Rozsdagyár

HAKEN - Virus (2020)

2020. július 22. - Kovenant

album_cover_3.jpg

Bárcsak minden jóslatom vagy vágyam így teljesülne, mint ahogy az történt a brit Haken új, hatodik albuma kapcsán, mely az InsideOut kiadó gondozásában július 24-én jelenik meg "Virus" címmel! Egyrészt hátborzongató maga a címadás is, mely teljesen véletlenül esett egybe a koronavírus-járvánnyal, másrészt újraolvasva a 2018-as korongjukról írt kritikámat (mely ITT található), pontosan bejött az ott megfogalmazott összes felvetésem és várakozásom (ennyit az önfényezésről).

A 2007-ben létrejött angol banda kezdetben afféle Yes-Genesis vonalas klasszikus progresszív rockban gyökerező muzsikát tolt, ez leginkább a 2010-es "Aquarius" című debütalbumukon érhető tetten. Aztán fokozatosan mozdultak el a színtér modernebb megközelítésű világa felé és ez az előző korongjukon csúcsosodott ki. Ott még nem történt meg a teljes irányváltás: mintha nem akartak volna azért teljesen elszakadni korábbi hangulataiktól, megoldásaiktól, szóval amolyan hoztam is, meg nem is jellegű lett az a kiadvány.

Nos, a nyitó Prosthetic című tétel azonnal, kérdés nélkül tolja az arcunkba a választ: itt bizony modern progresszív metalkodás fog következni a közel egy órában. A gitárok kíméletlenül zúznak, a duplázók kegyetlenül dörögnek és Ross Jennings énekes is mintha tesztoszteronkúrára ment volna az elmúlt két évben: ez a dal olyan, hogy akár egy "Train Of Thought"-korszakos Dream Theater is simán felvállalná és a magáénak érezné.

Az érzelem, az emocionális ív korántsem tűnt el a Haken világából: csak éppen ez okos kompozíciós megoldásokban, nem értelmetlen, divatos eszközökben ölt testet. Legnagyobb örömömre szinte teljesen eltűntek a kortárs elektronikai prüttyögések, samplerek és a szintetizátor atmoszférateremtő, színező szerepe helyreállt. A fentiekben már említettem, hogy a frontember is kifejezetten hanyagolja az álpopos nyekergéseket és okos dallamokat és refréneket hoz, melyek révén időről-időre oldható a gitárriffek hozta darálás.

Szinte az összes dal kapott egy fémesebb, szigorúbb megszólalást, ami átkozottul jól áll a briteknek. Természetesen nem mentek át extrém metalba, hanem egyszerűen csak lenyesték azokat a megoldásokat, melyek miatt korábban néha konkrét stíluskatyvasz állt elő a dalaikban. Az pedig, hogy végre véglegesen sikerült túllépni a '70-es évek örökségén és kortárs irányba mozdulni, az számomra külön piros pontot érdemel.  

Ha elővesszük a britek első korongját és párhuzamosan hallgatjuk, összehasonlítjuk a "Virus" nótáival, ég és föld a különbség. Rengetegszer (talán már túlságosan is sokszor) leírtam azt, hogy 2020-ban a ma zenéjét kell játszani és nem David Coverdale- vagy éppen Peter Gabriel-hasonmásversenyeket kell rendezni.

A Haken eljutott odáig, hogy zenéjében a klasszikus progresszív rocknak csak az esztétikáját, nyitottságát találjuk meg, de eközben nem vesztették el a dalszerzői vénájukat és nem váltak egy sablon Periphery- vagy Monuments-klónná sem. Fényévekre vannak ötletességben, kreativitásban a djent-vonalon mozgó tucatbandáktól, hála a Jóistennek.

Nem volt egyébként szerencséjük ezzel az albummal, mondhatni átkozottul rosszul indult minden. Természetesen itt a koronavírus-járványra gondolok, mely miatt háromszor (!) kellett elhalasztani a megjelenés időpontját. Eredetileg június 5-én hozta volna ki az InsideOut, ebből lett végül július 24-e és remélem, hogy ez már tényleg a végleges dátum.

Rendkívül sajnálom, hogy egy ennyire komoly produkciót nem fog csúcsra pörgetni a turné és a való életben megvalósított promóciós körút, mert videó- meg Word-fájlokat küldözgetni koncertezés meg interjúzás helyett enyhén szólva nem ugyanaz.

Ha most valakiben a fentiek alapján az jönne le, hogy a Haken beleállt a sokkal egyszerűbb és épp ezért befogadhatóbb, de céltalan metalzúzásba, az nyugodtan hallgassa meg a bő tízperces Carousel című tételt és dőljön hátra. Ebben a dalban gyakorlatilag minden ott van, amiért szeretni lehet az angolokat. A játékosság korántsem veszett ki a zenéjükből, legfeljebb snapszer helyett áttértek az ultira.

Szóval remek album lett ez: a modern progresszív metal rajongóinak (nem túlzás) hetekre elég hallgatni- és felfedeznivalót kínál. Remélem, hogy a legkompaktabb, legletisztultabb Haken-korong jó esetben a jelenlegi kínkeserves járványügyi helyzet ellenére is megtalálja a közönségét. Megérdemelnék.

9/10

haken2020.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2816042926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása