Rozsdagyár

VIDEOLÓGIA - Peter D. Maniak (Angerseed)

2021. január 11. - chris576

tsukiyono_vidro_park_factory_insidew_1_2.jpg

Videológia-rovatunk legújabb epizódjában az Angerseed frontembere, Peter D. Maniak mondja el a véleményét az általunk kiválasztott videoklipekről. Az énekessel készült korábbi interjúnkat ITT olvashatod, az Angerseed 2019-es EP-jének recenzióját pedig  ITT találod.

resize_of_peterdmaniak3_1.JPG

Először is köszönöm a megtisztelő felkérést! A listát elnézve szinte csupa nagy kedvencet látok, így senki ne lepődjön meg, ha minden elemzés a "mit is lehetne elmondani erről a bandáról, amit még nem mondtak el" sorral indul majd! A súlyosabb műfajokat műveltem mindig is, de talán éppen ezért a lightosabb, dallamosabb zenékkel tudok igazán jól kikapcsolni.

Sokféle műfajt szeretek és követek, a nagyon durva zenékben és általában minden műfajban viszont főleg a régi klasszikusokhoz térek általában vissza, hiszen ezek érintettek meg nagyon mélyen anno. Bár természetesen követem az újabb underground bandákat és az egyéb műfajok történéseit is, de megfogni valamiért már nem tudnak annyira, mint a régi klasszikus bandák. A listában viszont bőven vannak szívemet melengető old school csapatok több műfajból is, így hát csapjunk bele!

Disharmonic Orchestra - Groove (1992)

A Disharmonic Orchestra nagy kedvencem volt, főleg a Pungent Stench-csel közös EP-t imádtam. Egy nagyon különleges, azóta is unikum színfolt a (progresszív) death metal szcénában, nem sok hasonló volt/van hozzájuk. A "Not to be..." lemezüket már annyira nem kedveltem, de jó volt hallani az ismerős soundot és zenei világot. A klip maga passzol a zenéhez, a korszellemnek meg is felelt, bár semmi extrát nem ad, de működik, még ha mai szemmel fura is lehet. Rajongó nosztalgiával tökéletes, a kor legnagyobb klasszikusaihoz viszonyítva viszont 6/10.

Possessed - Graven (2019)

Mit is lehetne még elmondani a Possessedről, amit még nem mondtak el? A Death mellett minden death metal rajongó tisztelettel ejti ki nevüket a világon mindenhol, hiszen ezen két bandához köthető főleg a műfaj kialakulása. Durva, hogy Jeff mennyire aktív és pörgős a helyzete ellenére is és hogy új lemez is készült, ráadásul nem is gyenge! Klasszikus tán nem lesz belőle, pedig simán hozza a régi szintet és hangulatot és azt hiszem, itt ennyi a lényeg, csak modernebb a köntös ugye. A téma nyilván adott ez esetben, a klip viszont számomra nem túl ötletes és nem igazán ütős, de összhatásában 7/10.

Benediction - Stormcrow (2020)

Újabb nagy death metal túlélő, ráadásul újra Dave bácsival. Nyilván tőlük sem vár el már senki zenei forradalmat, számomra már régen is a másodélvonalhoz tartoztak, de persze szerettem őket. Nincsenek nagy megfejtések és meglepetések, ez 100%-osan régi vágású, "arisztokrata" brit DM, mely nem akar másnak tűnni, mint ami. Jó a dal és a klip is, 8/10.

Black Sabbath - God Is Dead? (2013)

Na de most komolyan, mit lehet a mindenható Sabbathra mondani??? Aki nem borul előttük térdre, az fejezze is be az olvasást, ennyi! Mindent nekik köszönhetünk és ez a karrier-lezárás (???) is méltó a névhez. A zene és a hangzás a kedvenc "Heaven And Hell" időket idézi, Ozzy meg ugye Ozzy, tetszik a hangja vagy sem, imádnod kell! Felőlem egy vaslemezt is ütögethetne Iommi egy állóképen, nekem az is tökéletes lenne... Elfogultság level 100 - azaz a zene és a klip együtt nem is lehetne más, mint 10/10.

