Kollégánk, Mr. Zoom hozta fel az ötletet, hogy szerkesztőségünk tagjai gyűjtsék össze kedvenc albumaikat a metal területén. Sajnos, vagy nem sajnos, én annyira szerteágazóan mindent hallgatok, hogy igazából ha egy másik nap kérdeznek meg, akkor a lista fele lehet, hogy teljesen másik tíz lemez lesz. Ennek ellenére igyekeztem az alapján válogatni, hogy melyek azok a zenekarok, melyek hatással voltak rám. Akár mint zenész, akár mint ember. Emellett csak olyanokat akartam betenni, amik vagy fent vannak a polcomon, mert annyira tetszettek, hogy azonnal meg is vettem vagy pedig csak olyat, ami egyből eszembe jut és egy másodpercet sem kell rajta gondolkodnom.
A történet valahol 2006 környékén indult, ugyanis bár a zenével szoros kapcsolatban voltam már addig is a zeneiskola, ének-zene tagozatos általános iskolai osztály és az mp3 lejátszóm miatt, a metalzene sem a családban, sem a környezetemben sehol nem tudta képviseltetni magát. Az MTV-n akkoriban ment a Blind MySelf énekese által vezette HeadBangers Ball, a Subscribosok készítették a 2/4 sorozatot, a zenei adók bátrabban játszottak olyan előadókat, mint a Slipknot, a Nightwish és a hozzá hasonlóak.
Egy biztos, hogy egy stílusnál sohasem tudtam megragadni néhány hétnél hosszabb időre, így mindenképpen változatos, valamint meglehetően széles skálát jár be az általam készített lista. Hasonlóan a CD-gyűjteményemhez, mely kívülről nem képez egységet, viszont pontosan tükrözi a mindenkori zenei ízlésemet, hiszen épp oly egyszerűen találunk benne dedikált Mayhem albumot, mint a teljes Metallica diszkográfiát, Nightwish, Helloween, Dalriada vagy éppen Road és Depresszió lemezeket.
NIGHTWISH - Dark Passion Play (2007)
A Dark Passion Play a finn szimfonikus metal együttes, a Nightwish hatodik albuma. 2007. szeptember 26-án jelent meg és ez volt az első korong, ahol már nem Tarja Turunen énekelt. A zenekart két lányosztálytársam által ismertem meg 2006 év végén. Ez volt az a pillanat is, amikor először vettem meg a HammerWorld újságot, melynek utána hosszú éveken (közel 10 éven) át előfizetője voltam. Kicsit kevesebb, mint egy év múlva pedig megjelent a legfrissebb album, melyet szó szerint rongyosra hallgattam és bár akkoriban nem igazán tudtam kiadni fizikai lemezekre (lévén 13-14 éves voltam), abszolút meghatározó volt a számomra a zenekarral együtt. Több dalt meg is tanultam szintetizátoron eljátszani, néhányat még azóta is, akár álmomból felkeltve tudok hibátlanul.
Természetesen a saját zenekaraimban is érezhető volt, hogy kedvelem az ilyen irányt, így jó pár csapatnál megfordultam, ahol női vagy férfi énekes szimfonikus rock/metalt játszottunk. És persze az is elkerülhetetlen volt, hogy ne találkozzak olyan csapattal, ahol extrémebb témák is előfordulnak az akkor még egyetlen hangszerem használatával.
CHILDREN OF BODOM - Hatebreeder (1999)
Kicsit talán meglepő módon egy 1999-es albumot választottam a finn Children of Bodomtól, de ez nem véletlen. 2008-ban jelent meg a "Blooddrunk", mely a zenekar első lemeze volt, amit már vártam megjelenés előtt, azonban a címadó az egyetlen tétel, mely igazán megragadt és igazán tetszik a mai napig. Ezzel ellentétben ekkor már jócskán hallgattam a teljes addigi életművet és rengeteg dalt megszerettem. Jó párat igyekeztem meg is tanulni, még kottát is nyomtattam hozzá, ám ebbe akkoriban néhol bele is tört a bicskám, ugyanis összehasonlíthatatlanul gyorsabbak és technikásabbak voltak a témák bármely általam akkor ismert zenéhez képest.
