Sepultura-esszencia lett: nem folytatják egyértelműen az előző lemez progresszív irányát, hanem megidézik a csapat szinte összes éráját egy konceptalbum keretében.
Az elképzelés szerint a "Quadra" a középkori egyetemek által oktatott hét szabad művészet második, négytagú etapja, mely a számtanból, a mértanból, a csillagászatból és a zenéből tevődik össze. Ennek megfelelően az új lemez is négyes felosztású, azaz a tizenkét tétel négy hármas egységre (thrash metalra, törzsi/groove-os részekre, progresszívre és lassabb-dallamosabbra) tagolódik.
Szóval kicsit megint ott vagyunk és megint ugyanazok a problémák jönnek elő a "Quadra" kapcsán, mint a "Machine Messiah" vonatkozásában. Mindenből van itt, amolyan Fradi-leves módjára, csak az összetevők a receptúrában nem olvadnak össze, hanem (ha nem is baltával elvágólag, de) elkülönülnek. Szerencsére a helyzet most talán jobb, mint előzőleg, azaz némileg mégis egységesebb a kép.
Az első három tétel agresszivitásához nem fér kétség, azonban kénytelen voltam észrevenni, hogy a Slayer és a Testament munkássága mintha a szükségesnél nagyobb hatással lett volna a Green-Kisser szerzőpárosra. Riffek, tempók, dallammenetek, vokáltémák: mind-mind ismerősként köszönnek vissza a dalokban és azért ez egy harminchat éves banda esetében kicsit furcsa. A brazil rész (törzsi dobolás, groove-orientált szerzemények) tűnt fel számomra a legkevésbé sikerültnek: a Capital Enslavement konkrétan kuszaságnak, katyvasznak hallatszik sokadik alkalommal is, a Raging Void viszont nagyon jó melódiákat hoz a refrénben.
Érdekes módon a korong második fele sokkal izgalmasabb lett: a brazil banda itt engedi szabadjára a kreativitását. Az intrumentális The Pentagram remek szólójával, a Guardians Of Earth filmzenés, epikus komplexitásával és közel-keleti dallamaival emelkedik ki a többi nóta közül, de a lemez koronaékszere a két zárótétel: az Agony Of Defeat és az Emmily Barreto énekesnő (Far From Alaska) vendégszereplésével készült Fear; Pain; Chaos; Suffering olyan darabok, melyeket eddig nem igazán hallhattunk a Sepulturától.
A bő ötvenperces "Quadra" tehát egy igencsak változatos és emellett rendkívül tömény album is lett: van bőven felfedeznivaló, több hónapnyi hallgatást igénylő dalanyag a lemezen. Mindenképpen óriási pozitívum, hogy a brazilok nem a múltba révednek, nem ifjúságukat próbálják görcsösen újraélni, hanem úgy hoznak be új dolgokat a Sepultura-örökségbe, hogy azokat finoman adagolva, az ismert hangzáshoz igazítva vezetik be.
Egyetlen olyan nóta, a már említett és kissé kusza Capital Enslavement kapott helyet a korongon, mely nem igazán passzol sehová és kicsit erőltetett módon próbálja megidézni a "Roots"-korszak törzsi dolgait. Ettől eltekintve nagyon is rendben van a "Quadra": fogalmam sincs, hogy karrierjének ebben a fázisában mire is jut ezzel a csapat, de kizártnak tartom, hogy a rajongók közül bárkit csalódás érjen az album kapcsán. Soha rosszabbat.
8,5/10