Iron Maiden - Be Quick Or Be Dead (1992)

Az "újkori" ('94-től számítandó) Helloween után a Maiden életem egyik legfontosabb hatása, főleg a "Somewhere/Seventh Son"-éra, meg sem próbálnám leírni, hogy mennyi emlék köt hozzájuk. A "Fear"-korszak már kevésbé áll hozzám közel, de nem volt gyenge eresztés ez a lemez sem. Itt valahogy már érződött a változás, de utólag visszanézve összességében kedvelem ezt a dalt és bár a klip nincs túlbonyolítva, azért elég látványos. A realitás talaján maradva 8/10.

Death - The Philosopher (1993)

Mit is lehetne még elmondani... Tudom, szentségtörő vagyok, mert bár maximálisan elismerem és tisztelem Chuck-ot (RIP), a Deathet, illetve jelentőségét és örökre szóló hatását, de valahogy soha nem kapott el úgy, mint egy Obituary, Morbid Angel vagy Deicide. Viszont az első lemezt és az "Individualt" szívesen hallgatom bármikor. A lemez, a dal és a klip is ikonikus itt kétségtelenül, Chuck és a hagyatéka pedig örökké él, ez sem lehet vitatéma. 9/10.

Pantera - Drag The Waters (1996)

A Pantera is hasonló sztori nálam, mint a Death - megkérdőjelezhetetlen az életművük, hatásuk és hitelességük, de nálam nem igazán talált be. Viszont ez a lemez nagy bemutatás volt akkoriban, ez tény, gyakorlatilag full underground volt szinte akkor Amerikában ez a hozzáállás. Hálát adok, hogy láthattam őket élőben '98-ban, hatalmas buli volt, RIP, Dime és Vinnie! Ütős dal, a klip pedig igen hatásos a maga egyszerűségében is. 8/10

Entombed - Hollowman (1993)

Bár nálam a "Clandestine" AZ Entombed-lemez, azért csípem ezt a váltás utáni korszakot is, még ha anno beszűkült tiniként nem is értettem. Érthető volt ez a váltás amúgy és klasszikus lett ez az éra is, de nálam azért a "Clandestine" marad az etalon, mondtam már? A klip mai szemmel már standard szint, de annak idején igen újítónak tűnt. Rohamos felépülést kívánok LG-nek! 7/10.

Carcass - Heartwork (1993)

Carcaaaaaasssssss! Mint említettem, a '90-es évek elején eléggé beleragadtam a brutálisabb vonalú death metalba és grindcore-ba (előtte és utána is nyitott voltam mindenre, de pár éven át csak a legdurvább cuccok mentek, van ez így tinédzserkorban) és akkor már a "Necroticism" is lágyulás volt, a "Heartwork" meg ki is maradt akkoriban, persze utólag egyértelmű a minősége, a hatása és nyilván joggal vált klasszikussá. A legújabb éra is hozza a szintet, élőben is jók, azaz maximális respect! Ez a dal is klasszikus a klippel együtt, egyetlen problémám a kissé a People Of The Lie-ra hajazó refrén, de ez csak szőrszálhasogatás, amúgy meg 9/10.

LIK - Decay (2020)

Na, ez valóban friss cucc! Akár lehetne egy lemaradt dal is a "Clandestine"-ről  vagy bármely más régi klasszikus skandináv DM lemezről, de nem rossz értelemben mondom! A göteborgi dallamosság és a blackes hangulat is befigyel azért és elég jó elegy ez, nem újít, de nem is kell, csak a jó dalok számítanak és ezt itt maximálisan teljesül. Erős banda, erős dal, erős klip, kiemelkedő! 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7316384722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása