Az olaszországi székhelyű Heavy Psych Sound lemezkiadó tavaly egy nagyszabású és egyedülálló koncertsorozatot szabadított a világra, melyet a kaliforniai Mojave-sivatagban rendeztek meg öt, a kiadónál tanyázó doom/stoner zenekar részvételével. A "Live In The Mojave Desert" című online koncertet fizetős stream formájában tették elérhetővé, melynek teljes hangfelvételét most kiadják külön-külön vinylen, zenekarokra bontva.
Az Arizona, Kalifornia, Nevada és Utah állam területén elterülő sivatag egyik fő jellegzetessége a Joshua-fa, de a legendás 66-os út is ezen a területen halad át. A stoner (vagy desert) rockot nem is lehetne ennél tökéletesebb helyszínen döngetni; üröm az örömben viszont, hogy a fránya vírushelyzet miatt közönség nélkül voltak kénytelenek búgatni a zenekarok az Orange-erősítőkre kötött Gibson-gitárokat (persze más márkák is képviseltették magukat... még mielőtt szó érné a ház elejét).
Earthless
A 2001-ben megalakult, San Diego városában működő Earthless nyitja a sort, ők "csak" három dalt játszanak, igaz, ezek mindegyike eléggé tekintélyes hosszt képvisel. Az Isaiah Mitchell - gitár/ének, Mike Eginton - basszusgitár és Mario Rubalcaba - dobok alkotta retro rock trió a Violence Of The Red Sea című darabbal nyit, mely egy tizenhat perces instrumentális jammelés amolyan hetvenes évekbeli Ozzys Sabbath-módjára. Zseniális nyitány, ennél jobbat el sem tudok képzelni!
A Sonic Prayer még ennél is hosszabb, huszonegy perces. Itt már jóval elszállósabb formában, egy nagy adag pszichedeliával nyakon öntve nyomatják a jófajta instrumentális rockzenét. Ebben is jelen van a Sabs öröksége, de egy másik legenda, a Led Zeppelin szelleme is felsejlik. A harmadik dal, a Lost In The Cold Sun pedig már harminckilenc perce rúg. Isaiah Mitchell keze alatt úgy sír a hathúros, mintha egyenesen a hetvenes évekből röppent volna ide a csávó. Le a kalappal előttük! Az Eartless fellépését megörökítő koncertanyag április 2-án jelent meg.
Nebula
A következő banda az 1997-ben alakult kaliforniai stoner trió, a Nebula. Ők már rövidebb lélegzetvételű dalokkal operálnak, mint az Earthless, és éneket is tartalmaznak a nóták. Van egy kis Fu Manchu-feeling a Nebula szerzeményeiben, de mivel Eddie Glass (ének/gitár) játszott is az FM-ben, így ez talán nem is annyira meglepő. A space rockban fogant To The Center című dallal indul a sivatagi fellépésük, majd belecsapnak a Man's Best Friend-be. Súlyos a hangzás, de szellős az összkép: lazán hömpölygő, pszichedelikus ízekkel tarkított stoner rock ez a javából.
Az MC5-ízű, punkos Giant következik, majd a rövidke, pszichedelikus Clear Light dallamai áradnak szét a kaliforniai sivatagban. A Highwire kissé már zúzósabb és legalább annyira hajaz a Fu Manchu-ra, mint az összes többi daluk. A Wall Of Confusion egyenesen a hatvanas-hetvenes évekbe repíti vissza az embert a kígyóként tekergő, laza ritmikájával. Ezen kívül még további négy számot játszanak, majd elhagyják a deszkákat (pontosabban a sivatag homokját). Az ő koncertjük felvétele április 9-én jelenik meg.
Spirit Mother
A szintén kaliforniai Spirit Mother az alteros ízekkel tarkított, pszichedelikus stoner rock mellett tört lándzsát. A banda egyedi stílusa leginkább a hegedűvel megbolondított szerzeményeknek köszönhető, mely hangszer használata egyáltalán nem jellemző a stoner műfajban alkotó zenekarokra. A hegedűt kezelő hölgy transzba ejtő játéka egyébként nagyon is illik ebbe a közegbe.
A Tonic (Exodus Inc) sejtelmes hegedűjátékkal nyit, majd berobban a többi hangszer, de marad a lassú, elborult, alteros hangulat. Az Ether már valamivel lendületesebb, ám ebben a darabban is jól elhúzza a hölgy a nótánkat (ő egyébként vokálozik is a dalokban). A Go Getter misztikus hangvételű, a My Head Is Sinking pedig egy kissé Nirvana-ízű.
Megmondom őszintén, ez volt az első találkozásom a bandával, de nem az utolsó, az egyszer biztos. Nekem nagyon bejön, amit játszanak, az egyéni ízek pedig még inkább vonzóvá, illetve különlegessé teszi őket. A Spirit Mother koncertanyaga április 16-án jelenik meg.
Stöner
A Stöner egy nemrégiben alakult formáció, melyben egykori Kyuss-tagok (Brant Bjork - gitár/ének és Nick Oliveri - basszusgitár) egyesítették erőiket Ryan Güt dobossal kiegészülve. A trió ezen a rendezvényen debütált egyébként, stúdiófelvétel még nem jelent meg tőlük.
A nyitó Rad Stays Rad egyszerre idézi meg a Kyuss-t és Brant Bjork szólómunkáit. Jammelős, pőre stoner rock, egyszerű, laza, ütős. A The Older Kids egy kő-egyszerű alapokon nyugvó dal, melynek sodrása azonnal elragadja az embert. Az Own Yer Blues, ahogy a címe is sejteti, egy vérbeli blues nóta. A kellemesen pulzáló Nothin' következik, majd berobban a punkos Evel Never Dies. Ezt az ízes gitárjátékú Stand Down követi, melyben az alapok ugyanolyan tök egyszerűek, mint az összes többi szerzeményükben.
Nincsenek túlbonyolítva a Stöner dalai, de hatalmasat ütnek. Brant Bjork legutóbbi szólóalbuma is valami hasonló, bár itt egy kicsit több a Kyuss-hatás. Óriási zenészek, zseniális dalokkal. Kihagyhatatlan! A Stöner koncertjének anyaga április 27-én érkezik.
Mountain Tamer
A 2010-ben megalakult, súlyos, elborult stoner metalban utazó amerikai Mountain Tamer eddig három nagylemezt rakott le az asztalra (a legutóbbi album kritikája ITT olvasható). Ők a klipesített, atomsúlyos Scorched Earth tétellel kezdik a műsorukat, majd a pszichedelikus, acid rockban áztatott Warlock morajlik fel a stoner bandák által elfoglalt sivatagban. A hipnotikus atmoszférájú Turoc Maximus Antonis című dallal folytatják, majd a Chained következik, mely szintén egy afféle pszichedelikus utazásnak felel meg.
Ezután az eszement módon búgó basszussal felvértezett, transzcendentális hatású Death In The Woods kavarja fel a sivatag homokját. A Black Noise pedig még inkább az előbb felvázolt állapotokba sodorja az embert. A Mountain Tamer fellépésével zárul a különleges fellépéssorozat (az ő felvételük szintén április 9-én jelenik meg, akárcsak a Nebuláé), melyet remélhetőleg mozgókép formátumban is teljes egészében elérhetővé tesznek hamarosan. Mindegyik banda műsora rendkívül élvezetes, érdemes beszerezni őket. Imádtam minden másodpercét!