Ennek is el kellett érkeznie: 2021 első olyan hazai anyaga, mely számomra hatalmas meglepetést okozott, ez pedig nem más, mint Sándor Henrik, az As Karma Brings deathcore zenekar (volt? jelenlegi?) gitárosának projektje, a Hænesy, mégpedig annak második soralbuma, mely a Purity Through Fire kiadó gondozásában látott napvilágot "Garabontzia" címmel február 28-án.
A Hænesy 2017-ben alakult meg, egy demó EP-ét követően 2018-ban jelentették meg első soralbumukat "Katruzsa" címmel, majd érkezett egy megosztott anyag a Moondwellerrel. A "Katruzsa" kritikájában (mely ITT olvasható) két problematikus pontot jeleztünk: egyrészt a produkciós munka színvonalát, legfőképpen a dobprogram használatát, másrészt a még kiforratlan dalszerzői minőséget, illetve az önálló karakter hiányát.
Nos, amikor elkezdtem hallgatni a "Garabontzia" korongot, alig akartam elhinni, hogy ugyanarról a bandáról van szó. Pedig bizony: Sándor Henrik mellett, aki ismét minden hangszerért és a nótaírásért felelt, Angeli Gábor és Galántay Tamás vett részt az album munkálataiban, az utóbbi dobosként, így az énekesi szerepkör kizárólagosan az előbbire maradt.
Az élő, lüktető és kifejezetten ötletes, színvonalas dobolás óriásit dob az egész lemez megszólalásán. Nyoma sincs már annak a gyakran fülsértő, digitális csikorgásnak, mely számomra szinte teljesen tönkretette a 2018-as stúdióanyaguk élményét. Ráadásul minden arányosan és kifejezetten szépen szól, a gitárok olyan teret, színpadot teremtenek, hogy öröm hallgatni.
Ami azonban a legnagyobb meglepetés volt számomra, az az atmoszféraépítés terén végbement hatalmas előrelépés. Ebben nem kis szerepe van a visszhangosított, torzítatlan, akkordbontogatós gitároknak, melyek mintha csak a '80-as évek brit post-punk/gótikus rock színteréből léptek volna át a 2020-as évek Magyarországára. Furcsa, de tökéletesen illeszkednek a post-black metal hangszereléséhez: a blastbeatek és a tremoló riffelés felett úsznak-lebegnek ezek a témák és szinte önállóan viszik a dallamokat, hiszen a stílushoz illeszkedően a vokál tulajdonképpen csak egy újabb hangszer, afféle érzelmi hanghatás.
Az a lüktetés, melyet a pattogó ritmusok és a lassú, álmos gitárakkordok ellentmondása hoz létre, végig képes a hallgatóban fenntartani a feszültséget: de ez a feszültség jótékony, mert viszi előre a befogadást és a csodálatos dallamokban képes is feloldódni ez a kettősség.
A végig angol nyelvű dalokban (hét tétel sorakozik a lemezen összesen háromnegyed órában) egyetlen kakukktojás kapott helyet, a Létrontás. Ebben az egyfajta elégikus, hegedűvel megtámogatott, kicsit death-doom jellegű és ezért a lemezről ki is lógó tételben Hamvas Béla gondolatai kerülnek felolvasásra, de érzésem szerint ezt le lehetett volna spórolni a korongról. Egyrészt annyira hátra van keverve a narráció, hogy szinte semmit sem érteni a szövegből, másrészt teljesen funkciótlannak érzem a XX. század egyik legfurcsább és legegyedibb gondolkodójának központi kérdéskörét idedobni két-három percben, afféle hivatkozásként.
A tradíció uralta aranykor minőségét elvesztő ember alapvető élménye (leginkább az ipari forradalmakat követően) a hármas, szellemi-erkölcsi-fizikai létrontás: elbutulás, elaljasodás és elsatnyulás. Felesleges is lenne most belemenni Hamvas Béla elképesztően szerteágazó és a borok élvezetétől a metafizikai érzékelésig mindent magába foglaló világképének boncolgatásába, de sajnos ez a nóta is ugyanilyen mértékben feleslegesen került az albumra (arról nem is beszélve, hogy Hamvas vajon hogyan értékelné a fenti létrontás keresztmetszetében a post-black metalt, mint poszt-posztmodern kifejezési formát).
Ettől eltekintve azonban a "Garabontzia" hibátlan: olyan elképesztően, szinte szoborszerű szépséggel megalkotott dalok és melódiák sorakoznak itt, hogy komolyan neki kellett feküdnöm a saját metalarchívumomnak, hogy akárcsak hasonlót is keressek az elmúlt egy-két évből. Harakiri For The Sky, Alcest: talán ez a két név ugorhat be leginkább a Hænesy legújabb lemeze kapcsán és most szó sincs túlzásról.
A zenekar tulajdonképpen egyetlenként műveli ezt az atmoszferikus post-black metal dolgot Magyarországon, de második soralbumával hatalmasat lépett előre. Természetesen a stílus adottságai és underground jellege miatt kevesek kedvence lesz a csapat, de a "Garabontzia" koronggal a nemzetközi színtéren is kiemelkedőt alkottak. Gyönyörű lemez, az év végi toplistás helyezés garantált.
9,5/10
