Az öt éve alakult kecskeméti punk rock csapat, a KIES februárban jelentette meg harmadik nagylemezét a HammerWorld magazin CD-mellékleteként (2016-os bemutatkozásukról ITT írtunk kritikát): a 2017-es anyaguk a manapság jellemző kiadványdömpingben elment mellettem, mint vidéki parasztbácsi mellett a vegán gyorskaja-forradalom. Négy év után hallottam először tehát új KIES-dalokat és egészen ledöbbentem azon a minőségi ugráson, melyet a fiatal zenekar megvalósított.

Az együttes valamit kegyetlenül eltalált: olyasmit, ami fájóan hiányzik a magyar rockszíntérről. Korosztály-specifikus (a huszonéves, pályakezdő fiatalok érzéseit és életkörülményeit bemutató), hihetetlenül frappáns szövegeivel, valamint a dallamos, könnyed poppunkkal és az agresszívebb, hardcore-alapú szigorral végigvezetett, de mindvégig átkozottul fülbemászó dalaival pontosan arra a résre mozdultak rá, melyet az összes hazai brigád nagy ívben elkerül, mert bár egyszerűnek tűnik a feladat, de abba már mégis mindenkinek beletört a foga.

A kínrímek és az elsőre lazának tűnő, de már másodikra is ostobán, sértően bárgyú bemondások oltárán a saját anyjukat is feláldozó költőfejedelmek, a ködszurkáló, soha senki által meg nem értett szabadversek, valamint a kínosan pátoszos, melodramatikus rettenetek országában a KIES keresetlen őszinteséggel, megejtő (valljuk be) naivitással, de kifejezetten hitelesen mutatja be azokat az érzéseket, melyeken mindenki átesik ebben a korban: folyamatos önértékelési válság, jövőnélküliség, egzisztenciális bizonytalanság, kikerülhetetlen szembesülés a realitások és a kamaszkori álmok közötti szakadékkal.

Mindez azonban korántsem valami Kurt Cobain-féle totális nihillel és depresszióval kerül megéneklésre, hanem furcsa módon kifejezetten pozitív a felütés, legyen bármilyen dühös is Kiss Milán dalok közbeni előadásmódja. Minden feltárt negatívum ellenére a nóták mindig megtalálják azt a kifutást, melytől akkora energialöketet kapunk a nóták végén, mint egy kancsó kávétól. 

A kilenctételes nagylemez két-háromperces darabokból áll, azaz mindösszesen huszonnégy perc a játékidő, mely úgy fut végig rajtunk, mint az erősen sikerült vidéki lagziban a három nap után még mindig másnaposan betolt hideg körömpörkölt-maradék. Ez az EP-rövidségű anyag legnagyobb hátránya: nem csak maga a korong, hanem a számok is olybá tűnnek, mintha első blikkre vette volna fel a KIES legénysége és nem igazán agyaltak volna rajtuk. Nem azt mondom, hogy félkész a produkció, mert jól szól és profi a megvalósítás, csak valahogy jól esett volna még az egyes számokban jobban elmélyedni, hallgatóként is, de mire megkedvelnénk egy-egy nótát, már végük is van.    

A Megfordítanám és a Nincs elérhetetlen, valamint a szinte korai Tankcsapda módjára zakatoló Szétesve mutatja meg a KIES szigorúbb, szinte metalosabb oldalát. Az album erősségét jól mutatja, hogy azon négy totális telitalálat, (mondjuk ki, egy jobb, szebb és igazságosabb korban) valódi rádiós sláger is helyet kapott, melyek azonnal megragadnak dallamukkal és különösen erős mondanivalójukkal.

Erdő, Semmiben sem vagyok biztos, Fel a fejjel, Az egyetlen (ez utóbbi a DAL 2020 című műsorban is szépen helytállt): az utóbbi évek egyértelműen legjobb, legfifikásabb hazai rockdalai ezek, melyekből kéne még vagy harminc tíz másik, hasonszőrű brigádtól és akkor elmondhatnánk, hogy a magyar rockzene kezd magára találni és alkalmassá válhat arra, hogy ismét megközelítse az akár még a '90-es években is elfoglalt pozícióját. 

De sajnos nincs így: a KIES pontosan ezért lóg ki a mezőnyből. A zenekar kreatív spórolása azonban némi kellemetlen szájízt hagy maga után: vagy még három-négy ilyen nótát kellett volna rátenni a korongra vagy plusz egy-kettőt és mindegyiket kicsit kikerekíteni, hogy azért a harminc-harmincöt perc csak kijöjjön valahogy. Tudom, ma már mindenki temeti az albumformátumot, a célközönség pedig mobilon streameli a slágereket és ugorja át a felesleget, de azért valahogy jobb lett volna egy kicsit combosabb anyagot kapni a zenekartól. A minőség, a dalszerzői színvonal és tehetség azonban megkérdőjelezhetetlen. 

8,5/10