Mint ahogy mi is beszámoltunk róla, megjelent az ózdi Remorse új albuma a "Kohó" (lemezkritikánk ITT olvasható), melynek rendkívül sikeres lett a fogadtatása. Ennek kapcsán kérdeztük Oláh Zsoltot a stúdióanyag elkészítéséről és a további tervekről.

Úgy 2015 tájékán volt egy kis megtorpanás a zenekar életében. Ismerve téged, és ahogy az egyik refrénetek is szól („soha nem adom fel”), mi azért bíztunk a folytatásban. Mi volt ennek szünetnek az oka?

Szia mindenkinek! A megtorpanás fokozatos volt, végül is nálam a gyerekek ugye, 2015-ben született a lányom, és Igor is elköltözött a Tatuinra, így bonyolultabb lett a helyzet. No meg benne volt ebben az is, hogy már jó ideje nem volt lemezünk. Azt kellett volna előtérbe helyezni, de az a folyamat sajnos elakadt... Ennek oka elsősorban az volt, hogy már nem tudtam napi szinten órákat foglalkozni a dalokkal. Régebben azért ez nem így ment.

Te írod a dalokat, vagy a többiek is hoznak ötleteket?

A zenei része nagyrészt tőlem. Egy dal van Lajos ötletéből, de ott meg a refrén az enyém. A szöveg az más tészta.

Apropó szövegek. Azokat kinek köszönhetjük?

Tóth Zoli "Pati" ötleteiből, aki gyerekkori jó barátom, de van amit Róm Gabi hozott, a többit közösen hoztuk össze.

Ismert, hogy bár a zenekar székhelye Ózd, a zenekar tagjai nem mind élnek ott, sőt jó pár kilométer választ el titeket egymástól. Ennek tükrében, hogy ment így a dalírás, valamint a stúdió munka?

Nehezen. A dalírás sokáig nagyon nehezen, aztán miután Gábriel és Lali segítségét kértem, kicsit gyorsabban... A stúdiómunka is elhúzódott persze, de ez köszönhető a pandémiás időknek is, no meg Lajos is külföldön él, stb... Éppen ezért én annak is örülök, hogy elkészült. Ilyen fogadtatásra pedig igazán nem számítottunk.

Remekül eltalált ez a kohós koncepció, és az albumot felvezető kohászhimnusz, melyet jól meg is rockosítottatok. Honnan jött az ötlet?

Már az "Old Versio" borítóján is gyári fotók voltak, Benkő Imre képei, de ez a komplett koncepció a munkám során jött elő. Az Ózdi Muzeális Gyűjtemény vezetője vagyok pár éve és a gyártörténet az alapja a kiállításainknak. Azt hiszem, az acélgyártás és metaldalok megírása között egyszerű párhuzamosságot felfedezni.

Mi is arra törekszünk, hogy a rendelkezésünkre álló alapanyagokból minél nemesebb fémet gyártsunk! A Kohász himnusz pedig még a XIX. században született, de a refrénje mai is aktuális: Zúzzad az ércet, nemesítsd a fémet! Mindezek megkoronázása pedig az, hogy megkaptuk Mizerák István csodás fotóit a családtól felhasználásra, Köhler Ági pedig igen látványos formába öntötte azt. Valahogy így képzeltem el, ahogy sikerült!

Több olyan színesítéssel is találkozunk a dalokban, mint például a latinos gitár, hegedű, melyek nem igazán őshonosak ebben a műfajban, plusz még ott van a kisfiad vendégszereplése is. Honnan jöttek ezek az ötletek?

Az az igazság, én dalokban gondolkodom mindig is, és ha valami hozzátesz akkor az marad. Nem függ ez stílustól szerintem. A Jóbarátom című dalt sok alkalommal átírtuk, aztán láttam pár videót, ahol Rom G átszellemülve (vagy berúgva) hegedül, mondom ide ez kell!  A stúdióban aztán abszolút éreztük, hogy ezzel lett teljes a dal. Ez viszont jobban illik a dal hangulatához.

A latinos gitár Lajos ötlete, igazi Alehandro tud lenni akusztikus gitárral. Persze a dal alaptémája is olyan, csak így sokkal jobban ki lett emelve. Még kasztanyetta is került a dalba, olyan mintha valaki vizes papucsban táncolna. A fiam első szava volt a "gitááá", ezt pedig nem tudtam lehagyni a lemezről. 

További érdekesség még, hogy rengeteg vendég szerepel az albumon. Gondolom, mivel rocktestvérekről van szó, nem kellett sokat győzködni őket.

Persze és hatalmas köszi nekik itt is! Viszont nem céltalanok a vendégszereplések sem. Ha a részletekhez olyan hang kell, ami nekünk nincs, akkor gondolkodunk. No meg persze az is jó, hogy a rockzenészek közössége azért összetartó, így legalább kicsit kommunikáltuk, ha már találkozni nem tudunk...

Ha jól láttam a Facebook-posztotokban, készül valami klipféle is.

Mire a kérdéseket megválaszoltam, már ki is jött a Jelbeszédre, 64 vendégszereplővel. A következő pedig a terveink szerint az Ózdi Acélműben készül majd.

Az album több online és nyomtatott rockmagazinban is kiváló kritikát kapott, amihez mi is gratulálunk, valamint az 5. heti MAHASZ Top 40-ben 3. helyen szerepelt az album. Gondoltátok volna, hogy ilyen jó lesz az album fogadtatása?

Semmiképpen. Mint mondtam, ennyi idő és viszontagság után annak is örülünk, hogy megjelent. Persze az időhúzásban az is benne van, hogy egy Remorse-lemez csak akkor jelenhet meg, ha úgy érezzük, minden dal összeállt, megtettük, amit lehet és kihoztuk belőle a legjobbat. Talán ezek az eredmények most ezt tükrözik.

Gondolom már várjátok, hogy újra indulhassanak a koncertek. Mennyire fogja befolyásolni, illetve megnehezíteni a koncertszervezést, hogy Kálmán időközben az Ektomorfban is püföli a bőröket?

Ez majd akkor derül ki, ha odaérkezünk, de törekedni fogunk a kompromisszumra és amúgy sem tudunk turnéban sok koncertben gondolkodni. Én már öreg vagyok, Lajos Ausztriában él.... Nem lesz egyszerű, de azért szeretnék néha színpadra lépni.

Ehhez kapcsolódóan és persze veled kapcsolatban megkerülhetetlen az Arlói Rockfesztivál. Mint már a felvezetőben is megemlítettem, soha nem adod fel, éppen ezért bízva bízunk abban, hogy találkozunk még Arlóban is. Van ennek bármi akadálya (a járvány helyzettől eltekintve) a jövőre nézve?

A mostani helyzet az Arló Kempingnek is betette a kaput, átépítés is zajlik, így most nem tudok biztosat mondani, csak azt talán, hogy eddig 23 volt, 25-ig már el kellene jutni! Addig is várunk mindenkit a Facebook-oldalunkon, nézzétek a videóinkat, pörgessétek a Kohót! Rokkkkkkk!