METALLICA - Death Magnetic (2008)
Természetesen a régi lemezeket is mind kedvelem és szintén nagy hatással voltak rám, azonban ez volt az az album, mely által megismertem igazából a zenekart. Körülbelül ekkortájt tettem egy fogadalmat magamnak, hogy az összes Metallica-albumot begyűjtöm majd egyszer eredetiben. Bár akkor nem gondoltam, szerencsére ezt a fogadalmat már körülbelül 6 éve letudtam, így azóta büszke tulajdonosa vagyok az összes korongnak. Ennek a fogadalomnak a része volt egy koncert is, amit pedig sikerült duplázni, így a Metallicával kapcsolatban nincs hiányérzetem és azóta is bármikor szívesen meghallgatom bármelyik anyagot tőlük.
JUDAS PRIEST - British Steel (1980)
A gimi elején, ami (hat osztályos gimi miatt) 8-9. környékén volt, elkezdtem próbálkozni a zenekarban zenéléssel. Ekkor az első dal, mely előkerült, az a Judas Priest Breaking The Law című szerzeménye volt. Ez utána jó pár évig meg is maradt a repertoárban és mindig nagy kedvvel játszottam a kevesebb mint három perces számot. Azóta élőben is volt szerencsém egy FEZEN-es fellépésen elcsípni őket. Hatalmas élmény volt élőben hallani az előbb említett dal mellett többek között a Painkillert is.
HELLOWEEN - Gambling with the Devil (2007)
A már említett HammerWorld magazinban egy interjúval ismertem meg a német power legendát, a Helloweent és ennek kapcsán később a Gamma Ray-t is. Pont ekkor jelent meg a 2007-es "Gambling With The Devil", mely rögtön a kedvencek közé került, sőt a rákövetkező albumot már meg is vettem fizikai formában. 2012-ben aztán végre az egyetem miatt Budapestre kerültem és így élőben is találkozhattam a csapattal a Pecsában, sőt még egy aláírást is begyűjtöttem.
CRADLE OF FILTH - Nymphétamine (2004)
Ami a legjobban megmaradt a zenekarral kapcsolatban, hogy az első általam vásárolt zenekaros póló annyira jól nézett ki, hogy bár a zenekart csak nagyon felületesen ismertem, lecsaptam rá. Később aztán lemezem is lett tőlük és koncertre is eljutottam. Ha nem is hallgatom mostanában már sűrűn, ennek is megvolt az időszaka, amikor nagyon imádtam és bármikor szívesen elhallgatok egy dalt még a mai napig is.
LORDI - The Arockalypse (2006)
A 2006-os Eurovíziós Dalfesztivált a Lordi nyerte, de én ha az emlékeim nem csalnak, csak a 2007-es kapcsán ismerkedtem meg velük, ugyanis ott is eljátszhatták a nyertes dalt. Természetesen ez után beleástam magam a csapat munkásságába, ahonnan ez az album emelkedett ki egyértelműen, így az összes számot rongyosra hallgattam néhány hét/hónap alatt.
Ahogy készítem ezt a listát, egyértelműen feltűnt, hogy a legtöbb hatás 2006-2007 környékén ért és érdekes módon szinte az összes zenekar koncertjén voltam legalább egyszer. Ezt eddig tudatosan nem vettem észre, de most érdekes visszatekinteni rá. Így volt ez a Lordi tekintetében is, ám az élő találkozásra csak néhány éve, 2018-ban került sor (a beszámolóm ITT olvasható).
BULLET FOR MY VALENTINE - Scream Aim Fire (2008)
PARKWAY DRIVE - Deep Blue (2010)
A BFMV után próbáltam még stílusközeli zenekarokra bukkanni és így akadtam rá többek közt a Parkway Drive-ra is, akik a felsorolásból talán az egyetlen zenekar, ahol a koncertre jutás nem történt még meg. Érdekes módon a lemezről legjobban a Home Is For The Heartless fogott meg a legjobban. Rengetegszer szólt órákon át csak ez a szám a fülhallgatómban.
AVANTASIA - The Scarecrow (2008)
A Lost In Space videoklipjével ismét a televízióban ismerkedtem meg. Ekkoriban általában egy papírra jegyzetelgettem azokat a zenekarokat, akik megtetszettek egy videó vagy dal alapján. Később aztán igyekeztem utánuk keresni és még több számot megismerni tőlük. Későbbiekben aztán nagyon megkedveltem az énekes, Tobias Sammet eredeti zenekarát, az Edguyt is. A koncert-DVD azóta is ott figyel a polcomon és bármikor szívesen újranézem.
SONIC SYNDICATE - Love And Other Disasters (2008)
Igazából a svéd Sonic Syndicate esetében nehéz választani, az "Only Inhuman" és a "Love And Other Disasters" közül. Legszívesebben mindkettőt egyszerre írtam volna. Megismernem pontosan ugyanúgy sikerült őket, mint az Avantasiat. Láttam egy videoklipet és azonnal megragadott. Sajnos koncertre már csak akkor sikerült eljutnom, amikor a legutolsó "Confessions" albumot turnéztatták, mely bizony még csak rokonságban sincs az általam említett két lemezzel (koncertbeszámoló).
IN FLAMES - Clayman (2000)
Aztán persze komolyabb dallamos irányokba is elnézegettem, így találtam rá az In Flames-re, akiktől igazából majdnem bármelyik lemezt mondhatnám, így itt most kivételesen inkább egy régebbi alkotást választottam. Azonban tényleg közel kivétel nélkül bármit nagyon szívesen meghallgatok tőlük a mai napig is bármikor. Ha jól rémlik, ők a néhány kivétel közé tartoznak a következő két zenekarral együtt, akiknek nem jutottam el koncertjére. Idén szerettem volna, de sajnos elmaradt a vírushelyzet miatt.
SCAR SYMMETRY - Holographic Universe (2008)
Természetesen ha már dallamos metal, hörgés és tiszta vokál váltakozás, akkor a Scar Symmetry szó szerint kikerülhetetlen. Nem véletlen nem tudták pótolni az énekest, Christian Älvestamt. A tagcsere után így két énekessel ment tovább a zenekar. Sajnos azok az albumok már kevésbé tetszettek, bár azért azt nem mondanám, hogy hallgathatatlanok, viszont esélyük sincs felérni a kedvencem szintjére. Nem nagyon tudnék olyan dalt mondani a lemezről, amit nem szeretek.
MERCENARY - Through Our Darkest Days (2013)
Maradva az északi zenekaroknál, talán kevésbé ismert a nagyközönség számára a Mercenary, pedig többször is jártak hazánkban. A dán csapat szerintem csinált egy kifogástalan albumot, melyet pólóval együtt meg is vettem az utolsó hazai koncertjükön. A többire nem tudom teljes vállszélességgel ezt mondani, de azért a többi lemezekről is vannak remek dalok.
GHOST - Meliora (2015)
A csapat egyértelműen megosztó, sokan nem hajlandóak talán esélyt sem adni neki, de az biztos, hogy egy korszakosan kiemelkedő alkotásról van szó a "Meilora" album kapcsán. Itt is igazából szívesen meghallgatom az összes többi szerzeményt, sőt, az azóta megjelentek még jobban is tetszenek, mint a 2015-ös évet megelőzőek, azonban számomra ez eddig a csúcs, ha a Ghost zenekarról beszélünk. Természetesen szintén a polcomon pihen egy eredeti példány belőle.
IRON MAIDEN - The Number Of The Beast (1982)
Ahogy a Metallicának, az Iron Maidennek is bérelt helye van a listámon, viszont az előbbivel ellentétben itt nem 2000 utáni albumot választottam. A bakancslistámon is szerepelt a két zenekar koncertje, melyekhez mind volt szerencsém az elmúlt 10 éven belül. Egyébként itt is szinte bármelyik korongot választhattam volna, de mégis valahogy ezt éreztem most a legközelebb magamhoz.
BLIND MYSELF - Budapest, 7 fok, eső (2009)
MORPHEUS - III (2007)
DEPRESSZIÓ - Egyensúly (2008)
OSSIAN - Örök tűz (2007)
